Folyóiratunkat a TIT HMHE - Hagyományőrző Tagozata üzemelteti.

Hajózástörténeti Közlemények

Kezdőlap     Küldetésünk     Szerkesztők     Aktuális     Archívum     Cikk küldése     Impresszum

   

Zsonda Márk:
Ezrek elfeledett mindennapjai;
Tengerészélet a K.K és K.u.K. Haditengerészet kötelékében
[1]

 

  A következő oldalak - szándékaim szerint - egy tanulmánysorozat bevezetéseként, fölvezetéseként szolgálnak. A kutatás eddig nem gyakran foglalkozott a hajókon szolgáló tengerészek mindennapjaival, életmódjával. Leginkább magát a hajóállomány vizsgálták kiváló kutatók, csak részben megemlítve a rajtuk szolgálatot teljesítő tengerészeket. A következőkben ha csak részben is, de pótolni szeretném ezt a hiányosságot. Érdemes rögtön az elején leszögezni; a legkiválóbb, technikailag tökéletes kivitelezésű hadihajó a megfelelő legénység nélkül gyakorlatilag "célhajó". A legénység a lelke minden hajóegységnek. Pontokba szedve és annotálva bemutatnám a dolgozat vezérfonalát, ezzel az egyes érintett résztémákat.
 

1. Bevezetés helyett: Tengerészélet a szakirodalom és a források tükrében. A hajó, mint élettér.

  Minden kutatás alapja, hogy a rendelkezésünkre álló (hivatalos jelentések, naplók, visszaemlékezések, fényképek) forrásainkat megvizsgáljuk. Mindegyik forrás elemzésekor tisztában kell lennünk, mennyi a dokumentációs értéke, milyen céllal jött létre eredetileg a dokumentum, amit vizsgálunk. A jegyzőkönyvek, statisztikák összevethetőek, szerencsés esetben ellenőrizhetők. A visszaemlékezések, ha törekednek is az objektivitásra, mégis személyességük miatt szubjektívek, így ennek megfelelően kezelendők, ám nagy előnyük az, hogy gyakran törekednek egyfajta hangulat, életérzés átadására. Még az olyan "természetesen objektívnek" tartott dokumentum is, mint a fénykép elővigyázattal kezelendő, hiszen a korszakban már kedvelt propagandaeszköz volt. Nem egyszer a hivatásos fényképész tudatosan e célt szolgálva készítette el a képeit. A fényképeknek is van ugyanakkor egy valós dokumentációs értéke, hiszen több tengerész elszeretettel örökítette meg nem csak a látott tájakat, hanem a mindennapi életét, életkörülményeit, és ha "beállított" is a kép, olyan részletek tűnnek föl akár a főtéma mellett, amelyek nélkülözhetetlen információkat tartalmaznak.
 

  Tanúságos megközelíteni a (főbb elemeiben) a tárgyi kultúra felől is - nem elválasztva ez eddigiektől - a tengerészéletet. Legalább a személyes és a "kincstári" tárgyak, munkaeszközök számbavételével. A fűtőktől a kapitányig bezárólag egy kor jellegzetes, ma már alig ismert tárgykészlete rajzolódik ki.
 

  Másik megközelítési mód az írott és szokáshagyományon nyugvó tengerész etikettet. A tengerész folklór; amely valóban több folklórműfajt is felölel, a hiedelmektől az eredetmagyarázó mondákig, az ünnepek terén a több nemzetségű matrózok kevert szokásai, amelyek a dalmát - magyar - osztrák - olasz hagyomány hajósélethez "idomultak" az egyes életciklusokhoz köthető ünnepekig rítusokig, stb... Érdekesen keverednek az archaikus (falusi, helyi halász) és a polgári hagyomány elemei.
 

  Mindezek után az éveken át tartó elméleti és gyakorlati oktatást kell áttekinteni. A rendtartás volt az alapja a tengerésztársadalomnak, így elengedhetetlen annak megismerése, legalább elemeiben. Az egyes rangokkal, rendfokozatokkal, posztokkal járó funkciók megértése után könnyebben áttekinthetővé válik a haditengerészet, mint "makro-társadalom", és az annak atomizált részének az "egységnek", a hajónak a működési elve.
 

  Mindezt együttszemlélve lehet csak valós képet alkotni az I. világháború egyik kiváló tengerészetének eredményeiről, jelentőségéről. Ez nem csak a megfelelő tudományos értékeléshez, hanem a megemlékezéshez is nélkülözhetetlen.
 

A tengerészet szerepe

  A tengerészet[2] feladatai közt először a birodalom partvédelmét jelölték meg. Később a távoli képviseletek, messzi kolóniákban lakó polgárok védelmét, majd a nagyhatalmi státusz tengeri képviseletét. Ehhez a birodalom iparának leadott megrendeléseken keresztül vezetett az út, hisz a flottafejlesztésben így a politikusok, gazdasági erők is érdekeltek lettek az ipari megrendelések által.[3] A hajóhad először inkább az Adrián és a Földközi Tengeren, majd a világóceánokon is megjelent, képviselte a birodalom érdekeit, védte kereskedelmi hajóit.[4] A technikai-minőségi és legénységi állomány "fejlődésével", gyarapodásával egyetemben a világ több pontján szerepet vállalt (illetve vezetett) flotta-demonstrációkban, vagy blokádszolgálatban, megszállásban.[5] Kiépítette az állomás hajó hálózatot.[6] A haditengerészet ugyanakkor részt vett nemzetközi ünnepeken,[7] illetve nagyobb volumenű tudományos expedíciókon.[8] Ekkorra az o-m haditengerészet "képességeivel és nem szándékaival" kellett a tengeri hatalmaknak számolni.[9]
 

Az I. világháború sajátos hadszíntere; az Adria

  Igen sok körülmény tette az egyik legérdekesebb és legveszedelmesebb hadszintérré. Az Adria olaszországi partja tagolatlan, nyitott, a felkelő nap a védők szemébe vág, ugyanakkor sötétebb vizű, tehát nehezebb észrevenni az o-m tengeralattjárókat. A keleti, vagyis a Monarchia partjai mentén rengeteg szigettel, öböllel tagolt, tiszta vizű, ami megnehezíti az ellenség bejutását. A fő kikötők Pola, illetve Cattaro di Boche. Mindkettő jól tagolt öböl, amely kiválóan védett parti ütegekkel, erődökkel, tengeri zárakkal (barikád-és aknazár), hadihajókkal.[10]
 

Az o-m (k.u.k.) flotta harcértéke, rövid értékelése az I. vh. idején

  A világ hatalmainak számolnia kellett a Monarchia tengeri erejével. Rombolói, torpedóhajói, páncélos (védett) és könnyű/gyorscirkálói, sor és csatahajói komoly erőt képviseltek, és újabb hajóosztályaikról elmondhatjuk, hogy a világ élvonalába tartoztak. Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy együttes erővel sem tudták legyőzni a magára hagyott o-m haditengerészetet. Ezt a háborúban elért teljesítményük, illetve a győztes hatalmak flottáiban való továbbszolgálásuk is bizonyítja.[11] A kisebb hajóegységek (rombolók, cirkálók) támadó akciókat, konvojkíséretet, mentést, felderítést végeztek, majd az otrantói zár elleni támadásokkal vívták ki maguknak az elismerést, (sokszor nagyobb ellenséges egységek túlerejével is megbirkózva) íme, pár adat:
 
ÉvOsztrák - Magyar Hdt. általElsüllyesztett/megrongált ellenséges egység
1914. XII. 20.Őrnaszádok, pólai erődök tüzérségeCURIE tengeralattjáró, kiemelése után U-14[12]
1914. XII. 21.U-12JEAN BART francia dreadnought
1915. IV. 21.U-5 LEON GAMBETTA páncélos cirkáló
1915. V. 23.Teljes o - m flotta[13] Olaszország keleti partjának végiglövése
1915MONARCH, RADETZKY-osztály hajói[14]Francia ütegek szétlövése a Lovčen hegyen[15]
1915.VII. 17.UB-14[16] (o-m jelzete: U 26)AMALFI nagy páncélos cirkáló
1915.VII. 18.U-4 GIUSEPPE GARIBALDI páncélos cirkáló
 

