Hajózástörténeti Közlemények

I. Bevetés az olasz partok ellen 1915. május 24-én

  1915. május 23-án éjfélkor hadiállapot állt be Olaszországgal, és még ugyanabban az órában az egész flottával együtt kifutott a TÁTRA-osztály valamennyi rombolója is. A TÁTRA és a CSEPEL Manfredonia kikötõjének bombázását kapta feladatul. Igen sötét éjszaka volt és az idõnkénti esõpászmák miatt a láthatóság szinte nullára csökkent. Ekkor hirtelen egy nagy árnyék bontakozott ki az éjszakából és egy hang rákiáltott a CSEPEL-re. "Chi siete voi? (Kik vagytok?)" Pitamic sorhajóhadnagy azonnal válaszolt: "Sono io INDOMITO! (Az INDOMITO /egy olasz romboló/ vagyok)." Odaát felcsengett a gépházi parancsjelzõ készülék csengõje, és az árnyék abban a tudatban távozott, hogy az INDOMITO rombolóval találkozott.

  A kötelék 04.15-kor érkezett meg Manfredonia elé. A kikötõben nem találtak ellenséges hajóegységeket, de a ködben nem tudták pontosan beazonosítani a parti katonai célpontokat. Ekkor egy evezõs csónak közeledett a hajókhoz és a gazdája gyümölcsöket és élelmiszereket kínált eladásra. Vukoviè korvettkapitány gyorsan kikérdezte a csónakost, hol a pályaudvar, a jelzõállomás, merre vannak a gyárak, azután barátságosan figyelmeztette: "Most pedig jó lesz elevezni, mert egy kicsit bombázni fogunk!" Háromnegyed órás bombázással végrehajtották a feladatukat, majd elindultak a Vieste elõtti találkozási pont felé, ahol a HELGOLAND cirkálóval, valamint a LIKA és az ORJEN rombolókkal kellett egyesülniük.

  A HELGOLAND mely 4 óra 38 percig Barlettát bombázta, két közeledõ olasz rombolót észlelt. Azonnal tûz alá vette a rombolókat, melyek közül az egyik délkelet felé fordulva a nagyobb sebessége révén el tudott menekülni, míg a másik, a TURBINE Vieste felé igyekezett, hogy ott találjon menedékre. A HELGOLAND üldözõbe vette. A szintén Vieste felé tartó TÁTRA és CSEPEL 05.10-kor észlelte a velük párhuzamos irányban haladó rombolót, melyet elõször a sajátjuknak véltek. A HELGOLAND rádióüzenetébõl azonban megtudták a valóságot. A rádióüzenet a szintén a körzetben tevékenykedõ LIKA és ORJEN rombolóknak szólt, melyek a helyszín felé fordultak.

  A TÁTRA és a CSEPEL 05.45-kor tüzet nyitott, amit az olasz hajó azonnal viszonzott. A TURBINE helyzete azonban reménytelenné vált, mert a cs. és kir. hadihajók minden irányból körülfogták. Az ütközetnek errõl a szakaszáról von Jordanis fregatthadnagy a LIKA-ról a következõket jelentette:

  "Az ütegemmel 5200 méterrõl nyitottunk tüzet, és néhány sorozat után belõttük magunkat. Mi ketten (ti. a LIKA és a TURBINE) párhuzamos irányban haladtunk 30 csomó sebességgel, míg messze mögöttünk, az ellenfél sodorvonalában száguldott elõre a TÁTRA és a CSEPEL. Ekkor egy 7 cm-es gránát eltalálta a TURBINE kazánházát. Fekete füst és gõz lövellt az ég felé, a hajó futása lelassult."

  Nem sokkal ezután a TÁTRA is eltalálta az ellenséges hajó fedélzetét, egy 10 cm-es gránát pedig a gépházba csapódott és tönkretette a fõgépét. A TURBINE lelassult, majd megállt. Parancsnoka, a fején sebet kapott Bianchi korvettkapitány kitûzette a fehér lobogót. A tisztikar és a legénység a füsttõl feketén állt a fedélzeten, míg körülöttük véres rongyok és sebesültek hevertek szanaszét. A cs. és kir. rombolók kimentettek 35 fõt, közöttük a parancsnokot, majd a TÁTRA tíz gránátot lõtt a TURBINE vízvonalára, illetve a LIKA egy torpedót küldött az oldalába és az olasz romboló elsüllyedt.

II. Támadás Porto Corsini ellen 1915. május 24-én

  Az Olaszországgal való háború kitörésekor, 1915. május 23-án 20.00-kor a flotta része-ként Polából kifutott a NOVARA-csoport, hogy részt vegyen az olasz partok elleni általános hadmûveletben. A csoportot a következõ egységek alkották: a NOVARA cirkáló (Horthy Miklós sorhajókapitány), a SCHARFSCHÜTZE romboló (Bogumil Nowotny korvettkapi-tány), továbbá a 78 T (Johann Rössel sorhajóhadnagy), a 79 T (Hans von Waldthurm sorhajó-hadnagy), a 80 T (Karl von Rastburg sorhajóhadnagy) és a 81 T (Wolfgang Suppantschitsch sorhajóhadnagy) torpedónaszádok. A feladatuk az volt, hogy támadást hajtsanak végre Porto Corsini, Ravenna elõkikötõje ellen. Másnap, 24-én hajnali 3-kor a SCHARFSCHÜTZE levált a kötelékrõl, hogy behatoljon a kb. 30 m széles, 1200 m hosszú csatornába, hogy elpusztítsa az ott talált naszádokat, tengeralattjárókat és katonai objektumokat. A csatorna szélességénél több mint kétszer hosszabb romboló nem tudott volna megfordulni, így farral elõre hatolt be a csatornába, majd a feladata végeztével így orral kifelé indult vissza. Az akcióról a SCHARFSCHÜTZE parancsnoka a következõket jelentette:

  "Már a csatornába való teljes sebességgel hátrafelé történõ behatolás sem jelentett könnyû feladatot. A csatornáról nem volt sem pontos leírásom, sem tengeri térképem, és a bejárat alakzatát sem ismertem. A gyenge hajnali derengésben (03.10) csak véletlenül találtam meg a bejáratot jelzõ két kis jelzõfény oszlopát, persze fények nélkül. A bejáratot innen két kõgát határolta, melyek mintegy 700 méterre nyúltak be a lapos parttól a tengerbe.

