| |
|
Illés András:Nelson admirális levelezése a trafalgari hadjáratban, különös tekintettel a francia-spanyol flottával kapcsolatos értesülésekre (1805. október 1-21.)
2005-ben ünnepelte a brit Királyi Haditengerészet Nagy-Britannia, de talán az egész világ leghíresebb tengeri ütközete, a trafalgari csata bicentenáriumát. A leghíresebb tengeri csata egyben az angol történelem legnagyobb hőse, Horatio Nelson admirális diadala is, aki az élete és tevékenysége tetőpontját jelentő összecsapás során esett el. Nelson korszaka a magyarországi köztudatban főképp szárazföldi ütközetei révén ismert, a napóleoni háborúk haditengerészeti aspektusai kevéssé vannak előtérben. E jelenség a magyar könyvkiadásban is megfigyelhető: leszámítva egy-két népszerűsítő jellegű vagy idejétmúlt angol nyelvű munka magyar fordítását,[1] a korszak hajózástörténetének magyar nyelven történő, tudományos igényű feldolgozása még várat magára. Ennél is rosszabb a helyzet a korszak haditengerészeti vonatkozású forrásainak vagy forrásközléseinek, -kiadványainak tekintetében, mivel magyar nyelven - leszámítva néhány, tudományos kutatásra alkalmatlan idézetet egy-egy a témához kapcsolódó munka fordításában - ilyen 2005-ig gyakorlatilag nem létezett.[2] Ezen túlmenően a magyarországi könyvtárak állományaiban fellelhető, az említett korszak vonatkozó idegen nyelvű - főleg angol - szakmunkái is meglehetősen csekélyek.[3] Emellett szintén könnyíti a kutató dolgát a Világháló, mely Magyarországon is lassanként a történeti kutatások elengedhetetlen segédeszközévé válik. Ennek megfelelően jelen téma kutatása során hasznos szakirodalmi tételekhez és anyagokhoz juthatunk az Internet révén - természetesen az ilyesfajta források irányában kellő kritikát tanúsítva.[4] Alapvetően tehát nincs könnyű helyzetben az a magyar kutató, aki e téma tanulmányozására adja a fejét. Jóllehet a kutatás létjogosultságát megalapozza az a tény, hogy az 1867-1918 között Ausztriával dualista államot képező Magyarország rendelkezett hadiflottával, amelynek 20. század eleji fejlesztésének ideológiai alapjául, a korszak nagyhatalmi politikájára döntő hatással bíró és Nagy-Britannia tengeri nagyhatalmi létéből eredeztethető navalizmus szolgált.[5] Úgy véljük, mindezek nyomán szükséges valamiféle kép kialakítása a magyar történettudományban - és köztudatban - a vitorlás hadihajózás klasszikus korszakát illetően.
Mindezek szellemében született e tanulmány is, melynek eredeti, angol változata a Magyarországon kívüli történettudománynak igyekezett képet nyújtani a téma hazai kutathatóságának viszonyairól és lehetőségeiről.[6] Az alábbiakban a Trafalgarnál győzelmet arató Horatio Nelson admirálisnak, a csatát megelőző három hét folyamán keletkezett levelezésébe, mint a korszak hadihajózásának egyik legfontosabb forrásába igyekszünk bepillantást nyújtani, koncentrálva a tengernagynak, a vele szembenálló francia-spanyol flottáról való értesüléseire. Milyen információkkal rendelkezett ellenfeleiről? Alábecsülte-e képességeiket? Felkészült-e lépéseikre, s ha igen, hogyan tervezett ezekre reagálni? Ezek azok a főbb kérdések, melyeket e témával kapcsolatban azonnal felvethetünk, s melyekre az alábbiak megkísérelnek választ adni.
A kutatás alapjául az 1844-1846 között, Sir Nicholas Harris Nicolas által megjelentetett, hétkötetes The Dispatches and Letters of Vice Admiral Lord Viscount Horatio Nelson című munkában közölt, az említett időszakra vonatkozó Nelson-levelek szolgálnak.[7] Az alábbiakban előbb röviden felvázoljuk a Cádizi-öbölben[8] állomásozó brit flotta, illetve a cádizi kikötőben horgonyzó francia-spanyol egyesített flotta viszonyait a Nelson megérkezése előtti időszakban, majd a parancsnokság átvétele és a trafalgari csata közötti három hét folyamán keletkezett levelek alapján részleteiben igyekszünk képet adni az egyesített flottáról a brit főparancsnok szemszögéből, levelezését alapul véve, számosat közülük részben idézve.
