| |
|
Zsigmond Gábor, PHD:
Fiumei magyar hajók az Amerikai Egyesült Államok lobogója alatt 1917-1918-ban
Abstract
When the USA entered into World War I, German, Austrian and Hungarian merchant ships in US ports were declared as war prizes. In 1914 three Hungarian ships stuck in US ports because of the European war. The Orient Co. (Fiume/Rijeka) had a ship Borneo in Port Inglis, then later in Tampa. The Atlantia Co. (Budapest) had a steamship called Budapest in Newport News and another one (called Morawitz) in Galveston. Only three years later all three ships were sold to Kerr Navigation Co. (New York), and operated by the US Navy under the name of Kerkenna (ex Borneo), Kerwood (ex Budapest) and Kermoor (ex Morawitz). The ships worked between the ports of the USA, UK and France. After the war, a Hungarian company called Oceana (which had the same CEO as Atlantica Co.) together with a New York based company, called American-Hungarian Line started to use Kerkenna (with the new name Alföld) and Kermoor (with her original name Morawitz). (Kerwood (ex Budapest) sunk in Dutch waters in 1919 due to WWI naval mines.)
If you have some information about the crew of these ships or any details about the process of getting under American flag, please contact us on portrijeka at citromail.hu Ha valaki a háború elején Amerikában rekedt magyar hajók legénységéről, vagy a hajók amerikai lobogó alá kerülésének további részleteiről információkkal rendelkezik, kérjük írjon a szerkesztőség e-mailcímére.
Az Amerikai Egyesült Államok 1917. április 6-án lépett be a háborúba az antant oldalán és az addig a semlegesnek számító országban rekedt magyar tengerjáró hajók is biztonságban voltak. Amikor gróf Tarnowski Ádám washingtoni osztrák-magyar nagykövet utasítást kapott, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal,[1] már két hónappal korábban hírek jelentek meg arról, hogy a New York-i, majd más amerikai kikötőben álló német és osztrák-magyar hajók legénységét internálták.[2]
A világháború idején – a háborús állapotok miatt érthetően, a tengeralattjáró-háború okozta veszteségeknek köszönhetően pedig aligha indokolatlanul – a szállítóhajók értéke rendkívüli mértékben megnőtt. A semleges országokban rekedt hajók megvásárlásáért sokszor a potenciális vevők az eredeti ár sokszorosát is megadták volna. A konjunktúra számos új hajózási vállalatot is létrehozott, amelyek kimondottan a háború generálta drága fuvardíjakra alapozták működésüket. Ilyen volt az amerikai Kerr Steamship Company is. A New York-i cég mindjárt az Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia között beállt hadiállapot után érdeklődni kezdett a háború kezdete óta Amerikában veszteglő osztrák-magyar hajók iránt.[3] Az osztrák hajók mellett három magyar gőzhajót is megvásároltak. Az ügyletben két magyar cég volt érintett: a fiumei Orient társaság és a budapesti Atlantica társaság.
Az Orient (teljes nevén: Orient Magyar Tengerhajózási Rt.) az első szabadhajózást[4] űző fiumei gőzhajózási cég volt, melyet helyi kereskedők 1893-ban hoztak létre.[5] A társaság különösen a Távol-Keletre irányuló forgalomban kívánt részt venni.[6] A cég a háború kitörésekor hat hajóval járta a világ tengereit és óceánjait. (Az Orient volt az egyetlen magyar tengerészeti társaság, amelyik az első világháború előtt háborús körülmények között elveszített hajókat. Erről bővebben itt olvashat az Aetas történettudományi folyóirat 2011/1-es számában:
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00052/pdf/aetas_2011-01_078-093.pdf)
Az Atlantica Tengerhajózási Rt. 1907-ben Budapesten jött létre és szintén a szabadhajózási piacon tevékenykedett. Hajóit leginkább a Földközi- és Fekete-tenger, valamint az Atlanti-óceán keleti kikötői között foglalkoztatta. A cég a háború kitörésekor már 11 nagy, a világ különböző kikötőit látogató hajóval rendelkezett. (Az Atlantica háború utáni utóéletéről folyóiratunk korábbi számában olvashat: http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00603.html)
Az Orient társaság flottájából egy nagyméretű gőzhajó, a Borneo került az Egyesült Államok csillagsávos lobogója alá. A fiumei állami levéltár (Državni arhiv u Rijeci) által őrzött iratokból kiderül, hogy a hajó a háború kitörésének nyarán Floridában, a Mexikói-öböl felé eső Port Inglisben volt. A háború kitörésekor nem indult vissza Európába, hanem az akkor még semleges Amerikában maradt és úgy kétszáz kilométerrel délebbre, a szintén floridai Tampában tartózkodott.[7]
A Boreno gőzhajó adatai:
| Építés helye: |
Port Glasgow |
| Építés éve: |
1900 |
| Vegyes- és tiszta tonnatartalom: |
3621/2337 |
| Hordképesség: |
5400 tonna |
| Hosszúság: |
100,83 m |
| Szélesség: |
13,42 m |
| Magasság: |
7,25 m |
| Menetsebesség: |
9 csomó |
| Hajószemélyzet: |
28 fő |
A másik két hajó eredetileg az Atlantica flottájában működött. Egyikük, a Budapest sokáig a virginiai Newport Newsban várta a hazautat, majd a közeli Norfolkba hajózott át. A cég másik hajója, a Morawitz a Mexikói-öbölbeli, texasi Galvestonban állt.[8] (A hajó itt egy hurrikánt is átvészelt.)