  Azután megélénkült a közvetlen környezetünk. Az ellenség a kis házikók sarkait-végeit fedezékül használva heves lövöldözésbe kezdett. A partról ugyan elûztük õket, de ki voltunk téve a láthatatlan üteg tüzének. Egy lövedék súrolta az antenna árbocát, de a legtöbb gránát körülöttünk csapódott a vízbe, vagy a csatorna partján robbant és homokkal szórta be a hajónkat. Elértük a csatorna végét, ahol az elágazik Ravenna felé, de nem láttunk ellenséges hajókat. Ekkor egy másik üteg is tûz alá vett bennünket, és ezért félerõvel kifelé hajóztunk. A hátsó lövegünk lassan, pontos irányzással lõtte a jelzõállomás fénykibocsátó berendezéseit. Az elsõ ágyú és az oldalsó lövegek a futóárkokat és néhány katonai objektumot vettek célba. 04.30-kor értük el a csatorna kijáratát, majd a nyílt tengert és csatlakoztunk a NOVARA-hoz. A harc a csatornában 1 óra 10 percen át tartott. Leadtunk 126 lövést az ágyúkból, 910-et a gépfegyverekbõl és puskákból, valamint 50-et a pisztolyokból. A tüzelést 04.45-kor szüntettük be. Sem ember, sem anyagi veszteségünk nem volt."

  Azután a romboló a 80 T torpedónaszád kíséretében hazaindult.

III. Az olasz partok elleni további támadások

  Az olasz hadüzenet után a teljes flotta állományával végrehajtott rajtaütést követõen, melynek célja az Isonzó frontra felvonuló olasz haderõk késleltetése volt, a cs. és kir. hadiflotta könnyebb egységei több bevetést hajtottak végre az olasz partokon lévõ katonai objektumok és közlekedési létesítmények ellen. A rombolók, a torpedónaszádokkal együtt állandó résztvevõi voltak ezeknek az akcióknak, melyekben idõnként a cirkálók is részt vettek, de a sorhajók és a csatahajók, egy-két kivételtõl eltekintve, már nem. Ennek az volt az oka, hogy a nehéz hajóegységek megfelelõ biztosítására nagy erõket kellett volna összevonni, ami pedig azt jelentette, hogy a kísérõ erõk elvezénylése következtében más, stratégiailag fontos utánpótlási feladatokat kellett volna elhalasztani. A partok elleni támadások mellett a rombolók a flotta repülõgép bevetéseit is támogatták. A következõkben néhány, fõként a rombolók által végrehajtott támadás, illetve repülõgép biztosítási akció rövid ismertetése következik.

  1915. július 2-án éjszaka az olaszok megszállták az Adria közepén magányosan álló Pelagosa-szigetet. A szigeten állomásozó 6 fõ katona fogságba esett.

  1915. július 28-án a Pelagosa elleni bevetésre futott ki az I. Torpedó Flottilla (SAIDA cirkáló, CSEPEL, TÁTRA, BALATON, LIKA, ORJEN, TRIGLAV rombolók, valamint 2 torpedónaszád), továbbá a HELGOLAND cirkáló. A hajnali szürkületben a sziget elé érkezõ cirkálók 12 csónakot bocsátottak vízre, melyekben 4 tiszt és 104 tengerész indult a part felé. A megszálló olaszok heves tûz alá vették õket, de viszonylag csekély veszteséggel sikerült partra szállniuk. Bayer sorhajóhadnagy, a partraszálló osztag parancsnoka a következõket jelentette az akcióról:

  "Minden lehetséges fedezéket kihasználva nyomultunk elõre. Az olasz állásokat ügyesen, csaknem láthatatlanul, kevés célpontot nyújtva építették ki. Odakiáltottam az embereimnek, hogy takarékoskodjanak a lõszerrel. Az elõrenyomulás különösen jól haladt a balszárnyon Gläser fregatthadnagy vezetésével. Elérte az utat, és már csak 20 lépésre volt az ellenséges ágyúállástól. Az Obwurzer fregatthadnagy által vezetett jobbszárny is messze elõrenyomult, és az elõttem elhelyezkedõ lövészárok oldalába került. Egyes matrózok már hátulról lõtték a lövészárkot, mire az olasz legénység a hátsó állásba menekült.

  Az ütközetben kb. 60 fõ vett részt, a többi hátramaradt a 12 csónak és a partra leszállított sebesültek védelmére."

  A sziget parancsnoka, Da Zara fregatthadnagy rövidített jelentése: "A hajók nagyon hevesen tüzeltek. Az elsõ találatok szétrombolták a rádióállomást. Az ellenség zöme csakha-mar a 3. sz. lövészárok elõtt állt. Egy csapat merész osztrák elérte a Stara Vlaka felé vezetõ utat, és gyorsan a rádióállomás felé nyomult... Az ütközetben 2 súlyos és számos könnyebb sebesültünk volt, akiket a következõ napon Brindisibe szállítottunk."

  Eközben a BALATON egy tengeralattjáró periszkópot észlelt, és azonnal tûz alá vette. Már az elsõ sorozat talált, és a periszkóp eltûnt. A tengeralattjáró kilõtt egy torpedót, mely a felszínen futott a BALATON felé, de a romboló egy 7 cm-es ágyúból leadott lövéssel megsemmisítette azt.

  Vukovics fregattkapitány attól tartva, hogy a viszonylag gyenge partraszálló különítmény csak nagy áldozatok árán tudná leküzdeni a láthatóan erõs olasz megszálló erõket a jól rejtett, kibetonozott lövészárkaiban, 05.45-kor kiadta a visszavonulási parancsot.