  Tehát a kisebb egységek végig aktívak voltak mindkét félnél. A semi-dreadnoughtok, és dreadnoughtok azonban a kikötőkben álltak (o-m: Pola, az antant: Málta, Tarantó, Korfu) várva a döntő ütközetre, illetve - mert mint föntebb kitűnik - a nagy hajóknak "egészségtelen" az Adria vize. Ez így maradt a háború végéig, és igazolódott az SMS SZENT ISTVÁN elsüllyesztésével (1918. jún. 21). Ugyanakkor azt is tudni kell, mindmáig ez az olasz győzelem nemzeti ünnep (1919-től), Mussolini óta (1939-től) állami ünnep (Festa della Marina).[17]
 

Állomány, képzés

  Hogy a Monarchia haditengerészetét nem győzték le annak nemcsak technikai, de állománybéli, kiképzési okai is voltak. A legmodernebb hajó is csak célhajó képzetlen legénység kezében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szövetséges flotta egyik nagy problémája, hogy a világ leggyorsabb hajóinak betudott o-m. cirkálókat egyrészt a képzetlen, és az Adriai körülményekhez (hirtelen gyors támadás, sokáig "teljes erővel" járatása-táplálása a gépeknek, gyors kagylólerakódás képződése a hajótesten, ami lassítja a hajót, stb.) nem szokott fűtők, és gépészek miatt sem tudták utolérni.[18] A britek által említett o-m cirkálók, amelyek "pokoli gyorsasággal száguldottak"[19] és "kétségbevonhatatlan tény, hogy óránként 1,5-2 csomóval gyorsabbak a mieinkhez képest"[20] ellenszere Vivian szerint, az antant gépészek, fűtők túl gyakori, nagy leváltó csoportjainak hajókon tartása, ti.: amúgy: "kevés lehetőséget adtak arra, hogy gyakorlatra tegyenek szert a nagy gyorsasághoz szükséges gőzfejlesztésben, és a gőznyomás fenntartásában."[21]

  Hasonló jelenséggel állunk szemben a tüzérségnél is. Megfigyelhető, hogy már az első, de a korrigálás után a következő össz/sortüzek igen eredményesek. Szintén a háború tapasztalata, hogy az adott ágyú hatótávolságának peremén is igen pontosak a tűzvezetések, és a találatok minden körülmény között, szárazföldi célok, hajók, repülők ellen. "A háború utáni közleményekből tudtuk meg, hogy ellenfeleink tengerészetünk tüzérségi kiképzését páratlannak, és megsemmisítő hatásúnak tartották."[22] Ennek oka szintén a képzésben, illetve az állandó, "utálatos egrecíroztatásnak"[23] (exerzieren = gyakorlatozik szóból) köszönhető. Ez ált kézi (fegyver) tusa, ágyú gyakorlat, (partraszálló ütegekkel is), torpedógyakorlat, légvédelmi és fényszóró gyakorlatból. Ez vontatott célokra, álló (hajó, és természeti képződményekre) célokra, nagyobb kalibernél (24cm, 30,5cm) betétcsővel, vagy flóberrel is történhetett.[24] Ezt kiegészítette a haditengerészetre jellemző "mániákus" fegyver karbantartási - tisztítási szokás, ami hozzájárult a fegyverzet megbízhatóságához. Technikai résztét jelentette a jó minőségű ágyúk, és célzó-tűzvezető rendszerek. E tény olyannyira szembetűnő volt, hogy a brit tisztek az o-m cirkálók 10 cm-es gyorstüzelőit 15cm-esnek gondolták, hiszen "10 800 méter távolságról is tűzvillába fogták a DARTMOUTH-ot, [Otrantónál, beszúrás én] míg ellenben a brit 10 cm es ágyúk csupán 10 400 méterig tüzeltek".[25]
 


 
Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 31. o. (1860)
 

 
Kép forrása: http://www.viribusunitis.ca/Jalbum/Viribus%20Unitis/Photographs/index.html

Lőgyakorlat az egyik fregatton (I. periódus) valamint, a Viribus Unitis csatahajónk lőgyakorlata évtizedekkel később (III. periódus). A számtalan gyakorlatfajták egyikéhez tartozott a lőgyakorlat is. Az osztrák-magyar tengerészet "versenyképessége" a minőségi tervezésű, új építésű hajókban, még inkább a tökéletesen képzett legénységben és tisztekben volt. Ez, mint a föntebb írtam (és mint majd később is részletesen kitérek rá) többször pótolta a kevesebb számú hajót valamint ellensúlyozta a kisebb harcértékű egységek hátrányát is az ellenséggel szemben.
 

  Röviden, és a teljesség igénye nélkül tekintsük át, hogy csak e két kiragadott példa által is bemutatott gyakorlati tapasztalatra hogyan tehettek szert haditengerészeink.
 

Oktatás-kiképzés

 

 
Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 16. o. (1903-4)
 

Végzős évfolyam a "Mechanikan Schule"-ban. A 17 kiképzőszázad munkáját nehéz részleteiben bemutatni, de az iskolák tanárszemélyiségei fölött nem szabad elsiklani. Olyan kiváló szakemberek tanítottak akár a gépészeti iskolában, akár más oktatási részlegnél, akik a korszak legmagasabb szintű technikai felkészültségével rendelkeztek, sokszor a szárazföldi életben is komoly elismerést vívva ki maguknak.
 

  Nincs külön sorozási körlete a haditengerészetnek. Az egész birodalom területéről soroznak. Sokan önként jelentkeznek részben a kalandvágy, perspektíva miatt. 4év a rendes szolgálati idő, utána a tengerész tartalékosként lesz nyilvántartott az illetőségi helyén. A tengerésztisztek (14-15 éves kortól) a Fiumei Tengerészeti Akadémián tanultak (4 év), egy évig hajón szereztek tapasztalatokat, majd Pólában (+1év) tették le a vizsgáját. Ezután még a gyakorlatszerzés és a szakképzések sora várta a jelöltet. Ezután még a gyakorlatszerzés, és a szakképzések sora várta. Az alapkiképzés után speciális alakulatokhoz válogatják az embereket. 17 féle különleges kiképzőszázad gondoskodott a kiképzésről. Ehhez tartozott 17 oktató és vezérlő parancsnokság. A századok szárazföldi épületekben és iskolahajókon voltak elhelyezve. A képzési idő 3 - 6 hónap, majd elkerülnek a hajókra.[26] A kiképzőhajókon, illetve a hadihajókon egymást érve zajlódtak a gyakorlatok.[27] Mindenkinek, a tiszteknek is kellett mindenhez érteni. A szaktárgyak között szerepelt a hajóépítéstan, géptan, gépkezelés, "nautika", tengerészeti ismeretek, gyakorlati hajózás, gép és vitorla manőver, tüzérségi (ballisztika, és gyakorlat), tengerész hadtörténelem, taktika, rádió és "elektro" - ismeretek, nemzetközi tengerjog, büntetőtörvénykönyv ismeret, gyalogsági gyakorlat, egészségtan.[28] Ezen felül kellett tánc-zene és illemtan, angol, német, francia, olasz, horvát illetve a birodalom nyelveiből egy, azok irodalmi műveltségével egyetemben, történelem, fizika, kémia, biológia stb.. Ebből kitűnik, milyen fontos volt az általános műveletség is. Ennek felértékelődik a jelentősége, ha a tengerésztisztekre, mint diplomáciai küldöttekre, és érdekérvényesítőkre is gondolunk.
 
  A tengerészek a szárazföldi katonai akciókba is bevonhatóak voltak, önálló, a hajón szolgálók közül szervezett tengerészkülönítményként, vagy szövetséges, esetleg helyi/nemzetközi szárazföldi katonai erő kiegészítése érdekében. Ilyenkor annak alárendelve és azzal együttműködve, de saját parancsnok irányítása alatt álltak és harcértéküknek, felkészültségüknek meg kellett egyezni a szárazföldi csapatokéval. Ezt szem előtt tartva speciális felszerelésben és kiegészítőkkel (15kg-os csákány, lapát, tábori ágyú stb.) ágyú, gyalogsági fedezék építését, futóárokásást, főzőfülkék vájását, hídépítést, robbantás technikát, vasútépítés stb. is tanultak.[29] Erre a tudásra többször szüksége volt a tengerészkülönítménynek a világ több pontján.
 