A trafalgari hadjárat háttere
Az angol-francia konfliktusok általános tengeri stratégiai képének a 18. század folyamán kialakult rendjét a következőképpen foglalhatjuk össze: a stratégiai és harcászati kezdeményezés egyaránt az angol flotta kezében van, ennek folytán blokád alá vonja a francia és vele szövetséges kikötőket, s amennyiben lehetséges igyekszik az ellenfelet döntő csatára bírni és megsemmisíteni, míg a francia flotta hajórajai igyekeznek alkalomadtán kitörni, s portyáikkal veszélyeztetni az angol tengeri kereskedelmet.[9] Az 1805. évre vonatkozóan ehhez hozzátehetjük, hogy Napóleon számíthatott a Nagy-Britanniával 1804 decembere óta hadban álló Spanyolország flottájára is, és így megerősödve már reális esély látszott egy esetleges, Anglia elleni invázióra, melynek előkészületei már 1803-ban megkezdődtek.[10] 1805 tavaszán és nyarán azonban az invázióhoz elengedhetetlen La Manche-csatorna feletti tengeri uralom megszerzésére nem sikerült megfelelő méretű flottát összevonni. Végül a Pierre de Villeneuve admirális[11] parancsnokolta egyesített flotta augusztusban befutott a spanyolországi Cádiz kikötőjébe, s október harmadik hetéig ott is maradt.
Nelson megszakítás nélküli kétévi szolgálat és az azt követő, kevesebb mint egy hónapnyi angliai pihenő után szeptember 28-án este érkezett a Cádizi-öbölben állomásozó brit hajóhadhoz.[12] Itt másnap, 47. születésnapján[13] vette át a parancsnokságot Cuthbert Collingwood altengernagytól,[14] akit fiatal hadnagy koruk óta barátjának tudhatott. A brit flotta ekkor összesen 29 sorhajója 90-100 kilométerre állomásozott a blokád alá vont Cádiz kikötőjétől, ahol az összesen 36 sorhajót számláló francia-spanyol egyesített flotta horgonyzott.[15] A kikötőt a látóhatár széléről, 35-40 km távolságról Henry Blackwood kapitány[16] parancsnoksága alatt egy fregattraj tartotta szemmel. A nagy távolság tartásának két oka volt. Egyrészt az egyesített flotta nem láthatta az angolt, így nem ismerhette pontos erejét, tehát nem állt módjában pontos információk birtokában dönteni a kifutásról.[17] Másrészt Nelsonnak ügyelnie kellett arra is, hogy - mint Lord Barhamnek[18] írja október 5-én - "egy Cádiz közeli nyugati szél el ne kapjon, mivel egy [ekkora] hajóhad, oly sok háromfedélzetessel, szükségszerűen a [Gibraltári-]szorosba kényszerülne, s akkor Cádiz tökéletesen felszabadulna az ellenség számára, hogy kifuthasson..."[19]
A trafalgari hadjárat Nelson levelezésében
Nelson admirális trafalgari jelentései, levelei, utasításai és feljegyzései igen sokrétűek. A vizsgált levélállomány eredeti közlésben összesen 97 tételbe van sorolva, számozás nélkül. Ebből 89 tétel levél, 6 tétel naplóbejegyzés,[20] míg 2 tétel az egyik, William Marsdennek[21] írt jelentés két oldalas melléklete külön-külön közölve. A levelek valamivel kevesebb mint 50%-ában esik szó a hajóállománnyal kapcsolatos kérdésekről, kb. 40%-ában van szó a készletekről, illetve mintegy 25-25-25%-ra tehető a személyi állományt érintő, a taktikai vonatkozású valamint az ellenséggel kapcsolatos levelek mennyisége.[22] Emellett kisebb hányadot képeznek az időjárásra vonatkozó megjegyzések, valamint a személyes, magánjellegű megnyilvánulások.[23] Bár jelen tanulmány alapvetően Nelson levelei alapján igyekszik rekonstruálni a tengernagy információit és vélekedését trafalgari ellenfeleiről, azonban nem mehetünk el szó nélkül a többi témakör mellett sem, tekintve, hogy jelentős részét tették ki a trafalgari levelezésnek.