  1916. február 3-án a következõ hajókból álló kötelék indult az olasz partok katonai jelentõséggel bíró célpontjai ellen: a SANKT GEORG páncélos cirkáló, a HELGOLAND cirkáló, a WILDFANG romboló, a 83 F, a 87 F és a 88 F torpedónaszádok. A tûzcsapásokat a két cirkáló hajtotta végre Ortona és San Vito pályaudvara és az Ariello hídja ellen. A hajók lövegei nagy károkat okoztak a vasúti berendezésekben, és néhány raktár is kigyulladt. Elõfordult egy szinte egyedülálló eset is, ugyanis a partvédõ ütegek mellett egy olasz páncélvonat is tûzharcba keveredett a hadihajókkal. Az ellenség tüze pontatlan volt, és a hajók sérülés nélkül tértek vissza a bázisukra.

  Az USKOKE és a STREITER rombolók 1916. június 22-én este kifutottak a sebenicoi bázisukról, hogy támadást intézzenek az olasz partokon Giulia Nova katonai célpontjai ellen. A rombolók másnap hajnalban érkeztek a Tronto folyó torkolatához, ahol tüzérségi tûzcsapást mértek az ipartelepre és a vasúthálózatra, ahol egy vasúti szerelvény is kigyulladt. A sikeres rajtaütés után a két hajó sérülés nélkül tért vissza Sebenicoba.

  A rombolók 1916. augusztus 2-án hajtották végre következõ támadásukat az olasz partok ellen. A Cattarói-öbölbõl elõzõ este kifutó WILDFANG és WARASDINER augusztus 2-án hajnali 5-kor Molfettához érkezett és fél órán át bombázta a kikötõt és a gyárakat. A feladat sikeres végrehajtása után csatlakoztak a közben a biztosításukra odaérkezett öreg ASPERN cirkálóhoz és a 80 T, illetve a 85 F torpedónaszádokhoz, és elindultak hazafelé. Ekkor északi irányban füstoszlopokat észleltek. Attól tartva, hogy az ellenség elvághatja a hazafelé vezetõ útjukat, teljes erõvel a Cattarói-öböl felé vették az irányt, de az ASPERN sebessége jóval alatta maradt az ellenséges cirkálók sebességének. A WILDFANG és a WARASDINER tûzharcba keveredett az odaérkezõ ABBA rombolóval, amire késõbb az ASPERN is tüzet nyitott. Az ABBA kitért a túlerõ elõl, és ezután az ASPERN a közeledõ francia rombolóköteléket vette tûz alá 12 cm-es lövegeivel. A BORY, a BISSON, az ARDENTE és az IMPAVIDO a tüzet viszonozva arra törekedett, hogy a cirkáló és a rombo-lók közé beékelõdve szétválasszák a köteléket. Az ASPERN visszafordult és a rombolókkal együtt folytatta az ütközetet. A két ellenséges kötelék párhuzamosan haladva lõtte egymást, de az ellenfélhez közben csatlakozott a NINO BIXIO és a LIVERPOOL cirkáló. A cs. és kir. hajócsoportnak sikerült komolyabb sérülések nélkül áttörnie, és az ellenség a tüzelést beszüntetve visszafordult.

  A WILDFANG romboló egy négy teherhajóból álló konvojt kísért 1916. június 15-én Antivariból San Giovanni di Meduaba. Este a dulcignói jelzõállomástól azt az értesítést kap-ták, hogy a Bojana-torkolat elõtt négy ellenséges torpedónaszádot észleltek. A romboló parancsot adott a konvojnak a visszafordulásra, majd ezután San Giovanni di Meduatól északra három olasz torpedónaszádot pillantott meg. A WILDFANG tüzet nyitott és délnyugati irány-ba ûzte a naszádokat. Az olaszok is visszalõttek, de csupán egyetlen találatot értek el, amely tönkretette a romboló antennáját. Ezalatt San Giovanni di Medua kikötõjébe behatolt két MAS torpedónaszád, de nem sikerült kilõni a torpedóikat, ugyanis a partvédõ tüzérség elkergette õket.

  1917. július 28-án három romboló és négy torpedónaszád biztosította 21 tengerészeti repülõgép támadását az olaszországi Grado ellen. A tengeren kellett õrjáratozniuk, hogy adott esetben segítséget nyújtsanak a sérült, és vízre leszálló repülõgépeknek. Ilyen tevékenységre szerencsére nem került sor, de egy tengeralattjáró támadást intézet a TURUL romboló ellen. Az ellenség által kilõtt torpedó azonban elhibázta a TURUL-t.

  1917. szeptember 29-én a TURUL, VELEBIT, HUSZÁR és STREITER rombolók, és a 90 F, 94 F 98 M torpedónaszádok biztosították a Ferrarát támadó vízirepülõgépeket. A kötelék a tengeren összetalálkozott a SPARVIERO, ABBA, ORSINI, ACERBI, STOCCO, AUDACE, ARDENTE és az ARDITO olasz rombolókkal, és kis távolságból tûzharcba keve-redtek egymással, mely során még jobban megközelítették egymást (2000 m-re). Az olasz vezérhajónak a SPARVIERO-nak egy súlyos károkat okozó találat miatt ki kellett állnia a csatasorból, és ekkor a többi is felhagyott az ütközettel és visszavonult. A VELEBIT egy találat után kigyulladt és tönkrement a kormányberendezése is. A STREITER vontába vette, de ekkor két olasz romboló rájuk csapott és 1000 méterre megközelítette õket. A két romboló és a torpedónaszádok ágyútûzzel visszafordulásra kényszerítette az olaszokat, és a cs. és kir. kötelék azután esemény nélkül hazatért.

  A DINARA és a STREITER 1917. október 19-én biztosította négy torpedónaszád kíséretében az Ancona ellen támadó repülõket.

  1917. október 25-26-án a HUSZÁR és a RÉKA öt torpedónaszáddal hajtott végre hasonló támogatási feladatokat.