A haditengerészet személyi állománya, hierarchiája és (egyes posztokra jellemző) pályaképek tárgyalása

  A haditengerészeten belül természetesen a hajózó személyzet mindennapjaira szorítkozom, de nem árt látni, ki mindenki szükséges ahhoz, hogy a hajó (az egység) rendeltetés szerint, optimális körülmények között működjön. Az említett előléptetési rendszeren, a munkakörök, feladatok, vonatkozó szolgálati szabályokon, juttatásokon stb. kívül olyan kevéssé kutatott témára is ki kell térni akár a tengerészet, mint perspektíva, a tengerész pálya, annak megbecsülése a kor társadalmában (hadseregében). A tengerészet (pozíciók szerinti vizsgálattal), mint életforma hatása a személy műveltségére. A legénység, tisztikar köréből kiválasztott pályaképeken keresztül nyomon követhetjük azt, milyen hatással volt ez a mobilis életforma a személy életére, világnézetére később, már leszereltként (ha ennek követésére mód adódik) sorsa további alakulására.[30]
 
  A matróztól a Nagyadmirálisig ha végigvesszük a rangokkal, rendfokozatokkal járó kötelességeket, jogokat, felelősséget olyan viszonyrendszert ismerhetünk meg, amely segítségével megérthető a "tengerésztársadalom" hierarchikus felépítése, tagozódása. Ha megfigyeljük a nemzetiségi megoszlását egyes rangcsoportoknak, posztoknak, érdekes következtetésekre juthatunk. Már magában feltűnő az is, hogy a cseheket inkább a tiszti, a magyarokat a tüzéri, altiszti, az osztrákoknak az "officiumi", tiszti posztok jutottak a kortársak szerint. Ha a hivatalos jelentéseket, beszámolókat is figyelembe vesszük, és számolunk a kor politikai célkitűzéseivel (pl.: I periódus, az olaszok kiszorítása, osztrákok térnyerése... stb). nagyjából kirajzolódik a birodalom általános nemzetiségi törekvése. Mégsem teljesen igaz ez. Magyarok (lassan) növekvő arányban kerülnek a tengerészethez, lesznek tiszté is. A horvátok, csehek, németek a megszerzett "tradicionális posztokat" próbálják megóvni, de mint említettem az 1910 előtti évekre már olyan specializált szolgálatok is kialakulnak, amelyeknél ez az elv sem igazán érvényesülhet egyértelműen.
 
(híradós); ( villanyszerelő,) (torpedószolgálat). A specializáció nem zárja ki a nemzetiségek közötti versengés. (Pl: osztrák, magyar, horvát tüzérek versengése), amit ha jól használnak ki, még javíthatja is a hatékonyságot azáltal, hogy mindenki felül szeretné múlni a másik teljesítményét. Természetesen főleg a háború vége előtt megszaporodnak az agitációs propaganda hatására a nemzetiségi konfliktusok, előítéletek, esetleg felszínre kerülhetnek olyan elnyomott vélt, valós sérelmek, amelyek a hajó egységét nemzetiségenkénti törésvonalakkal szabdalja. Viszont, forráskritikával kell kezelni éppen emiatt a 20-as, vagy még később keletkezett visszaemlékezéseket, hiszen azokban sokszor aktuálpolitikai szálakkal is színesített narratíván keresztül adják vissza az egykori eseményeket. Emiatt kell(ene) a konkrét, elsősorban vizsgálati anyagokkal, vagy legalábbis adminisztrációs nyommal rendelkező ügyeket górcső alá venni.
 
  Ennek látszólag ellentmond az, hogy a hajón kívül, idegen földön az identitás más alapok szerint építkezik, pl.:"Mi a Zrínyi sorhajó tengerészei", "Mi a Monarchiabéliek". Erre több példát is láthatunk, amikor az identitás alapját a hajóegység képezi, míg a nemzeti identitás háttérbe szorul.
 

A hajó, mint élettér; napirend a hajón[31]

  (Csak kiemelve pár jellemzőt.) A hajó, az "egység" jelen a narratívában az élettér. A tervezési sajátosságokat most nem a harcérték, hanem az élhetőség, a térhasználat szempontjából vizsgálom. A kutatást színesíti, hogy a vizsgált két-három korszakon belül más-más hadihajótípusok voltak rendszerben, mindig az adott technikai fejlődésnek megfelelően.


 
Kép forrása: Novara fregatt: http://www.uow.edu.au/~morgan/graphics/nov4.gif
 

 
 
Kép forrása: CSONKARÉTI. 1997. 61. o.
 

  Az I. korszak jelen esetben a vitorlás hajók kora,
  II. a vitorlás-géphajók,
  III. a géphajók kora, és itt kell egy külön részkorszakot kijelölni, az I. vh. időszakát. Ez éppen a háborús, harckészültségben, vagy bevetésen töltött, a békeidőszaktól eltérő körülmények miatt szükséges. A többi periódus egymástól történő megkülönböztetését a haditechnika és hajózás terén bekövetkezett gyors változás indokolja, hiszen a gőzüzem megjelenése, illetve tökéletesedése, az elektronika fejlődése, a fegyverrendszerek bonyolultabbá válása, mindezek üzemben tartása újabb és újabb konstrukciós megoldásokat és persze szakembereket igényeltek.
 
  Külön érdemes lesz végigtekinteni a matrózoktól a tisztekig a szállás, étkező és munkaterek jellegzetességeit, kialakítását. A szakrális (pl.: istentisztelet, temetés, megemlékezés, naptári/állami ünnepek) és profán (pl.: fogadások, tiszteletadás, szemle, parádé) alkalmak térhasználatát a legénység körében.
 
  A különböző egységek, (hajóosztályok) más-más lehetőséget nyújtottak. Egy tengeralattjáró, romboló igen szűkös, egy cirkáló sem bővelkedik "személyes terekben", egy csatahajón is a gyakorlatban csak a tiszteknek volt igazi "élettere". Az o-m hajók (itt csak a csatahajókat említem) kevesebb szén, és édesvízkészlettel hajóztak,[32] mint pl. francia kortársaik, így méretük is kisebb volt (152m, 21 600 t). Ez azonban előnyt is jelent, hiszen fegyverzetük, páncélzatuk erős, ugyanakkor kisebb találati felületet jelent a kisebb test. A hajón a fegyverzetnek, gépeknek kellett a hely, az emberi tényező másodlagos a tervezésben. Az állandó zaj, víz-nedvesség, tumultus, kiabálás, legtöbb helyen mesterséges fény, és a hullámzás miatti imbolygás, szálló szénpor-korom, és a legkülönfélébb szagok (a trimmtől - sózott marhahúsig) megszokott volt[33]. A matrózok "kabinja" a naponként kiosztott, kampókra akasztott függőágy (Hängematt), ezen aludtak vagy kint a fedélzet valamely részén. Minden felszerelésük, tárgyuk a tengerészzsákban, kadétoknak a kb. 1 m3-es tengerészládában volt.[34] A tiszteknek rang szerint különböző kabinok, sokszor értékes kiegészítőkkel, az admirálisi szalon egyenesen luxussal állt rendelkezésre (kb. a tat részében, a hajó utolsó 1/3-ada, kb. 60-80 főnek). A matróz ("a mali") hajó elején, az első fedélzeten kapott szállást[35] (kb. 1000 ember). Békében (jellemzően) a tisztek a hajó jobb oldalát (feljáróit) és tatját, még a bal oldalt, és az orrészt (kb. első harmad) a legénység használta.[36] A hajón ezen kívül számos helység volt, ahová nem léphetett be csak az illetékes (fegyverraktár, muníciós raktárak, vezérlők stb.). Harcászati készültségben (un. ütközetállásban) mindenki a szolgálati helyén (pl.: ütegek mellett) tartózkodik, eszik.
 