A Budapest adatai:
| Építés helye: |
Thornaby on Tees |
| Építés éve: |
1911 |
| Vegyes- és tiszta tonnatartalom: |
3651/2321 |
| Hordképesség: |
5300 tonna |
| Hosszúság: |
100,70 m |
| Szélesség: |
14,20 m |
| Magasság: |
6,70 m |
| Menetsebesség: |
11 csomó |
| Hajószemélyzet: |
28 fő |
A Morawitz adatai:
| Építés helye: |
Sunderland |
| Építés éve: |
1907 |
| Vegyes- és tiszta tonnatartalom: |
4795/3106 |
| Hordképesség: |
7000 tonna |
| Hosszúság: |
115 m |
| Szélesség: |
15,30 m |
| Magasság: |
7,43 m |
| Menetsebesség: |
9 csomó |
| Hajószemélyzet: |
32 fő |
A hajók a Kerr Companynál természetesen új neveket kaptak, így a Borneo a Kerkenna, a Budapest a Kerwood, a Morawitz a Kermoor név alatt működött az új tulajdonos kezelésében. (Az intézkedés egyébként 13 osztrák hajót is érintett, ezek neveiben is a "Ker" előtag szerepelt.)[9] Ezzel az antant országok kezére került fiumei magyar hajók száma tovább emelkedett. A hajók – amint a táblázatokból is kitűnik – jelentős méretű hajóknak számítottak és a teljes magyar gőzhajóállományt nézve is elmondhatjuk, hogy a nagyobb és korszerűbb, újabb egységek közül kerültek ki. Az amerikai eladás után a US Navy vette használatba őket és az antant országok között áruszállítással foglalkoztak, főleg szenet és hadianyagot vittek brit és francia kikötőkbe. A hajókat fel is fegyverezték két 76,2 mm-es löveggel.
Különös fordulat a történetben, hogy végül a háború után – amikor valamennyi magyar kereskedelmi hajó a győztes államok lobogója alá került (549 magyar tengeri jármű) – éppen az Egyesült Államokban lévő három hajóból kettőt is sikerült visszavásárolni és újra magyar lobogó alá helyezni. Az Atlantica Rt. vezérigazgatója, Polnay Jenő a háború után létrehozta az Oceana Rt-t, ami képes volt két egykori fiumei hajót ismét üzemeltetni (néhány évre, csupán 1927-ig). A két hajó a Kerr Navigation Company tulajdona volt. Polnay ismerte a céget jegyző családi vállalkozást és a annak egyes tagjaival megalakította 1921-ben a New York-i Magyar-amerikai hajózási részvénytársaságot. Ez lett a hajók tulajdonosa, míg az üzemeltetési feladatokat az Oceana látta el.[10] (A két hajó mellé öt egykori – a háború alatt szintén a Kerr céghez került – osztrák hajót is magyar lobogó alá helyzetek.)
A két Kerr Companytől vásárolt hajó közül egyik eredetileg is Polnay cégéhez, az Atlanticához tartozott. Ez volt a Morawitz (Kermoor), ami újra eredeti nevén hajózott tovább (Morawitz néven). (A Polnay cégéhez kötődő másik egykori hajó, a Budapest 1919-ben egy első világháborús tengeri aknának haladva elsüllyedt a holland vizeken.) A másik gőzös a Borneo (Kerkenna) volt, amit most Alföld néven vettek használatba. A háború után – immáron az elveszített Fiume helyett – Budapesten újranyitott magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstroma ez utóbbival nyílt meg.[11] Bíztató kezdete volt a magyar kereskedelmi tengerhajózásnak, ami végül az első világháború súlyos, inkább tragikus elvesztése után újjászerveződve még 2004-ig – tíz évvel ezelőttig – gondoskodott arról, hogy a magyar trikolór megjelenjen a világ tengerein és kikötőiben.
1 Az Est 1917. április 7. p. 1.
2 Az Est 1917. február 8. p. 2.
3 A Souvenir of New York City – Old and New. New York Commercial, New York, Twenty Vesey Street, 1918. p. 294.
4 A szabadhajózásban a hajótulajdonos azokra az útvonalakra küldi hajóit, ahol a legnagyobb fuvardíjat kapja.
5 Magyar Tengerészeti Évkönyv (továbbiakban: MTÉ, évszám) az 1893. évre, Fiume, p. 290.
6 Castelli-Gellner: Armatori liberi. Trieste, 1991. p. 7.
7 Državni arhiv u Rijeci (továbbiakban: DAR) JU-9 1914. I. 6623. és DAR JU-9 1915. III. 89.
8 DAR JU-9 1914. I. 6623. és DAR JU-9 1915. III. 89.
9 DAR JU-9 1918. I. 66.
10 Nagy Magyar Compass 1922. p. 1377. és Kádár: p. 91.
11 A cég 1927-ben megvált a hajóitól, de a Morawitz 1936-ig brit lobogó alatt (Purley Oaks néven), a Borneo pedig görög (Doris néven), majd török tulajdonban (Ikbal néven) egészen 1963-ig aktív maradt.
|