  1917. november 2-án a DINARA romboló cirkált három torpedónaszáddal hasonló célból az olasz partok közelében.

  A TÁTRA, a CSEPEL, a BALATON és az ORJEN rombolók 1917. november 5-én az olasz partok elõtt õrjáratoztak, majd november 6-án a HUSZÁR, a STREITER és a DINARA, november 16-án pedig STREITER és a RÉKA cirkált Velence körzetében megint csak a haditengerészeti repülõk biztosítása céljából.

  1917. november 28-án egy nagyobb kötelék indult a keleti olasz partokon elhelyezkedõ katonai objektumok megtámadására. A hajók hajnalban indultak a bevetésre és két csoportra oszlottak. A TRIGLAV II, a RÉKA, a DINARA rombolók, és a 79 T, a 86 F, a 90 F torpedó-naszádok Senigallia közelében egy katonai vasúti szerelvényre mértek csapást. A DUKLA, a STREITER a HUSZÁR II rombolók, és a 82 F, a 87 F, a 89 F torpedónaszádok pedig a Rimini és Porto Corsini (Ravenna elõkikötõje) közötti parti objektumok, illetve parti õrhajók ellen intéztek támadást. Mindkét csoport többször került ellenséges tûzbe, sõt még repülõgé-pek is bombázták õket. Az ellenséges hajók üldözõbe vették a hazatérõ egységeket, de Polából kifutott a biztosításukra az ADMIRAL SPAUN cirkáló, erre az üldözõk visszafor-dultak.

  Még ugyanebben az évben, 1917. december 7-én megint két hajócsoport futott ki beve-tésre a Pesaro - Senigallia közötti partok létesítményei ellen. A TRIGLAV II vezette elsõ csoport a SCHARFSCHÜTZE, a HUSZÁR II, a DINARA rombolókból, valamint a 78 T, és a 87 F torpedónaszádokból állt, míg a másik a TURUL, a STREITER, a RÉKA rombolókból, és 82 T, valamint a 95 F torpedónaszádokból tevõdött össze. A feladat eredményes végrehaj-tása után a hajók Fano-szigeténél találkoztak és együtt indultak vissza a támaszpontjukra. Út-közben egy léghajó és több repülõgép támadását kellett visszaverniük, majd egy rádión kapott utasítás értelmében ismét az olasz partok felé fordultak az elveszett K 219-es o. m. vízirepülõgép felkutatására. A gépet megtalálták, és a személyzetét kimentették, azonban a repülõ hazavontatása nem sikerült.

  1918. május 7-én kifutott a TURUL, a HUSZÁR II, a RÉKA és a PANDÚR romboló, hogy az olasz parton. Silvi közelében szabotázsakciókat hajtsanak végre. 9-én kora hajnalban a HUSZÁR II megközelítette a partot, miközben a másik három romboló a tenger felõl biztosította a helyszínt, és csónakon egy szabotázscsoportot tett partra Weimann Pál fregatthadnagy vezetésével. Az olasz parti õrség azonban észlelte a partraszálló egységet és tüzet nyitott rájuk. A csoport harcolva visszavonult és csónakba szállva visszatért a HUSZÁR-ra, mely viszont megfigyelte az olasz parti õrség riadóztatásának módszerét és rendszerét.

  1918. július 1-én késõ este a BALATON és a CSIKÓS kifutott Polából a 83 F és a 88 F torpedónaszádok kíséretében, hogy egy repülõgépek által végrehajtott támadást támogassanak. A csoport a BALATON egyik kazánjának üzemzavara miatt nem tudta tartani a meghatározott sebességet. Július 2-án, a kora hajnali órákban egy MAS (olasz torpedónaszád) torpedót lõtt ki a BALATON-ra, de elhibázta. A kötelék hajnali 03.10-kor füstöket észlelt maga mögött és mellett. Két olasz flottilla támadt rájuk, melyek eredetileg a Piave menti frontvonal megtámadására indultak. Az olasz kötelék igen nagy létszámfölényben volt, hiszen a MISSORI, a LA MASA, az AUDACE, az ORSINI, az ACERBI, a SIRTORI, és a STOCCO rombolók alkották. Az ellenség tüzet nyitott, és ezt a két cs. és kir. romboló, illetve a két torpedónaszád azonnal viszonozta. Az egyre csökkenõ távolságból vívott ütközetben az osztrák-magyar egységek tüze bizonyult pontosabbnak. A csata hevében a BALATON elõrerohant, a CSIKÓS meg a két torpedónaszád lemaradt. A STOCCO kigyulladt és leállt, az ACERBI a segítségére sietett, így az is kiesett a további küzdelembõl. A CSIKÓS csoportja a MISSORI, a LA MASA és az AUDACE rombolókkal vívta a maga külön ütközetét. Az összecsapás során mindkét harcoló fél eredménytelen torpedótámadásokat intézett a másik ellen. Az olaszok ezután elhagyták az ütközet színhelyét, ahol a cs. és kir. hajók összesen 2 db. 10 cm-es és 16 db. 7 cm-es löveggel megfutamodásra kényszerítették a 30 db. 10 cm-es löveggel rendelkezõ olasz köteléket. A BALATON több találatot kapott az orrfedélzetén, a CSIKÓS-nak a hátsó kazánházába csapódott be egy lövedék, míg a két torpedónaszádot egy-egy találat érte.

IV. A Durazzo elleni támadás 1915. december 29-én

  A flottaparancsnokság hírszerzõi jelentésekbõl arról értesült, hogy olasz rombolók érkeznek Durazzoba, hogy részt vegyenek a megvert és menekülõ szerb csapatok elszállításában. Ennek megakadályozása érdekében úgy határoztak, hogy a HELGOLAND cirkáló (Seitz sorhajókapitány) vezetésével odaküldenek egy öt rombolóból (CSEPEL, TÁTRA, BALATON, TRIGLAV és LIKA) álló hajócsoportot.