Étkezés

  Az étkezésnél meg kell említeni, hogy a tisztek a tiszti étkezdében, (békeidőben) a (nagyobb hajókon) zenekar dallamai mellett ettek, míves porcelánból. A legénység a sorszámozott "bak-on" (ami 12-14 személyes felfüggesztett asztalt jelent, felügyelője, kiszolgálója a "bakgast"),[37] ütközetállás alatt a padlón, a szolgálati helyen fémedényekből. A kortól ugyanakkor nem szokatlan tiszt, és legénység szolgálati körülményei közötti különbség. Jelen esetben a rendelkezésre álló terek használata arányaiban valóban szembetűnők.[38] Az étel minőségét egy tiszt ellenőrizte kóstolással, a parancsnok adott engedélyt felszolgálásra. Étkezés alatt nem zavarhatták a legénységet. Az ételt a hajókonyhán, illetve a pékségben készítették, ugyanakkor azt, a magán üzemeltetésű kantinban ki lehetett egészíteni.[39] A ranglétrán előrehaladva egyre könnyebb a megélhetés is. Főhadnagyként: "23 éves koromban biztosan önálló leszek, mert rendes nyugodt életet élő ember a behajózási pótlékokkal kapott annyit havonta, amiből gond nélkül meg lehetett élni"[40] A szakmai viták kiterjednek az étel minőségi és mennyiségi kérdésére is, így azt gondolom, erre nemzetközi összehasonlítás céljából mind a "menü", mind a végzett munka/energia bevitel szempontjából érdemes lesz kitérni, mind a három periódusnál.


 
Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 46. o. (1910)
 

Étkezés ütközetállás alatt. Az étkezésről szóló cikkben részletesebben kitérek a legénység, a tisztikar ellátmányára, annak előállítására, szétosztására. Ez a három a bevezetésnél említett perióduson belül, valamint az egyes típusok sajátosságai alapján is változott. Egy torpedóromboló és egy csatahajó is más körülményeket biztosított. Míg a nagyobb egységeken önálló üzemekben állították elő az ételeket, azt ki lehetett a zsold rovására egészíteni a kantinból, addig egy kicsi rombolón korlátozottak voltak a lehetőségek, legtöbbször konzervételek álltak a rendelkezésre. A menü tápértékének meghatározása mind a három periódusban igyekezett a lehetőségekhez képest kiszolgálni az igényeket szakmák (igénybevétel) szerint, figyelembe véve az évszak, időjárás, és éghajlati öv sajátosságait.
 


 
A képen az étel "előkóstolása" látható. Ez a szokás nem csak a vitorlás hajókon, hanem mind a három periódusban kötelezően megvolt. A mellvéden a Hängemattok láthatóak fölrakva a csarnakkötelek előtt.
 
Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 61. o. (1893)
 

 
  A napirend. Ez volt a tengerész életének a "kerete". Alapja a várta-rendszer. Az un. "várták" a legénység 50%-át érintette. 4 óránként váltva egymást volt őrség, és pihenő. (00 - 24:00ig.) Egy átlagos napon békeidőben a feladatok a következőkből álltak vázlatszerűen (1912 nov. Sanghaj, SMS I. Ferenc József cirkálón): Reggeli 06:00 Ruhamosás hajótisztogatás: (Wäsche waschen und Schiffreinigung) 8 - 9:30 elkészülni (Einstallen!) Ekkor szokott a kötelező orvosi vizsgálat is megtörténni. Zsák, ruha és cipőtisztítás. Quartierwisit: szakaszszemle/kihallgatás. Utána javítások, apróbb munkák. 12:00 ebéd: Allemann Schaft. 14:00 ig pihenő. 14: 00 sorakozó (Antret) valami gyakorlatra; lékponyva gyakorlat, tűzriadó, partraszállás stb. (Neider Exerzier). 18.00: Abendverlesen 18:30 vacsora, 20:00ig szabadidő, éjjel fényszórógyakorlat stb. Ezt tarkította néha egy-egy "kirándulás" szárazföldön, teljes menetfelszerelésben.[41] Éjjel őrségek, és megfigyelők szolgálatban lévő csoportjai váltogatták egymást. Voltak hetente ismétlődő feladatok, mint pl.: a zsák, és ruhavizsgálat. Ha a hajó éppen haladt, természetesen minden érintett talpon volt, aki szükséges a hajó működéshez. Ezen kívül lehetőséget kaptak - ha a körülmények engedték - a "kimenőre" szigorú szabályok alatt, és időre vissza kellett érkezni a hajóra, ahol utána létszámellenőrzés, és kihallgatás volt.[42] A várták, a kiosztott feladatok alapos figyelmet igényelnek, hiszen legbeszédesebb forrásai a legénység mindennapjainak.
 

Parancsátadások, hírközlés

  A parancsátadások a hajón kürt (korábban síp, dob) jelekre történtek.[43] Ez tulajdonképpen egy 300 dallamból álló,[44] kombinálható jel együttes volt, amely a szóbeli parancsokat (pl.: Klar "Schiff zum Gefecht!", vagy a fentebb zárójelezetteket) jutatta el a hajó minden zugába[45] (a riadóktól át a horgony/bójára állásig gyakorlatilag minden parancsot). A haditengerészet partraszálló matrózait (tengerészkülönítményt[46]) is kürtösök kisérték. A hajók egymással és a szárazfölddel zászló és fény, illetve rádió, morse jelekkel kommunikáltak. Mindennek létszükségletű elsajátítására külön gyakorlatokat szántak. Kiemelendő William Haslam, Brindisiban dolgozó brit kódfejtő hadnagy jelentése az o-m hdt. rádiósaival, rejtjelezőivel kapcsolatban: "1918 elején szakértő kódfejtők dolgoztak velem a Room 40-től, akik nem tudták megfejteni az osztrák-magyar haditengerészet kódjait, mert jobban kódolnak, mint a németek, és mert az osztrák-magyar haditengerészeti akciók az Adrián az ellenség csöndjével párosulnak..."[47] Az o-m haditengerészetnek kitűnő kódfejtői voltak. Több titkos ellenséges akciót (evakuálás, cirkálások, stb.) sikeresen lelepleztek.[48]
 


 

A zászlójelek végig megmaradtak a tárgyalt időszakban. A III. periódus egyik egységének csataárbocán munkát végző matróz már az "új kor" szakembere. A fény, zászló, és rádiójelek egyszerre történő alkalmazása mindennapos volt még a III. periódusban is. A hajón szócsövek, telefonok, kürtjelek és persze az elhírhedt "tiszti ordítás" az, ami biztosította a kommunikációt. Az I. vh. időszaka magán viseli az átmenet legtöbb jegyét e téren is. Ez amiatt különleges, mert olyan specialisták munkáiba is belelátunk, amelyet a II. világháborúban már nem találunk meg.
 


 
 
Kép forrása: Győri 1935. 133. o.
 

Egyéb jellegzetességek

 
Orvosi ellátás: Ezt a három kronológiai perióduson belül több alpontra kell bontani. A rendszeres rutin szűrések/megelőzés, a sürgősségi beavatkozások/kialakult egészségügyi vészhelyzetek fölszámolása. A hajóorvosok és az egészségügyi személyzet tevékenysége két további területen a hajón és a szárazföldön végzett munkára is kiterjed. A hajó orvosi műszerezettsége általánosan az alapellátás műszerein túl függött a hajó típusától, készenléti állapottól, a küldetés céljától, annak hosszától, várható szakmunkai balesetektől, milyenségétől, és az érintett klimatikus jellemzők emberi szervezetre gyakorolt várható hatásától.
 
  Nagyobb hajókon két kórház működött, az egyik ebből a két ágyas izolálható, fertőtleníthető járványkórház. Mindennapi vizsgálat, és heti nagyvizit volt a legénység számára. Ütközetállás idején a börtönfolyosón (hajó első fele) volt a sebészet, illetve a hátsó kötöző az olajfürdővel (égési sérültek, gőzzel forrázott fűtők részére) pedig a gőzfürdőben (hajó hátsó fele) lett felállítva.[49] A három periódus orvosi ellátásáról, az orvosok munka és életkörülményeiről, a főbb betegségekről, a beavatkozások, kezelések hatékonyságáról sok adat áll rendelkezésre. Egyrészt a haditengerészet nyilvántartásaiból, valamint amiatt, mert több visszaemlékezés a hajóorvos tollából maradt meg számunkra.
 