A hajóállománnyal kapcsolatos említések folyamatosan tájékoztatnak az egyes hadihajók állapotáról, érkezéséről vagy távozásáról, illetve bizonyos igényekről.[24] Utóbbi főképp a fregattokra vonatkozik. Nelson október 4-9. között íródott jelentéseiben és utasításaiban közel egy tucatszor bukkan fel olyan megjegyzés, mely a "flotta szemeinek"[25] hiányát említi.[26] A legkritikusabb időszak e tekintetben október 4-5. Október 4-én William Marsdennek azt írja, hogy Blackwood kapitány alárendeltségében csak három fregatt van, holott legalább nyolc szükségeltetne Cádiz szemmel tartásához. Október 5-én Lord Castlereagh-nek[27] írt rövid levelében Nelson arról panaszkodik, hogy csak két fregattal tudja figyeltetni az egyesített flottát.[28] A későbbi levelek tanúsága szerint a fregattok problémáját végül sikerült orvosolni: az október eleji Nelson-levelekből sugárzó panaszos hangvétel eltűnik, a fregatthiányra október 10. után nincs utalás. Ezt megerősítik egyes fregattok különböző feladataira vonatkozó említések is október 11-14. között.[29]
Az élelmiszer- és ivóvízkészletek utánpótlásával kapcsolatos levelek[30] szintén fontos részét képezik a trafalgari Nelson-iratoknak, hiszen a legerősebb haderő harcértékét is nagyban meghatározza az állomány (jelen esetben mintegy 20-25 000 fő tiszt és legénység) megfelelő ellátása. Mivel a Cádizi-öbölben állomásozó brit flotta nem rendelkezett elegendő szállítóhajóval illetve az azokat kísérő fregattokkal, ezért mindkét célra sorhajókat kellett kikülöníteni.[31] A flotta utánpótlása körüli problémák megoldása érdekében végül Nelson megbízta Sir Thomas Louis ellentengernagyot,[32] hogy vezessen konvojokat Gibraltárba és Tetuánba készletekért. Ennek folytán az utánpótlással kapcsolatos problémákat végül sikerült megoldani.
Nem elhanyagolandók a személyi állománnyal kapcsolatos iratok sem.[33] Ezek főleg egyes hajók személyügyi változásaival (tisztek és kapitányok), fegyelmi ügyekkel és a legénységi állomány kérdéseivel (egészségügyi ellátás, sebesültgondozás) foglalkoznak. Kiemelkedik e levelek sorából hat, Sir Robert Calder altengernagy[34] ügyével kapcsolatos irat.
A trafalgari Nelson-iratok taktikai-stratégiai vonatkozásai szorosan kapcsolódnak az ellenfélről alkotott nelsoni véleményhez.[35] Ezen levelek nagy része az angol hajóhad, illetve a kikötőt figyelő fregattok pozícióival foglalkozik. Kisebb hányaduk Nelson stratégiai gondolkodásának megnyilvánulása (hajóegységek átirányítása a Földközi-tengerre), továbbá közvetlen taktikai instrukciók (az ellenség kifutása esetén leadandó jelzések, az október 9-i cádizi memorandum), illetve esetleges, az ellenséget a kikötőből kikényszeríteni hivatott, közvetlen akciók terve (Congreve-rakéták vagy gyújtóhajók bevetése[36] ).