  A kötelék 1915. december 28-án 24.00-kor futott ki a Cattarói-öbölbõl Durazzo irányába. A Menders-fok magasságában a HELGOLAND legázolta a MONGE nevû francia tengeralattjárót, melyet azután a BALATON süllyesztett el tüzérségi tûzzel. A személyzetét, a hajójával önként elsüllyedõ parancsnokát kivéve, a rombolók kimentették.

  A HELGOLAND-csoport sûrû ködben érkezett meg 07.30-kor Durazzo elé. A gyorscirkáló a parti ütegeket vette tûz alá, miközben a rombolók az aknamezõn átkelve behatoltak a kikötõben, ahol a jelzett két ellenséges romboló helyett csak egy tehergõzöst és egy vitorlást találtak. Ezeket elsüllyesztették. Amikor a cs. és kir. rombolók kifelé indultak a kikötõbõl, a rejtett és eddig néma parti lövegek tüzet nyitottak az aknamentesített kijárati csatornára, ezért a hajók kissé balra tértek. A CSEPEL sértetlenül átjutott az aknamezõn, majd TÁTRA is, de a hajócsavarjai felszakítottak egy aknát, és a LIKA 08-30-kor ráfutott. A hajó a jobboldalára dõlt és nagy lánggal égett. A sérült rombolót még kétszer rázta meg aknarobbanás és gyorsan elsüllyedt. A segíteni akaró TRIGLAV alatt is akna robbant, de még úszóképes állapotban maradt. A LIKA személyzetébõl 50 fõ elesett, a többit kimentették. A TRIGLAV-ot, melyen tíz ember halt meg, a TÁTRA és a CSEPEL megkísérelte vontatókötélre venni, de a kötél feltekeredett a CSEPEL jobboldali hajócsavarjára és kiszállt a mûveletbõl. A súlyosan megsérült és kormányozhatatlan TRIGLAV tönkretette a TÁTRA vontató berendezését, és ekkor a BALATON maga mellé véve vontatni kezdte. A manõverek elhúzódása miatt a csoport maradéka csak 09:30-kor tudott 6 mérföldes sebességgel vánszorogva visszaindulni Bocche di Cattaróba. A HELGOLAND 10.35-kor küldött rádió jelentése alapján 11.15-kor kifutott Cattaróból a KAISER KARL VI páncélos a kötelék megsegítésére, míg a BUDAPEST partvédõ csatahajó, valamint a NOVARA cirkáló és az ASPERN védett cirkáló kazánjait is elkezdték felfûteni.

  Durazzóból még a reggel folyamán jelentették Brindisibe a támadást, ahonnét arra utasították a tengeren tartózkodó QUARTO olasz, és a DARTMOUTH brit cirkálókat, hogy Cattaro felé hajózva próbálják meg elvágni a HELGOLAND-csoport hazafelé vezetõ útját. Emellett nemsokára kifutott Brindisibõl a CASQUE, a COMMANDANT BORY, a RENAUDIN, a COMMANDANT LUCAS, és a BISSON francia romboló, majd az ABBA, a NIEVO, a MOSTO és a PILO olasz rombolók kíséretében a NINO BIXIO olasz és a WEYMOUTH brit cirkáló. A Pali-fok magasságában hajózó HELGOLAND kötelék 11.30-kor ugyanakkora távolságra volt Cattarótól mint a NINO BIXIO vezette hajóraj, míg a DARTMOUTH és a QUARTO az öt francia rombolóval már 20 mérfölddel közelebb járt a Cattarói-öböl bejáratához. Az ellenség azt tervezte, hogy a DARTMOUTH hajórajjal elvágja a HELGOLAND útját, és dél felé, a NINO BIXIO-csoport felé tereli a cs. és kir. hajókat. Seitz sorhajókapitány, a kötelék parancsnoka 11.45-kor értesült rádión arról, hogy az ellenség már elõtte jár és ezután a HELGOLAND átvette a TRIGLAV vontatását, a hajócsavarjára tekeredett vontatókötél miatt az egy fõgéppel mindössze 20 mérföldes sebességre képes CSEPEL-nek pedig parancsot adott, hogy kíséreljen meg áttörni északi irányban.

  13:30-kor, amikor észak felé észlelték az ellenséget, az addig vontatott TRIGLAV-ot elsüllyesztették, a HELGOLAND, a BALATON és a TÁTRA pedig délnyugati irányba fordult. Az ellenség körbefogta a cirkálót és a rombolókat és tüzet nyitott. Elõször a HELGOLAND-ot érte találat, melynek következtében egy ember meghalt, hét pedig megsebesült. A DARTMOUTH és a QUARTO két oldalról tüzelt a HELGOLAND-ra, majd az olasz cirkáló a nyomdokvonalába állt. A HELGOLAND hátsó torpedóvetõ csövébõl egy torpedót indítottak a QUARTO-ra, amely kitért oldalra és a támadása egy idõre abbamaradt. Ez idõ tájt Oppel, a CSEPEL késõbb elesett gépmestere ráadta a drótkötél által leblokkolt tengelyû fõgépre a legnagyobb gõznyomást. A 10 000 LE lassan megforgatta a beszorult tengelyt és a rátekeredett drótkötél szétszakadt. A CSEPEL ezzel visszanyerte régi mozgékonyságát, és 32 csomó sebességgel megkísérelte utolérni a HELGOLAND-ot, miközben az öt francia romboló, majd késõbb a QUARTO is üldözõbe vette. Hosszú tûzpárbaj következett, melyet 8-10 km-es távolságból vívtak egymással.