 
In DIETER WINKLER ALBUM. 1997.
 

  Orvosi szűrővizsgálat. A behajózó, vagy kimenőről visszatérő legénység azonnali szűrése alapvetően fontos volt, hiszen zárt közösség lévén egyes fertőzések nagy veszélyt jelenthettek. Nem ritkán karantén alá vettek egy hajót, ugyanakkor gyakran egy egész kikötőt is a betegségek terjedésének megakadályozásában. A hajóorvosok munkája ugyanakkor kiterjedt segítségnyújtás céljából, vagy kutatási/ diplomáciai megfontolásból a szárazföldre is. Nem ritkán egyes balesetek, járványok, akut problémák, sürgős beavatkozások alkalmával (pl. szülés, amputáció, égés, lőfegyver baleset, mérgezések stb.) a szárazföli (bennszülött) lakosság csónakokon kereste meg a közelben horgonyzó hadihajót, vagy az orvos indult biztosító és kiegészítő felcser személyzettel a partra segíteni. Ez természetes, hiszen egynémely nagyobb hadihajó műszerezettsége, gyógyászati infrastruktúrája (a szakmai fölkészültségről nem is beszélve) összemérhetetlenül nagyobb volt, mint amit a szárazföldi lehetőségek biztosítani tudtak. Nem túlzás megállapítani, néha több száz, ezer mérföldes körzetben a hadihajó és személyzete jelentette az egyetlen lehetőséget a szárazföldiek számára, a világ több pontján.
 
  Szabályszegések, büntetés kiszabása, büntetés végrehajtás. Megemlítésénél figyelembe kell venni, zárt közösségről, és roppant veszélyes munkatérről van szó, ahol több száz, ha nem ezernél is több ember élete a tét. Emiatt illetve, mert a hadihajó magában is jelentős katonai - politikai erőt képvisel, igen fontos volt a fegyelem betartatása. Mivel a hajón mindig szem előtt vannak a tisztek, látványosan ceremoniális etikett is biztosította számukra a tiszteletet. A leggyakoribb büntetés a kiköttetés - (pl.: gyakorlat megtagadásáért), (régebben hágcsón állás - "hurrá"-zásért, sapkadobálásért), vasba verés - ("oktalan kiabálásért"), elzárás - (pl.: foltos ruháért), sötétzárka - (pl.: kimaradásért), kihajózás megtiltása, büntető feladatok elvégezetése - (apróbb szabályszegésért) stb.[50] A szolgálati hely elhagyása miatt fegyver is használható.[51] Bizonyos büntetés alól (indokolt esetben) a hajóorvos felmentést adhatott.[52]
 


 
DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 78. o. 1910.
 

  Presztízs, versengés a flották között Ennek megértésére vegyünk egy egyszerű esetet a sok közül: Beyrut kikötője (1914, amikor az SMS Viribus Unitis, SMS Tegetthoff, SMS. Zrínyi és torpedóhajóik indultak cirkálóútra): "...egy francia, és egy orosz hadihajó vesztegelt ott. Mi annak rendje és módja szerint kikötöttünk, gyönyörűen, katonai fegyelemmel végeztük a horgonyok leeresztését, hadd tanuljanak tőlünk a francia, és orosz tengerészek, akik az egész horgony leeresztés alatt nem vették le rólunk a szemüket".[53]

  Ezután Alexandriában: "összehasonlítottan a mi tengerészeinket az Alexandriában látott francia, orosz tengerészekkel. Büszkén mondhatom, hogy míg nálunk délután is végzett munkát a legénység, addig a francia és orosz hajókon csak délelőtt dolgozott, és már délután 2 órától zeneszó mellett táncoltak, szórakoztak. Nálunk minden nap mindenki munkaideje be volt osztva, még külföldön is. A francia és orosz hadihajón meglátszott ennek a félnapi munkának az eredménye. A egész hajó festése mindenütt szennyes, piszkos volt."[54]
 
  Átmeneti, de szintén presztízzsel bíró kategória a sport is. Itt főleg a ragettára, és a nemzetközi tengerész sportversenyek jelentőségére gondolok. A hajón a legénység több féle sportot űzhetett, a birkózástól atlétikáig. A kondíció megtartásán kívül ez a versengésnek is lehetőséget biztosított. Szabadidejükben játékkal (pl.: móra, tiltott tarakk), és amatőr zenekarokkal múlatták idejüket a fedélzeten.[55]
 
  Ünnepek, tengerészünnep; szakrális tér a hajón A következő részekre lehet bontani a szakralitást a fedélzeten. A mindennapi közösségi vallásgyakorlás, és hivatalos egyházi ünnepek (általában nemzetiségek szerint külön ünnepelt pl.: karácsony, újév, speciális, tengerészhagyomány diktálta formában),[56] temetés (hajóról, illetve szárazföldön). A hajón a hajólelkész (katonai plébános) a szertartások vezetője, a haditengerészeti plébánia, ill. a kerületi esperes alá tartozott rendeletileg (1887. szolgálati szabályzat 23.§ által) meghatározott módon, akit az apostoli tábori helyettestől kap lelkészi jurisdictiot.[57] Ezen felül meg kell említeni a tengerészünnepeket, mint pl.: a "félidő", és az utolsó "100 (még szolgálatban eltöltött) nap",[58] illetve a vegyes (főleg dalmát,) nemzetiségek hiedelemvilágából összeállt roppant érdekes hiedelemrendszert.[59]
 


 

Istentisztelet. A taton a K.U.K. felségjelvényét megjelenítő drapériákból kialakított szentéj, előtte az oltár látható. Megfigyelhető a legénység és a tisztikar elkülönülése. Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 111. o. (1914)
 


 
Kép forrása: DIETER WINKLER ALBUM. 1997. 113. o. (1910)
 

 
Kép forrása: Győri 1935 198. o.
 

  A karácsony (1914 decemberében az SMS Zrínyin) a következők szerint zajlott. 10 - 12 fős csoportokban, legtöbbször nemzetiségek szerint ülték meg az éppen szolgálatot nem teljesítők a karácsony ünnepét, az otthoni szokások szerint. Egy-egy REDUIT kiválasztva zászlókkal takarták el az ágyúkat, ládákból asztalt készítettek, erre tették a fát, amit nemzeti színű lámpákkal cukrokkal, láncokkal díszítettek. A vacsora után, vasárnapi ünneplőbe öltöztek a tengerészeket, egy a legidősebb szolgálati évét töltő tengerész egyemként kísérte be a sötét helységbe, és ültette társait a fa köré. Ezután gyújtották föl a fán a lámpákat. Némán kellett ülniük a csengettyű hangjáig, amikor felkapcsolhatták a fa világítását. A pl.: magyarok között a Magyar Királyság egész területéről érkezett tengerészek saját nótáikat adták elő, közben kivételesen fönt maradhattak 21:00-ig beszélgethettek, bort, pazararettát ihattak.
 
  Kérdés, miben különbözött ilyenkor az ellátás, a szolgálat a hétköznapitól az említetteken kívül? Mennyiben rokonítható egyéb, frontszolgálat közben tartott ünnep a haditengerészetnél bevett ünnepekkel? Kellő adatok esetén az egyes hajótípusok adta körülmények közötti különbségeket is föl kell deríteni, milyen volt egy ünnep a rombolókon, cirkálókon, sor és csatahajókon. (Itt csak utalás és viszonyításképpen hangzik majd el egy-egy adat a tengeralattjárón megült igen szerény "ünnepekre".)
 