E levelek közül kiemelendő Nelsonnak, az október eleji fregatthiány feloldására tett egyik intézkedése: "Ön a Mars-zal, a Defence-szel és a Colossus-szal[37] tartson [hajónként] három-négy league[38] távolságot a flotta és Cádiz között, azért, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, információkhoz jussak a kikötőnél állomásozó fregattoktól"[39] - írja George Duff kapitánynak, a Mars sorhajó parancsnokának küldött október 4-i utasításában. Nelson így nemcsak, hogy mentesíthette és Blackwood kapitány parancsnoksága alá rendelhette a flotta főereje és a figyelőhajók közötti kommunikációt biztosító fregattokat, de azok helyébe erősebb hadihajókat vezényelt a kommunikációs láncba.[40] E hajók, amellett, hogy továbbították a figyelőhajók zászlójelzéseit a főerőnek, támogathatták is a fregattokat, ha az egyesített flotta esetlegesen megtámadja azokat.[41]
Hasonlóképpen meg kell említeni egy másik dokumentumot is, mely valószínűleg a brit Királyi Haditengerészet történetének leghíresebb irata. Ez az ún. cádizi memorandum, melyet Nelson eredendően Collingwoodnak szánt, megosztandó vele alapvető elgondolásait a későbbi csatában követendő taktikai irányelvek vonatkozásában. A memorandum végül megküldésre került a flotta minden kapitányának. Két dolgot kell mindenképpen kiemelnünk a memorandumból, egyik maga a terv, a másik pedig Nelson rugalmas vezetési stílusa. A tervet illetően, Nelson azt írja: "a flottát a felvonulási rendnek megfelelően tartom csatarendben, két, egyenként 16 hajóból álló vonalra felosztva",[42] melyekkel célja az ellenséges vonal áttörése és az annak hajóival szembeni súlyképzés, majd ezt követően az áttörési pontok között rekedt ellenséges hajók megsemmisítése volt. Ezzel eltért a hagyományos gyakorlattól, vagyis az ellenség vonalával párhuzamosan történő felállástól, s a kb. 200 méterről megvívott tüzérségi párbajtól, tetőpontjára juttatva egy több mint húsz éve tartó reformfolyamatot.[43] Rugalmas vezetési stílusát ékesen bizonyítja az angolszász szakirodalomban sokat idézett kitétel, mely szerint a memorandumban foglaltak irányelvek, és nem határozott utasítások. Ezen irányelvekkel azt akarta beosztottai tudomására hozni, hogy körülbelül hogyan képzeli el az ütközetet, de a csata közbeni konkrét taktikai döntéseket rájuk bízza. Kiváló példa erre, amikor azt írja, hogy "a parancsnokhelyettes [Collingwood] minden lehetséges dologban irányítja vonala mozdulatait", mellyel gyakorlatilag teljes hadműveleti szabadságot biztosít helyettesének a későbbi csatában, vagy amikor így fogalmaz: "túl nagy hibát aligha vét az a kapitány, aki hajójával az ellenség hajója mellé helyezkedik".[44]
A francia-spanyol egyesített flotta Nelson trafalgari irataiban
Mint már említettük, a trafalgari Nelson-iratok mintegy negyede tartalmaz információt az egyesített flottáról. Ezen információk négy főbb csoportba oszthatók: az ellenségnek szállító, semleges hajókkal kapcsolatos zsákmányjogi problémák, a francia-spanyol flotta lehetséges tervei, a rocheforti kikötőből kitörő francia hajóraj tevékenysége valamint az egyesített flotta kifutása. E négy csoportból az utóbbi három szorosan összefügg, ezért részletesebben ezekkel foglalkozunk, míg a zsákmányjogi problémákat csak érintőlegesen említjük.
Nelson összesen három levélben tér ki az ellenségnek szállító semleges hajók elfogásával kapcsolatos ügyekre. Október 1-én Castlereagh-nek és október 10-én Marsdennek írt leveleiben kifejti, hogy a zsákmányjog korlátozása az Admiralitás tekintélyét veszélyezteti, emellett negatív morális hatást gyakorol az azt alkalmazó kapitányokra, s így mind közvetett, mind közvetlen módon az ellenséget erősíti. Az október 10-i Marsdennek írt egyik levélben konkrétan is megnevezi az egyik kapitányt, William Hoste-ot,[45] aki egyébként Nelsonra, mint patronusára tekinthetett.[46]