  A HELGOLAND kezdetben a DARTMOUTH cirkálóval harcolt, majd késõbb odaérkezett a WEYMOUTH és a NINO BIXIO cirkáló is a négy olasz romboló kíséretében. Az ellenség óriási erõfölénybe került, és a HELGOLAND-ot több találat érte. Elesett egy matróz, négy megsebesült, tönkrement a kormányt mûködtetõ gõzgép és ettõl kezdve kézi erõvel kormányoztak, továbbá károk keletkeztek a felépítményekben. A CSEPEL 16.30-kor egyesült a csoportjával, amikor Seitz sorhajókapitány rádiótávirattal közölte a KAISERL KARL VI-tal, hogy forduljon vissza, õ pedig déli irányba fordult a hajórajával. Tél lévén hamarosan beállt az esti szürkület és Seitz 17.20-kor egy hurkot leírva megtévesztette az ellenséget és északnyugati irányba fordult, majd 18.15-kor északnak vette az irányt. A váratlan manõver meglepte az ellenséget, mely csak késve reagált, így a HELGOLAND-csoport az ellenség "T"-jét keresztezve, a vezérhajótól mindössze 3500 méterre végrehajtotta az áttörést. A NINO BIXIO, melynek tüzelését nagyban gátolta a WEYMOUTH pozíciója, súlyos sérülést szenvedett egy találattól. Az áttörés sikere után az üldözõ hajók lemaradtak és késõbb beszüntették a tüzelést.

  Az ütközet erõviszonyai:

  Osztrák-magyar részrõl:   4 hajó, összesen    6050 tonna és 33 löveg.
  Az ellenség részérõl:      13 hajó, összesen 24 000 tonna és 94 löveg.

V. Bevetés egy csapatszállító konvoj ellen 1916. május 31-én

  A flottaparancsnokság híreket kapott arról, hogy május végén egy ellenséges csapat-szállítmány fog áthajózni az Otrantói-szoroson, és parancsot adott annak megtámadására. Az akcióra 1916. május 31-én éjjel a Cattarói-öbölbõl kifutott a BALATON és az ORJEN romboló, valamint a 77 T, a 79 T és a 81 T torpedónaszád. Az Otrantói-szorosba érve hiába kutattak a csapatszállító hajók után. Vagy az értesülés volt pontatlan, vagy elkerülték egymást. Saseno közelében azonban a szorost lezáró erõkhöz tartozó, vontatott hálókkal felszerelt négy halászgõzöst észleltek. A köteléket vezetõ ORJEN romboló ágyútûzzel elsüllyesztette az egyik halászgõzöst, mire a másik három eloltotta a jelzõfényeit és eleresztette a hálóit, majd szétszóródva elmenekült a helyszínrõl de közben segítségért rádióztak. A cs. és kir. egységek fogták a rádiójeleket és attól tartva, hogy az így felriasztott ellenséges kötelékek elvághatják az útjukat hazafelé, visszafordultak a Bocchéba.

VI. Támadás az otrantói zár ellen 1916. december 22-én

  Az Otrantói-szorosban létesített tengeralattjárók elleni hálózár nagymértékben megnehezítette a központi hatalmak tengeralattjárói számára a szoroson való átkelést. Ezért az osztrák-magyar flotta több ízben hajtott végre támadást a zár ellen. Az egyik ilyen támadásra 1916. december 22-én került sor, mégpedig azzal a közelebbi céllal, hogy megkönnyítsék a német U38 és U52 jelzésû tengeralattjárók visszatérését az Adriára.

  A hadmûveletre négy romboló futott ki: a SCHARFSCHÜTZE vezérhajó, Bogumil Nowotny korvettkapitány, a DINARA, Sándor Virgil korvettkapitány, a RÉKA, Milan von Milenkovich korvettkapitány és a VELEBIT, Method Koch korvettkapitány parancsnoksága alatt. A kötelék 1916. december 22-én 12.00-kor indult el a Bocche di Cattaróban lévõ állomáshelyérõl. A 18 óra tájban beállt sûrû köd miatt már majdnem visszafordultak, amikor a szél eloszlatta a ködöt. 20.00-kor érték el Saseno magasságát, ahol Otranto felé fordultak. A menetalakzat balszélén haladó RÉKA 21.18-kor észlelte az elsõ ellenséges hajót. Pár perc múlva már a SCHARFSCHÜTZE is megpillantotta a fényjeleket adó és jelzõrakétázó két halászgõzöst. A parancsnok abba az irányba fordult a hajójával és a másik három egység nyomdokvonalba sorakozott mögötte. A SCHARFSCHÜTZE 21.30-kor tüzet nyitott, és a RÉKA is követte a példáját. A halászgõzösök elengedték a vontatott hálóikat és viszonozták a tüzet. Az egyik azonban hamar abbahagyta a tüzelést és süllyedni kezdett, majd nemsokára a másik halászhajó is elsüllyedt.

  A SCHARFSCHÜTZE ekkor elõretört, majd az északi irányban látott fények felé fordult. Kevéssel késõbb a RÉKA is utolérte. Ezután észak-északnyugat felé újabb, gyorsan közeledõ fényeket észleltek. A két romboló kikapcsolta az ismertetõ fényeit és lecsökkentette a sebességét, hogy a másik kettõ utolérje õket. A SCHARFSCHÜTZE az árnyképeikbõl felismerte az ellenséges rombolókat és 21:40-kor tüzet nyitott rájuk, melyek azonnal visszalõttek. A VELEBIT és a DINARA erre az idõre nem tudott felzárkózni.

  A négy közeledõ francia romboló, a PROTET, a COMMANDANT BORY, a DEHORTER és a BOUTEFOU kisvártatva kelet felé fordult, miközben még két francia romboló, a CASQUE és a COMMANDANT RIVIÉRE közeledett az ütközet helyszíne felé. A SCHARFSCHÜTZE 21.48-kor találatot ért el a RIVIÉRE-en, amelytõl az kigyulladt. A CASQUE odamanõverezett az égõ társához, így a SCHARFSCHÜTZE és a RÉKA lehagyta õket.

  A francia hajók el akarták vágni a cs. és kir. rombolók útját, míg Nowotny korvettkapitány át akart törni a vonalukon.

