Hajózástörténeti Közlemények

dr. Solymos András:
Egy régi hajóbaleset emlékei -
A Victoria vontató és a Zrínyi DDSG gõzös ütközése, 1917.04.10.

   A hajózás rajongói között nem ismeretlen a "Roham" vontató neve, hiszen ez a hajó még ma is létezik, noha erõsen átalakítva. Semmiképpen nem nevezhetõ tinédzsernek, hiszen 1894-ben született az újpesti Schönichen-Hartmann féle hajógyárban és így egy híján 120 éves. Leánykori neve "Victoria" volt, ami elég fenségesen hangzik egy kis belvízi vontatógõzös esetében, de egy szépen prosperáló korban a feltörekvõ magyar hajógyártás kis büszkesége volt.
 
  Arra szánták, hogy a Ferencz-csatornában húzgálja a délvidék búzatermését a Duna és a Tisza között, piacra segítve az aranyat érõ gabonát. (A csatorna a Dunát és a Tiszát köti össze, ma lényegében Szerbia területén – de ez egy külön történet.) A hajót eredeti állapotában, de már 1917 után, "Roham" néven látjuk a régi fényképen. Roppant mokány kis hajó, már elsõ ránézésre is – ez még laikus számára is nyilvánvaló -, hiszen a hatalmas, füstokádó kémény, a szépvonalú hajótest, a nagy szellõzõkürtõk csak úgy sugározzák az erõt. A magas parancsnoki híd, a viharfülke, no meg a falusi dizájn jeleit mutató zsalugáteres ablakok az igazi belvízi vontató jellegzetességei, a horgonycsörlõ elõtt pedig a bizonyosan kackiás bajuszt viselõ bócman néz büszkén a kamerába.
 

 
A "Roham" még gõzös korában.

  Személyesen 1973-ban találkoztam a "Roham"-al, az akkori FOKA bajai hajójavítójának sólyáján, amikor a gõzgép helyett éppen két NDK gyártmányú SKL motort kapott – a szép zsalugáteres ablakok helyébe pedig otromba vasúti ablakok kerültek. Ekkor már nem ez volt a hajó neve, hanem a prózai FK 311-es vontató jelzést kapta egy becsületes hajónév helyett.
 
  A hajó tehát szorgalmasan húzgálta orruknál fogva az uszályait a Ferencz-Csatorna Gõzhajózási Társaság lobogója alatt, mígnem munkás élete elsõ nagy kalandjába nem keveredett, 1917. április 10-én, nem sokkal éjfél elõtt. Ercsi környékén az éjszakában összeütközött a DDSG "Zrínyi" nevû személyszállító gõzösével, amelyik dél felé tartott. A "Victoria" csúnyán megsérült az orrán, - amint ez a korabeli fényképen is látható -, azonban úszóképes maradt, szemben a "Zrinyi"-vel, amelyiknek az orr része elmerült. Sajnos ennek halálos áldozatok lettek a következményei, hiszen a kabinokban ezen a késõi órán már aludtak az utasok és sokan nem tudtak kiszabadulni a csapdává vált elsõ terekbõl.
 

 
A "Roham" még "Victoria"-ként, a balest után.

  A baleset részleteirõl az akkori hajótulajdonosok egyesülete évi közgyûlésének jegyzõkönyvében találtam feljegyzéseket, ahol nem kis vehemenciával szidták az akkori hatóságok hirtelenjében meghozott szigorításait, mondván, hogy a szabályok teljesen elegendõek, csak be kellene õket tartani. Hiába, a hatósági reflexeken nem fogott az elmúlt majdnem száz év. A baleset oka egyébként az õrszolgálatosok figyelmetlensége volt. Természetesen elõkerültek azok a vádak is, hogy a DDSG nem gondoskodott kellõen a hajótöröttekrõl és nem nyújtott kellõ anyagi segítséget az elhunytak hozzátartozóinak, amit a DDSG természetesen cáfolt. Nincs új a Nap alatt – vö. Costa Concordia. (Az említett évkönyv egyébként a Közlekedési Múzeum könyvtárában található.)
 
  Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon a korabeli lapok hoztak-e képeket a balesetrõl, volt-e hely a sok háborús kép mellett egy ilyen "civil" téma számára. Az akkori népszerû képeslapban, a Vasárnapi Újságban meg is találtam a baleset fotóit, amelyet érdekességük okán szeretnék veletek megosztani. (A Vasárnapi Újság archív példányai digitalizálva megtalálhatók az interneten.)
 

 
Ez bizony nem szívderítõ kép – a "Zrínyi" bemerült elsõ része.
 
 

 
Ez pedig az összkép, a "Zrínyi" mellett már a mentésen fáradozó hajó látszik.
 
 

 
Így szivattyúzták ki a vizet, hogy úszóképessé tegyék a személyhajót.

  A szomorú baleset után a "Victoria" szintén komoly javításra szorult és meg is szabadult tõle elõzõ tulajdonosa, így a kis vontató az Atlantica Hajózási Rt tulajdona lett. A biztonság kedvéért átkeresztelték "Roham"-ra, ami nem tudni, hogy a daliás háborús idõknek szólt-e, vagy kis gúnyolódásként született, az eredményes "kosolás" miatt. Az elsõ világháborús vereséget követõ nagy lerablások során a hajócska elkerülte valahogy az utódállamok kitüntetõ figyelmét és itthon maradt. 1930-ban Óbudán jelentõs felújításon esett át és iparvállalati vontatóként cibálta tovább az uszályokat.
 
  Ezután újból háborús évek következtek, de a "Roham" ismét itthon maradt, nem menekült Ausztriába a közeledõ front elõl a többi hajóval együtt - bár nem éppen szívderítõ körülmények között. A mai Petõfi-híd alatt egy bombatámadásban elsüllyedt 1944-ben és ez igazán nyomós érv volt a maradásra. A háború után hamar kiemelték a nagy hajó-hiány pótlására és akkor került a Vízügyi Igazgatóság állományába FK 311-es vontatóként. Késõbb, leszerelése után hosszan és méltatlanul rozsdásodott eldugott öblök mélyén, míg végül egy városnézõ turistahajó felépítményét kapta meg – de ez már nem hasonlít a régi vontatóra.
 
  Néhány évvel ezelõtt egy kis holland kikötõben sétálgattam és egy tökéletes, gyönyörûen karbantartott, kis kikötõi vontatógõzösre találtam. Beszédbe elegyedtem a fedélzetén dolgozgató hobbi-tulajdonossal, aki elmesélte, hogy a hajó teljesen üzemképes, hetente egyszer befûti és körbe pöfög vele, a polgármesteri hivatal pedig jelentõsen hozzájárul a hajó fenntartási költségeihez – lévén helyi nevezetesség és turistacsalogató látványosság. Hát így is lehet.