Nelson első megnyilvánulása az egyesített flotta szándékait illetően október 2-i, Marsdennek írt jelentésében olvasható, amikor is híresztelésekből kiindulva úgy tudja élelmiszerhiány lépett fel Cádizban, s ez hamarosan arra kényszeríti az egyesített flottát, hogy kifusson.[47] Október 5-i, Lord Barhamnek írt jelentése már határozottabb vélekedést tükröz: úgy véli, az ellenség hajói "az első élénk levantei szelekkel el is indulnak, [...] s mivel a cartagenai hajók [is kifutásra] készen állnak, ez úgy néz ki mint egy [szándékolt] egyesülés".[48] Ennek háttere, egy előző napi értesülés Blackwoodtól, miszerint az egyesített flotta hajóira csapatokat hajóznak be és kifutni készülnek.[49] Kérdéses, hogy Nelson pontosan miféle egyesülésre gondol. Október 8. körül, Stewart vezérőrnagynak említi ugyan, hogy "egy nap, vagy egy másikon, Buonaparte [sic!] - ha [akkor még] él - meg fogja kísérelni Nagy-Britannia invázióját és meghódítását",[50] azonban ez nem utal egyértelműen arra, hogy még mindig tartana egy közeljövőben bekövetkező inváziótól. Emellett már bizonyára eljutott fülébe az a hír is, hogy Napóleon augusztus 24-én elbontatta Boulogne-i táborát, ahol a Grand Armée állomásozott az inváziót várva, és megindult a kontinens belseje felé.[51] Valószínűbb - tekintve a cartagenai hajóraj említését is - hogy egyesülés alatt egy olyan manővert ért, melynek célja a Földközi-tenger és feltehetően a Nápolyi Királyság, mivel Nápoly birtoklása ugródeszkát jelent a közel-keleti francia érdekek feltámasztásához.[52] Ezt látszik megerősíteni három további levélrészlet is. Október 9-én írja Blackwoodnak: "az Agamemnon,[53] a Belleisle[54] és nagyon valószínű, hogy a London[55] is jelenleg úton vannak [ide], ezért ha Mr. Decres[56] elő szándékozik jönni (ha megfogadná a tanácsomat, amit - merem állítani - nem tesz meg) jobban jár, ha azt azonnal teszi; [...] ha az ellenség indulni készülne a Földközi-tengerre, éjjel kellene kifutnia, ahogy azt mindig is tette, [...] délre kellene haladniuk és befogni a tenger felőli szelet a [Gibraltári-]szoros bejáratánál, majd átnyomulni [a szoroson], míg nekünk kevés szelünk lenne, nem messze a parttól."[57] Másnap Collingwoodnak először így ír: "Az ellenség flottája majdnem [teljes egészében] kint van a kikötőből - talán ma éjjel, az északi széllel, már elő is jöhetnek, és a nyugati, tengeri széllel, holnap indulhatnak a Földközi-tengerre";[58] majd következő levelében már így folytatja: "ha rosszra fordulna [az időjárás], akkor a Földközi-tengerre kényszerülnénk, s így szabadon hagynánk őket [ti. az egyesített flottát] nyugatra hajózni, habár jelenleg biztos vagyok benne, hogy úticéljuk a Földközi-tenger".[59] Mindezek arra utalnak, hogy Nelson tökéletesen számításba tudta venni az ellenfél lehetséges lépéseit az adott körülmények teljes figyelembevételével. Ez pedig arra enged következtetni, hogy nem becsülte alá ellenfelét: azt láttatja, hogy amit ő maga felismert, annak felismerését ellenfeléről is feltételezi. Megfigyelhető a folyamatos aggodalom is, az egyesített flotta esetleges, a Földközi-tengerre való bejutása miatt.
A fentiekből is kitűnik, hogy október 10-ig viszonylag kevés utalás található Nelson trafalgari levelezésében ellenfeleiről. Ennek oka alapvetően az élelmiszer és ivóvízkészletek fentebb már említett beszerzése és elosztása volt, ami nem kevés szervezőmunkát igényelt. Ahogy azonban október 10. után csökkennek a levelekben az ezzel kapcsolatos említések, úgy sűrűsödnek az egyesített flottával kapcsolatos megnyilvánulások.