   A szakrális tér kialakítása. A cirkáló tatján, a gyorstüzelő ágyú szomszédságában a cetelével (napvédő ponyva) és a korlátra helyezett ponyvákkal kialakított "apszis". A teljes oltárszentség, Mária a kis Jézussal kép, valamint a K.U.K. Haditengerészet zászlója látható. Megkapó a látott diszharmónia, miként alakul át szent hellyé a gyorstüzelő ágyú és környezetének rideg, profán tere. A két eltérő funkció két egymástól teljesen különböző magatartásformát kíván meg a legénységtől is. A terek ilyen jellegű metszete, illetve multifunkcionalitása részben a hely szűkével magyarázható. Nem szabad elfeledni azt, hogy ez a kettősség viszont a hajóhoz való kötődést is erősítette, hiszen a teljes emberi élet több dimenzióját is képes volt ez a különleges élettér egyszerre megjeleníteni. Mindezek, valamint a gyakorlati képzési módszer (a tisztjelöltek is ugyanúgy végiggyakorolták a matrózok által betöltött feladatközöket) is megteremtette a tiszt-legénység összetartást, a hajóhoz való ragaszkodást, ami méltán volt híres világszerte. Ezek a szálak töltötték meg valós tartalommal az "egység" definíciót, s mindezek együttes szemléletével lehet csak a valós képet alkotni a tengerészek mindennapjairól.
 
 

Zárszó gyanánt

   A fenti, kiragadott példákból is látszik talán, mennyire embert próbáló, ugyanakkor változatos volt a tengerészek élete. Sok, fontos jellegzetességre nem tértem ki, de talán arra jó volt e rövid írás, hogy érzékeltessem a hadihajó, mint egység nem csupán kaliberhossz-lövegszám adatok megtestesítője, és nem is lehet az. Az emberi-szellemi tényező kihagyása, a mindennapok, a szabályzatok nem ismerete sok "félreértéshez" vezethet! Egy példa: Horthy Miklós, mint tengerész értékelése. Hamis vád érte többek között a Cattarói matrózfelkelés "brutális megtorlásáért", holott a közelében sem volt Cattarónak, és hatásköre sem volt semmifajta megtorlásra![60] Sőt, kivételes empátiával viseltetett legénysége, később tengernagyként flottája irányában, amit ki is fejeztek, szolgálatukkal meg is háláltak emberei.[61]
 
  A parancsnok személye meghatározta a "hajó személyiségét". Az antant erők általában "bátor", "vakmerő", "lovagias", jelzőkkel illetik az Osztrák - Magyar haditengerészet tengerészeit. Már a háború után a német birodalom "Prinz Eugen" nehézcirkálójának nem csak neve, de zászlója, harangja, és fedélzeti zászlóátadási-őrségváltási ceremóniái is az Osztrák - Magyar haditengerészet idézték, és, mint Raeder vezértengernagy Horthy kormányzónak kijelentette: >"a német haditengerészet az Osztrák - Magyar haditengerészet nagy hagyományai megőrzésére és követésére teljes erejével mindenkor kész!"< [62]
 
  A haditengerészet nem csak tudományos és művelődéstörténeti, illetve hadtörténeti sikereket hagyományozott ránk, hanem személyes életutak tanúságait is, amelyet örökre meghatározott a Haditengerészeti Akadémia bejárata fölött álló jelmondat: "A kötelesség, az életnél is fontosabb".
 
  Összefoglalásul megállja helyét a Lockroy francia tengerészeti minisztertől, szakírótól származó megállapítás: "Az osztrák - magyar birodalom haditengerészete kicsiny ugyan, de van egy közmondás, amely szerint > a legkisebb üvegben van a legfinomabb parfüm < . [...] az egész világon kitűnő híre van. Tisztjeiről tudták, hogy kitűnően képzettek, hajóik pedig valósággal mintaszerűek."
 
 

FELHASZNÁLT IRODALOM
 
ÁKOS - HORVÁTH = Ákos György - Horváth József: Amerre szél visz, s hullám utat ád (Avagy: magyar tengerészek a világ óceánjain, vitorlák alatt) Budapest, HA - JÓS Bt, 2007
 
BAK 1984 = Dr. Bak József - Dr. Csonkaréti Károly - Lévay Gábor - Sárhidai Gyula: Hadihajók típuskönyv. 97-113. o, 121-163. o. Budapest, Zrínyi, 1984.
 
BALOGH - CSEPREGI én. = Balogh Tamás - Csepregi Oszkár: A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története. Budapest, General Press, é.n.
 
BARCZY - KARCH 1985 = Barczy Zoltán - Karch Pál: Hangászok - hangszerek - hangjegyek; trombita és dobjelek az Osztrák - Magyar hadseregben, és haditengerészetnél (1629 - 1918). Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1985
 
BECK 1916 = Beck Zoltán: A hadihajók tüzérsége. Budapest, Magyar Adria Egyesület, 1916
 
BENE - TORDY 1993 = Bede Anna: Hadihajón Kínában (Egy magyar tengerész naplójából 1910 - 14). Budapest, Z - füzetek 45, 1993
 
BOZÓKY 1911 = Dr. Bozóky Dezső: Két év Keletázsiában [sic!] (útirajzok). I. Kötet. Nagyvárad, Sonnefeld Adolf nyomdája, 1911
 
CSONKARÉTI 1993 = Csonkaréti Károly: Horthy a tengerész. Budapest, Zrínyi, 1993.
 
CSONKARÉTI 2002 = Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók. Budapest, Hajja és fai, 2002
 
GÁSPÁR 1903 = Gáspár Ferenc: Hét év a tengeren (egy tengerészorvos naplójából). Budapest, Singer és Wolfener, 1903
 
GIBBONS 2001 = Toni Gibbons: Hajók enciklopédiája. Pécs, Alexandra, 2001
 
GREGUSS 1881 = Greguss György: Utazás Keleten 1881 Ő Felsége Zrínyi korvettjén. Repr. é.n.
 
GYÖRI 1935 = Győri Lajos: A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban. Budapest, 1935
 
HALPERN 2007 = Paul G. Halpern: Otrantói ütközet. Győr, Laurus, 2007.
 
HARDY (kézirat) = Hardy (kézirat) A Cs. és Kir. Haditengerészetben, és a nemzeti hadseregben c rész.
 
HEJ = A Cs. és Kir. Hadi tengerészet Éves Jelentései 1913. Wien, Cs. Kir. Udvari Államnyomda, 1914
 
HORTHY 1990 = Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, Európa - História, 1990
 
KAJTÁR 2007 = Kajtár István: A császári és királyi haditengerészet jelképei - jogtörténeti háttérrel. In: JURA 13. évf. 2007/2
 
KRÁMLI 2004 = Krámli Mihály: A császári és királyi haditengerészet, és Magyarország. Pécs, Pannonia, 2004
 
MELICHÁR 1899 = Dr. Melichár Kálmán: A katonai lelkészet az Osztrák - Magyar monarchia közös hadseregében (haditengerészetnél) és a magyar királyi honvédségnél. Budapest, Pallasz, 1899.
 
NAGY 2003 = Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei. Budapest, Kornétás, 2003.
 
RÉVAY 2001 = Révai Zoltán: Titkosírások (fejezetek a rejtjelezés történetéből). Szeged, Lazi, 2001. 202 - 207. o.
 
WINTERHALDER 1921 = Theodor Winterhalder: Die österreischisch - ungarische Kriegsmarine im Weltkrieg. München, Lehmanns Werlag, 1921
 
WINKLER = Dieter Winkler: K. (U.) K. Matrosenleben 1860-1914. Album. Wien, 1997
 
  1 Köszönetet kell mondanom Dr. Krámli Mihálynak (külön a Hardy kéziratért is), illetve Csepregi Oszkárnak segítségükért. Szintén itt jegyzendő meg, hogy a jelenlegi írott formában - az előadástól eltérően, - csak az I. vh időszakáról teszek említést, helyszűke miatt.
 