  A harc teljes sötétségben kezdõdött a hat francia és négy osztrák-magyar romboló között, és hamarosan olyan zûrzavar alakult ki, hogy sem a csoport, sem az egyes hajók parancsnokai nem tudták áttekinteni a kialakult helyzetet. A rombolók közelharcot vívtak az idõnként felvillanó fényszórók által még sötétebbé változtatott éjszakában. A kémény- és lõporfüst miatt nem láthatták a találatokat, és a hajóparancsnokok sem tudták már megkülönböztetni az ellenséget a saját egységektõl. Az ütközet lefolyását a maga idejében egyik résztvevõ fél sem tudta átfogóan értékelni, és csak sok évvel a háború után sikerült tisztázni a részleteket. Forget francia tengernagy, aki akkoriban, mint sorhajóhadnagy a PROTET parancsnokaként és a Második Romboló Csoport vezetõjeként szolgált, a következõket írta:

  "21.30-kor fényeket, majd 21.39-kor ágyútüzet észleltünk. Vezetõnk, de Boisanger fregattkapitány jellemét ismerve attól tartottam, hogy teljes sebességgel az ellenségre ront. Vezérhajóján (CASQUE) és a RIVIÉRE-en minden kazán teljes kapacitással üzemelt, de a másik négy rombolón két kazánban csak "kis tûz" égett, és legfeljebb 19 mérföldes sebességre voltak képesek. A CASQUE valóban 20 mérföldes sebességgel indult, és 21.46-kor már 600 méter elõnyre tett szert. A RIVIÉRE kitört az alakzatból és 28 csomó sebességgel a vezérhajó után iramodott, és éppen akkor érte utol, (21.48-kor) amikor az erõs ellenséges tûzbe került. Azért, hogy ne elõzze meg, szinte teljesen le kellett állnia. Emiatt hatalmas füstfelhõ keletkezett és mindkét hajót szem elõl tévesztettük. A feltehetõen Cattaro irányába visszavonuló ellenség útjának elvágása érdekében pontosan keleti irányba fordultam és a másik három romboló követett."

  Ezután álljon itt a RIVIÉRE jelentése, mely a következõ:

  "21 óra 48 perc. Elõttünk nagy ívben ágyútûz villogott és elvakított bennünket. Erõs fénysugarakat és fehér fényeket láttunk, mire felhúztuk az árbocra az R/B ismertetõjelünket. Úgy tûnt, mindenki minket lõ. Mintha nem csak az ellenfél, de a halászgõzösök tüzét is magunkra vontuk volna. (Megjegyzés: Tévedésbõl a RIVIÉRE is lõtte a halászgõzösöket, melyek fehér fényt viseltek.) 21.52-kor a baloldalon 42 fokra elõttünk két nagy füstfelhõt észleltünk, a jobboldalon pedig fehér fényeket. 21.54-kor kiáltás harsan: Torpedó jobbról! és 100 m távolságban megpillantottunk egy ellenséges rombolót, amely azonnal tüzet nyitott ránk. Teljes erõvel elfordultunk és a torpedó célt tévesztett. Ekkor két találat robbant a kazánházban, a sebességünk gyorsan csökkent, és nyugati irányban elhagytuk az ütközet színhelyét."

  Forget sorhajóhadnagy így folytatta a jelentését:

  "21.55-kor közelharcba keveredetünk, melyben nem tudtunk különbséget tenni ellenség és barát között, mindketten minket lõttek. Tudtam, hogy CASQUE valahol a közvetlen közelünkben tartózkodik, ezért bekapcsoltattam az ismertetõjelet az árbocon, de nem kaptam rá semmi választ. Az ellenség kioltott fénnyel hajózott, éreztem a széngáz szagát (a francia hajók olajtüzelésûek voltak), de nem mertem mûködtetni a fényszórót, nehogy valamelyik saját egységünket világítsam meg. 22.15-tõl északi útirányban teljes sebességgel üldöztem az ellenséget, de már nem találtam rájuk."

  A COMMANDANT BORY romboló jelentése:

  "A halászgõzösök, amelyek eddig egy tengeralattjárót üldöztek, ellenségnek véltek és megtámadtak. Bekapcsoltuk az ismertetõjelzésünket és déli irányba fordultunk egy gyanús célpont ellen. Késõbb északi irányt vettünk fel, hogy egyesüljünk a PROTET és a DEHORTER rombolókkal."

  (Megjegyzés: A francia rombolók és az üldözésre szintén kifutó olasz-angol hajócsoport csak hajnali 2 órakor találkozott, de közben az ABBA romboló 31 csomó sebességgel belerohant elõbb a CASQUE-ba, majd a BOUTEFEU-ba. A megsérült CASQUE-t a BORY-nak kellett vontatókötélre venni, és a három sérült hajó reggelre ért Brindisibe. Az ABBA az ütközésben egy halottat és egy súlyos sebesültet vesztett.)

  A hátramaradt DINARA és VELEBIT egy darabig külön csatát vívott a hol jobbról, hol balról felbukkanó franciákkal, akikkel rövid tûzpárbajokba keveredetek. A DINARA kazánfelépítményét ért találat következtében egy ember meghalt. A romboló az ütközet közben nyugati irányba fordult és alig száz méter megtétele után hiába kereste, nem találta meg többé a csoportját, ezért Sándor korvettkapitány észak felé hajózott magányosan egészen hazáig.