A témában intenzív levelezést váltott ki a portyázó rocheforti francia hajóraj felbukkanása is.[60] Nelson először október 13-án értesült felbukkanásukról, mint az aznapi Collingwoodnak írt leveléből is kiderül: "A rocheforti rajt észlelték a 41° 43' szélességen, Portó közelében, számos zsákmányhajó volt velük. Ha nem tudnak bejutni Vigoba, nem lennék [meglepve] ha a Földközi-tenger felé nyomulnának előre, vagy megpróbálnának bejutni Cádizba, hacsak nem Lisszabonba tartanak. A térképre tekintve úgy látom, bejuthatnak Vigoba. A portói konvojt, tartok tőle, elfogták, s a L'Aimable-nek[61] és az Agamemnonnak is van erre egy hajszálnyi esélye".[62] A két hajó végül még aznap, épségben elérte a Cádizi-öbölben horgonyzó brit flottát és Nelson ekkor kapta kézhez Edward Berrynek, az Agamemnon sorhajó kapitányának három nappal korábban írt jelentését a rocheforti rajjal való találkozásukról.[63] A jelentést Nelson még aznap mellékelte egy Marsdennek írt levélhez.[64] Másnap, Collingwoodnak címzett levelében megemlíti, hogy "az Africa nem találkozott a rocheforti rajjal, de hallott felőlük".[65]
Ez az a pont Nelson trafalgari levelezésében amikor a portyázó francia hajóraj és a kifutásra és döntő csatára kényszerítendő francia-spanyol főerők problematikája összefonódik egy rövid időre. A két hajóraj ennél közelebb nem is került egy esetleges egyesüléshez. A következőkben mind inkább előtérbe kerülnek az egyesített flotta, ezúttal már tényleges kifutásával kapcsolatos információk, melyek egyenesen elvezetnek a trafalgari csata reggeléig, Nelson utolsó papírra vetett soraiig.
Valószínűleg a rocheforti raj kitörésének híre vezette arra a következtetésre, miszerint, ha az egyesített flotta nem fut ki hamarosan, "akkor hajlok arra gondolni, hogy ők [ti. az egyesített flotta] [kisebb] rajokat fognak kikülöníteni", így igyekezvén kitörni Cádizból.[66] Ezt elkerülendő és az egyesített flotta kikényszerítésének lehetséges módjaként említi ugyanebben a levelében a már fentebb idézett elképzelését gyújtóhajók és Congreve-rakéták bevetését illetően.[67] Ezenfelül kifejezi abbéli reményét, miszerint "büszkék lehetünk magunkra, hogy néhány közülük a mi oldalunkon fog portyázni", utalva a zsákmányolt hajók saját zászló alatt történő szolgálatba állítására.[68]
Október 15-én Nelson arról tájékoztatja Alexander John Ballt,[69] régi barátját és harcostársát, hogy "az egyesített flotta egésze a kikötő bejáratánál [áll], s vagy vissza kell húzódnia újra, vagy meg kell indulnia". A levél hangvételéből kitűnik, hogy szeretne mihamarabb túl lenni már a csatán, és szeretne a Földközi-tengerre vezényelni "tíz sorhajót, két fregattot és két szlúpot Toulonhoz, Genovához és [Málta] partjaihoz, biztosítandó hadseregünk [szárnyát], megakadályozandó [a franciák] partmenti szállítását és védelmezendő Szardíniát".[70] Az egyesített flotta pozíciójáról kapott értesülés hatására Nelson határozott utasítást adott George Hope-nak, a kommunikációs lánc egyik hajója, a Defence[71] kapitányának, hogy helyezkedjen közelebb Cádizhoz, mivel Blackwood szerint "úgy tűnik [...] egy vagy két [francia-spanyol] hajó kísérletet tehet a fregattok elűzésére".[72]
Október 18-án Nelson ismét csak a rocheforti raj kapcsán azt írja Collingwoodnak, hogy "Sir Richard Strachan vagy megzavarja a cirkálásukat, vagy bezárja őket Vigoba".[73] Másnap ugyancsak Collingwoodnak írja, hogy "a rocheforti raj fogta el a Calcuttát",[74] majd egy előző nap visszaszerzett szállítóhajón foglyul ejtett francia tisztre hivatkozva arról számol be, hogy az Agamemnont egyik éjjel valóban el akarták fogni, "de a portói és lisszaboni konvojt vélték hadihajóknak. Négy nyugat-indiaman, néhány bálnavadász és a Calcutta, valamint pár [hajó] a lisszaboni konvojból portyájuk gyümölcse."[75] Ezek az utolsó említések Nelson részéről a rocheforti hajórajt illetően.