  2 Továbbiakban: Osztrák-Magyar Haditengerészet (K.U.K Kriegsmarine) = O-M. (Tisza Kálmán miniszterelnök követelése által lett a K.K. ból K.U.K.; (Kaiserlisch und Königlisch); Császári és Királyi elnevezés. A változás, illetve későbbi változtatások heraldikai vonzattal is rendelkeztek. Az elnevezés ugyanakkor tükrözte a magyarság fokozatos térnyerését is a haditengerészeten belül.) KRÁMLI 2004. 33. o. A haditengerészetében 1913-ban 20 528 fő, ebből hajón 15 736 fő teljesített szolgálatot. (HEJ. 1913. 32. o.)
 
  3 Lásd: KRÁMLI 2004. művét.
 
  4 A Monarchia kereskedelmi flottája a világon majd 400 gőzhajóval a 11. (903 067. Brt.) legnagyobb volt hajóteret tekintve. A fiumei hajósgazdák, magyar tengerészek és hajók történetéhez lásd: ÁKOS-HORVÁTH 2007 művét.
 
  5 1905 nov. 15. SMS. SANKT GEORG Rippel Gyula altengernagy vezetésével nemzetközi flottademonstráció vezetője Törökország ellen, SMS ZRINYI 1913. április 2.: Antivari előtt..., stb.
 
  6 Ahol a politikai, kereskedelmi érdekek fenntartására, mélyítésére, védelmére, biztosítására szükség volt erre, ott a haditengerészet hadihajót állomásoztatott. 1869 Kelet Ázsia: ERZHERZOG FRIEDRICH, Török Bir.: TAURUS, Kína: KAISEREN ELISABETH, stb... E szolgálatokat többször egymást váltó hajóegységek (vagy akár egyszerre több is) végezte, akár egy időben a világ több pontján párhuzamosan is. CSONKARÉTI 2002, 124-128. o. , HEJ évfolyamai.
 
  7 1869 Szuezi csatorna megnyitása, 1895 Kiel (Vilmos császár) csatorna megnyitása, 1911 V. György koronázása...
 
  8 Csak pár: 1859-70 Adria kutatás, 1871-72 É-Amerika, Nyugat Indiák, 1874-76 világ körüli út, 1872-74 Északi-sarki expedíció, 1882: arktiszi Jean-Mayen szg. kutatóállomása, 1893-94: Azori szgk, 1895-97 világ körüli út, 1913-14: Kelet Ázsia, stb... Ezen kutatások geológiai, geográfiai, biológiai, tengerbiológiai, stb. kutatások voltak, nem ritkán társadalomtudományi (etnológiai) hozadékkal is. Lásd: NAGY 2003. művét
 
  9 HALPERN 2007. 21.o.
 
10 HALPERN 2007. 17. o.
 
11 Lásd pl.: Novara -> Thionville 1941 ig; 100M (I. o. torp. naszád) ->1943 ig; lásd még BAK 1984. 121-163.o
 
12 Többször megpróbáltak az o-m fő hadikikötőbe betörni, ez egyszer egy MAS-nak sikerült. Több kísérletet meghiúsítottak, pl. a Grillo ("ugrónaszád" lánctalpas mászó naszád GIBBONS 2001. 320. o) betörése, elsüllyesztése. Horthy admirális lovagias magatartására utal, hogy gratulált az ellenség személyzetének vakmerő próbálkozásáért! Ez a vágy oda fajult, hogy az USA is 1918-ban tervet készített a betörésre (Williems E. Sims által) Pre-dreadnoughtokkal, ill. Sabbioncello-n való partraszállással. HALPERN 185. o.
 
13 Lásd pl.: WINTERHALDER:1921. 17-20. o, HALPERN: 2002, 23. o. HORTHY: 1990. 82-86. o.
 
14 Jól mutatja a k.u.k. haditengerészet és a haditengerészeti repülők együttműködését az eset, hiszen repülőgépes tűzvezetést kaptak a hadihajóink! CSOMKARÉTI: 2002. 160, 186. o. Otrantónál: HALPERN: 109. o.
 
15 CSONKARÉTI 2002. 168-171. o. 185-86 o.; HALPERN: 2007. 22. o.
 
16 Német, Pólában állomásozó tengeralattjáró (magyar bemérőtiszttel), amelyet az o-m hdt. felvett lajstromába, hiszen Német o. ekkor még nem állt hadban Olaszországgal. Így lett U-26. az UB 14.
 
17 CSONKARÉTI 2002 207. o. A nem legyőzött, de sok bosszúságot okozó hajók közül az SMS PRINZ EUGENT a JEAN BART, a FRANCE, és a BRETAGNE célhajónak használta. Máig nem lehet roncsához lemerülni. Ez volt a francia flotta szimbolikus "elégtétele" a fegyvereitől megfosztott, kikötött hajóval szemben, az o-m hdt.-től elszenvedett szégyenért.
 
18 Érdekes, az om-flotta a Vörös tengeren is saját személyzetét tartotta a gépek mellett, sokszor 70°c fölött is, nem vették igénybe a "bennszülött (egyiptomi) fűtőket". BOZOKY 1911. 23. o. HORTHY 1990, 17. o, GYÖRGY: 1935 150. o. Viszont kijárt a tisztelet is e "néma hősöknek" (Scholcz Andor fregatthadnagy), a : "derék fáradhatatlan fűtők példás teljesítménye előtt" (norvalli Konek Emil) id: CSONKARÉTI 2002. 120 p. Ezen felül a folyamatos gyakorlatozás is mindennapos volt... Az égés ellen a fűtők locsolásával védekeztek. E kegyetlennek tűnő körülmények edzették meg a személyzetet, és adtak plusz pár csomót a háborúban, ami viszont az életet jelentette! (ilyen melegben a fedélzeten is felállították a tust, kifeszítették a "cetelét" (árnyékoló vásznat) békeidőben a legénység részére.) GYÖRGY 1935. 165. o.
 
19 HALPERN 163. o.
 
20 HALPERN 164. o.
 
21 HALPERN 164. o.
 
22 HARDY kézirat 76. o.
 
23 GREGUSS 1881. 46. o.
 
24 GYÖRI 1935. 108. o.
 
25 HALPERN 2007. 164. o. Lásd még az o-m hadihajók tüzérségéről bővebben: BECK: A HADIHAJÓK TÜZÉRSÉGE 1916. Sem a páncélzat, sem az lövedék átütőereje térén nem volt okunk a szégyenkezésre. Ebben a korban 16-18 km-nél messzebbre nem lehetett célozni, fizikai okok miatt. Ezen a radar, és az "intelligens fegyverek" segítettek, a célkövető/rávezető eszközökkel.
 
26 GYÖRI:. 1935. 53. o.
 
27 TORDY/BENE: 1993. 8. o. (Irodalomjegyzékben BENE névnél szerepel!)
 
28 HARDY kézirat: 62. o.
 
29 TORDY/BENE: 1993. 8. o
 
30 Ezt leginkább a visszamaradt önéletírásokból lehet követni, esetleg secunder forrásokból, amennyiben azok elérhetőek.
 
31 Nyilván a tengerészélet kutatásához rengeteg forrást kell felhasználni, a hajó tervrajzok (élettér), tárgyi emlékek, személyes, hivatalos dokumentumok, korabeli és mai párhuzamok keresése a jobb megértés végett stb.
 
32 Ez azért volt, mert nem folytatott gyarmatpolitikát Ausztria-Magyarország. Ugyanakkor ezt többen fel is vetették, mint Tegetthoff, és Horthy admirálisok. Ők szenelő, és egyéb (nyersanyag)depó biztosítóbázisok megszerzésére, népességfelesleg levezetésére gondoltak, így függetlenítve a flottánkat a többi nagyhatalomtól. Pár terület szóba is jött, és felmérték, mint a Salamon szigetek, Vörös tengeri szigetek, Kelet Ázsiai területek, stb. HORHY 1990. 27-29. o.
 
33 Éppen emiatt igyekeztek tisztán tartani a hajót. Mindennap fedélzetmosás, hetente a függőleges falak, és az függőágyak tisztítása, stb. GYÖRI 1935. 61. o.
 
34 Külön vizsgálati terület természetesen a tárgyi kultúra is, mint kincstári, és személyes tárgyak.
 
35 A hajó ilyen térbeli megosztása igen régi (ókori) eredetű. A o-m korai vitorlás hajóin már szintén tudhatunk az "első" és a "hátsó" sánc közötti különbségekről.
 