  A VELEBIT ezután utolérte a köteléket és ekkor egy újabb ütközet alakult ki, mellyel kapcsolatban a SCHARFSCHÜTZE parancsnokának, Nowotny korvettkapitánynak a jelentésébõl idézünk:

  "Észleltük a hátunk mögötti sûrû füstbõl néha elõbukkanó RÉKA lövegeinek torkolattüzét. A balra vízbecsapódó gránátok 21.45-kor vízzel borították el az egész fedélzetet. Lassan teret nyertünk és a tüzelés is gyengülni kezdett. Ekkor vettük észre, hogy a 4 erõsen lemaradt ellenséges romboló a hátunk mögött áttörte a vonalunkat. A DINARA a legközelebbi ellenfél (a RIVIÉRE) felé fordult és 100 méterre közelítették meg egymást. A DINARA két kilõtt torpedóját az ellenség ügyesen kikerülte, miközben 5 becsapódó gránát mozgásképtelenné tette a DINARA-t. Ebben a kritikus pillanatban az ellenség szem elõl tévesztett bennünket és a nagy füstben átcsúsztunk az ellenség és az újból felbukkant halászgõzösök között. Láttuk a fényjeleiket, de mi még a taton lévõ halványkék jelzõfényeket is eloltottuk. Ekkor a VELEBIT elõtt 100 méterre fényszóró villant fel és egy torpedó csapódott a vízbe, de célt tévesztett. Az ellenség most (22.05) legázolással próbálta elpusztítani a VELEBIT-et, de a magyar DUDÁS lövegirányzó az irányzócsövére napszûrõ üveget helyezve szétlõtte az ellenség fényszóróját. Az ellenséges rombolót más találatok is érték, így sietve eltávozott."

  A SCHARFSCHÜTZE csoport 22.00 után 20 mérföldre csökkentett sebességgel észak-északkeleti, majd 22.55-kor keleti irányba fordult. Pár perc múlva feltûnt mögöttük a hatalmas sebességgel száguldó CASQUE a VELEBIT fényszórójának sugarában. A francia rombolót mintegy 100 méterrõl vették tûz alá, az pedig kilõtt két torpedót, de a fénytõl elvakítva rosszul célzott. A gyors CASQUE kazánházát ért találattól tönkrement két kazán, így a lecsökkent sebesség miatt nem tudta fenntartani a harcérintkezést.

  Ezután a SCHARFSCHÜTZE csoport útját hazáig már nem zavarta meg semmi. A csoport maradéktalanul teljesítette a feladatát: kimentette a halászgõzösök hálójából az U38-at, és szabad átkelést biztosított az U52 számára. A támadás hatása olyan tartós maradt, hogy ez a tengeralattjáró másnap felmerülve kelhetett át az õrizetlenül hagyott Otrantói-szoroson.

  VII. A rombolók sorsa a háború alatt és után

• HUSZÁR (I)   1908. december 3-án Traste közelében egy viharban zátonyra futott és elsüllyedt.
• TRIGLAV (I)  1915. december 29-én Durazzo elõtt olasz aknára futott, majd önsüllyesztés.
• LIKA (I)          1915. december 29-én Durazzo elõtt olasz aknára futott és elsüllyedt.
• WILDFANG   1917. június 4-én az Észak-Adrián, Penedától nyugatra aknára futott és elsüllyedt.
• STREITER    1918. április 16-án Laurana közelében összeütközött az általa kísért konvojhoz tartozó Petka gõzössel, és elsüllyedt.

  Az 1920-as békeszerzõdésben az olaszoknak ítélt és Olaszországban szolgálatba állított rombolók:

• TÁTRA           FASANA néven szolgált, 1923-ban kiselejtezték és lebontották
• BALATON     ZENSON néven szolgált, 1923-ban kiselejtezték és lebontották
• CSEPEL        MUGGIA néven szolgált, 1929. március 25-én egy tájfunban elsüllyedt Amoy-nál
• ORJEN          POLA néven szolgált, 1931-ben átkeresztelték ZENSON-ra. 1937-ben selejtezték ki.
• UZSOK          MONFALCONE néven szolgált, 1939-ben selejtezték ki
• LIKA II.          CORTELAZZO néven szolgált, 1939-ben selejtezték ki
• TRIGLAV II.   GRADO néven szolgált, 1939-ben selejtezték ki

  Az olaszoknak ítélt, és Olaszországban lebontott rombolók:

• WARASDINER
• SCHARFSCHÜTZE
• CSIKÓS
• USKOKE
• VELEBIT
• HUSZÁR II.
• TURUL
• DINARA

  Az 1920-as békeszerzõdésben a franciáknak ítélt és Franciaországban szolgálatba állított romboló:

• DUKLA    MATELOT LEBLANC néven szolgált az 1935-ös leselejtezéséig

  A franciáknak ítélt és Franciaországban lebontott rombolók:

• RÉKA
• PANDÚR

  Az 1920-as békeszerzõdésben a görögöknek ítélt és Görögországban szolgálatba állított romboló:

• ULAN     SMYRNI néven szolgált 1932-es lebontásáig

  Források:

• ALMANACH für die k.u.k. KRIEGSMARINE 1905
• ALMANACH für die k.u.k. KRIEGSMARINE 1909
• ALMANACH für die k.u.k. KRIEGSMARINE 1913
• ALMANACH für die k.u.k. KRIEGSMARINE 1917
• Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: HADIHAJÓK, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984
• Dr. Csonkaréti Károly: HORTHY a tengerész: Zrínyi kiadó, Budapest 1993.
• Dr. Csonkaréti Károly: Az OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA HADITENGERÉSZETE, Kossuth Kiadó, Budapest 2001.
• Dr. Csonkaréti Károly: CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI HADIHAJÓK, Hajja és Fiai, Debrecen, 2002.
• Greger, René: AUSTRO-HUNGARIAN WARSHIPS OF WORLD WAR I., Ian Allan Ltd. London, Évszám nélkül.
• Kertész Róbert: HAJÓK ÉS HÕSÖK, Franklin Társulat, Budapest, évszám nélkül
• Marine, Gestern-Heute: Különbözõ évfolyamok, Mistelbach, Ausztria.
• Martiny, Nikolaus: BILDDOKUMENTE AUS ÖSTERREICH-UNGARNS SEEKRIEG 1914-1918. I-II. Leytam - Verlag, Graz, 1939.
• Sokol, Hugo Hans: ÖSTERREICH-UNGARNS SEEKRIEG 1914-1918., Amalthea, Zürich-Leipuig-Wien, 1935.
• Sokol, A.E.: SEEMACHT ÖSTERREICH, Die Kaiserliche und Königliche Kriegsmarine, 1382-1918. Verlag Fritz Molden, Wien-München- Zürich, 1972.