36 BOZÓKY 1911. 8. o, ez persze harckészültségben nem, csak szabadidő alatt tartható. Akkor is mindenképp történik keveredés, hiszen az egész legénységet érintő "semmittevés" soha sincs egy hadihajón.
 
37 GYÖRI 1935. 79. o.
 
38 KRÁMLI Mihály szóbeli közlése alapján ez az amerikai tengerészeknek is feltűnt, az 1. vh. után.
 
39 A grammra kiporciózott adagok a végzett munka energiaigényét figyelembe vették. A pl.: a fűtők dupla reggeli, és emelt ebédadagot kaptak, az éjjeli szolgálatok szintén (ill. tea, kávé). (HEJ. 1913.) Az ebéd pl.: (konzerv) hús, tészta, krumpli, savanyúság, rizibizi, rastafiol (bab), kenyérből, és borból állt. Ünnepen, (nagypéntek): Tealeves borral, szárított tőkehal, burgonyával. (GYÖRI 1935. 79. o.) Étkezéskor békeidőben igyekeztek nem zavarni a legénységet, még a fedélzeti etikett rovására is. (GÁSPÁR 1906. 59. o.)
 
40 HARDY (kézirat) 63. o.
 
41 BENE /TORDY: 1993. 40. o.
 
42 A legtöbbet emlegetett bűn ilyen esetekben a "markant", azaz "önkéntes kimaradás", vagy késve érkezés a hajóra.
 
43 Terveim szerint ezeket újra életre keltve a kották alapján mellékletként meg lehet hallgatni, az aktuális fejezetnél.
 
44 GYÖRI 1935
 
45 BARCZY-KARCH 1985. 63. o. Megjegyzendő, ezen felül természetesen voltak belső telefonok, és beszélőcsövek a különböző részlegek eléréséhez.
 
46 1852-től vannak kürtösök a hajón, a tengerészgyalogság 1866-ban megszűnt, minden feladatot a matróz látott el.
 
47 CSONAKARÉTI 2002. 208. o. Ehhez megjegyzendő, hármas nyelvi (osztrák, magyar, horvát) kódkönyv, előre egyeztetett kód és értelmezési kulcs, illetve szigorú rendtartás is segítette a hatékonyságot! Lásd: RÉVAY 2001. 202-207. o.
 
48 HORTHY 1990. 87-88 o.: Horthy tanácsára helyezik a "mi Penkalánkat" (uő. iu) a kódfejtőkhöz, hiszen a kitűnő elméleti ember a gyakorlati hajózásban nem vált be. Nevéhez fűződik pl.: Péter szerb király tengeri útjának, és San Giovanni di Medua elleni o-m hdt-i támadáshoz való hírszerzés.
 
49 GYÖRI 1935. 69. o. A gőzfürdő a gépészek, fűtők tisztálkodását szolgálta. A legénység a hajón tussal, a fedélzeten dézsákból mosakodott.
 
50 GREGUSS 1881. 17. o;
 
51 Horthy ezt oldja föl, amikor a Monarchia bomlása miatt az összeomláskor többen elmennek a hajókról. CSONKARÉTI 1993. 133. o
 
52 GÁSPÁR 1903.
 
53 GYÖRI 1935. 163. o.
 
54 GYÖRI 1935. 166. o.
 
55 Army & Naval Tennis Champion (Árvay-Horthy páros győzelme). Horthy itt is kitűnt gyakorlatiasságá- val; átalakította a Sankt Georg Holzbarkasséját (egyfajta csónakját), és "legyőzhetetlenné tette." Az 1907-es USA Hamptom Roads-i Amry & Nawy life regattán kétszer 1., egyszer 2, és 3. lett a csónak 25 induló közül. CSONKARÉTI 2002 141-141. o; ill.: HORTHY 1990. 45-46. o.
 
56 Ebben keveredett a szolgálati szabályzat, és a hallgatólagos engedékenység (szolgálaton kívülieknek a 21.00-ás RUNDÉ - esti hajóvizsgálat - kivételesen nem bünteti azt, aki megvárja az éjfélt. A rundé egyébként óránként ellenőrizte az alvókat, akik a leírt várta rendszer miatt egyszerre csak 3h 45 percet aludhattak.)
 
57 MELICHÁR 1899. 161. o.
 
58 GYÖRI: 1935. 121. o.
 
59 Mint az Öreg matróz lelke (egy madár), veszélyre, (természeti) csapásra vonatkozó hiedelmek, jóslatok stb.
 
60 A marxista történetírásban, mint "Cattarói véreb" szerepel. Horthy ugyanakkor a Prinz Eugen csata- hajó parancsnoka volt, közelében sem lévén Cattarónak! A tüntetésből lett zendülés nacionalista (Merényi L. Idézi CSONKARÉTI 2002 149. o.) alapon állt szemben a Monarchiával, illetve részben jogosan követelték szociális körülményeik javítását. Több zendülő maga tért vissza a szolgálatba, csalódván a zendülés vezetőiben. A rend helyreállítója a III. csatahajóosztály parancsnoka Karl Seidensaher altengernagy, és a kikötői parancsnok volt. Az ítélet a korabeli flották bevett gyakorlatához képest enyhébbnek számít. Úgy szintén valótlanság az, hogy Horthy nem mentette a Szent István hajótörötteit. Ez lehetetlen volt, mert: 1. 120 tengeri mérföldre volt a helyszíntől; 2. csak Slanó kikötőjében tudta meg a Viribus Unitisen a hírt, 3. a szabályzat miatt a hadihajók nem vihettek mentőcsónakokat a repeszhatás miatt bevetésen; 4, a flottaszabályzat szerint csatahajó nem menthet csatahajót, hiszen ő maga is célponttá válna, legénységével együtt! A rosszindulatú kreálmány alapja Egon Erwin Kischtől származik, aki magyarokkal szembeni ellenszenvének e kitalációjában is hangot adott, akár szemtanúk ezrei állításával szemben is. Vö.: CSONKARÉTI 2002. 207, o; HORTHY 1990. 108-9.o, BALOGH-CSEPREGI én. 185.o. Ezen adatok tükrében kitűnik az állítás kommersz volta.
 
61 Ritkábban idézett a Novara egy tisztjének naplója. Az otrantói csata közepén: "mialatt Horthy eszméletlenül feküdt [ ti.: elégett ruhában, repeszsérülésekkel, gázmérgezetten, majd később újra átvette az irányítást. Beszúrás: én. ] a fedélzeten a szabad őrség fűtői, és gépészei felkeresték, körülállták, cigarettát vittek neki, kormos kezükkel az arcát simogatták, >megható volt, ezeknek az embereknek így kifejezett aggodalmuk parancsnokukért. Mi, tisztek, akik parancsnoksága alatt álltunk, vakon hittünk vezetésében; tökéletes, rendíthetetlen nyugalom és biztonság áradt belőle, amely az utolsó emberre is kisugárzott, és mindannyian lelkesen követtük akár a pokolba is. < " id: CSONKARÉTI 1993. 108. o. Jellemző a kor lovagiasságára, hogy a legyőzött egységek halottainak temetésén maga is megjelent, a túlélőknek emberi ellátást biztosított, és mindig mentették (Pl.: Otrantó 72 fő!) a (máltai egyezmény!) a kilőtt ellenség túlélőit, számukra a hajó elhagyására lehetőséget adtak. HALPERN: 93. o. 137. o.; stb. (HORTHY 86. o.). Szemben az antant erőkkel; vö: a Zenta cirkáló elsüllyesztésével!
 
62 HORTHY 1991. 211. o. És ehhez lásd még: KAJTÁR 2007. 187. o.
 
63 GÁSPÁR 1903. 512. o.
 

Kezdőlap     Küldetésünk     Szerkesztők     Aktuális     Archívum     Cikk küldése     Impresszum

Hajózástörténeti Közlemények
A szerkesztők
Hajózástörténeti Közlemények
cskegyesulet[at]gmail.com

© Minden jog fenntartva 2005-2014, TIT HMHE - Hagyományőrző Tagozat