Mint később kiderült, Hope-nak írt október 15-i levelében Nelson (és tulajdonképpen Blackwood) jól számított, az egyesített flotta kifutására részben egy, a figyelőhajókat fenyegető manőver kapcsán került sor. Október 17-én Villeneuve arról értesült, hogy François Rosily altengernagy öt nappal korábban Madridba érkezett, tehát Napóleon leváltani szándékozik őt, mivel még mindig nem futott ki Cádizból. Emiatt október 18-án utasította Charles René Magon ellentengernagyot, hogy egy hajórajjal (hét sorhajó és egy fregatt) fogja el a kikötőt figyelő angol fregattokat. Ugyanezen a napon Villeneuve értesült arról is, hogy korábban egy nagyobb kötelék hagyta el az angol flottát - Louis sorhajói, melyek ezúttal Máltára kísértek egy konvojt [76] - és ezt az alkalmat így megfelelőnek találta a kitörésre, illetve a meggyengült britekkel való nyílt vízi megütközésre. A kifutásra végül másnap, október 19-én került sor.[77]
A brit figyelőhajók egyike, a Sirius[78] fregatt október 19-én reggel hét órakor adta le a jelzést az ellenség kifutásáról, s a kommunikációs lánc révén Nelson két és fél órával később már értesült a hírről, amint az naplójában is olvasható: "fél tízkor, a Mars [...] megismételte a jelzést, miszerint >az ellenség kifutott a kikötőből<".[79] Valójában azonban csak Magon hajórajának sikerült kifutnia, ugyanis a hirtelen bekövetkező szélcsend miatt az egész egyesített flotta összetorlódott és megrekedt egy időre a kikötő bejáratában, s csak másnap tudott kijutni a nyílt tengerre.[80]
Október 20-án, a francia-spanyol flotta kifutásáról, előző nap elkezdett levelének folytatásában így ír Lady Emma Hamiltonnak: "Reggel közel voltunk a [Gibraltári-]szoros bejáratához, de [szerencsére] nem volt elég erős a keleti szél, hogy az egyesített flotta [széles ívben] elkerülhesse a zátonyokat Trafalgarnál; [...] egy csoportjukat a cadizi világítótoronynál látták ma reggel, [...] azt hiszem, behúzódnak a kikötőbe, mielőtt leszáll az éj."[81] Utóbbi megjegyzésének oka az ellenfél flottájának félresikerült kifutása, mely révén a nyílt tengeren veszélynek teszik ki magukat a britekkel szemben. Nelson manővere, mellyel hajóhadát a szoros torkolata felé irányította, alapvetően arra irányult, hogy megakadályozza az egyesített flotta Földközi-tengerre történő bejutását. Naplójában ezt írja: "Délután Blackwood kapitány telegrafált, hogy az ellenség, úgy tűnik amellett döntött, hogy nyugatra tart; de nem fog, ha Nelson & Brontënek lesz ereje elé vágni. [...] Hat órakor a Naiad[82] 31 ellenséges vitorlást jelzett észak-északkeleti irányban."[83] Nelson itt is és Emma Hamiltonnak írt levelében is úgy említi a francia-spanyol flottát, mintha az két részre szakadt volna, ennek oka az, hogy a gyenge szél miatt Magon korábban kifutott raja és a Villeneuve vezette főerő nem tudott egyesülni a nyílt tengeren, s ez mint már említettük meglehetősen önveszélyes manőver volt. Bár utóbbi naplóbejegyzés némiképp azt sugallja, azonban az egyesített flotta ekkor még nem fordult vissza Cádizba, mint az Nelson utolsó naplójegyzetéből is kiderül a csata reggelén: "Napvilágnál megláttuk az ellenség egyesített flottáját, [mely] kelettől kelet-délkeleti [irányig töltötte be a látóhatárt]; irányt változtattunk; >Indulási parancs<-ot és >Csatára készülj<-t jeleztettem; az ellenség dél felé tart; hétkor az ellenség egymás után széllel fordul."[84] Az utolsó megjegyzés viszont Villeneuve váratlan manőveréről tanúskodik, mellyel egész hadrendjét megfordította, s így az egyesített flotta már nem a Gibraltári-szoros irányába tartott, hanem visszafordult Cádiz felé.[85] A kikötőt azonban így sem érhette el, s az 1805. október 21-i csatában a 27 sorhajóból álló angol hajóhad döntő győzelmet aratott a 33 sorhajóból álló egyesített flotta felett.[86]
Összegzés
A fent idézett levélrészletekből is kitűnik, az a magabiztosság amivel Nelson az ellenfélről szerzett információkat kezelte, s ami egyébként legtöbb levelében megfigyelhető a hadjárat során. Felismerte ellenfele szándékait, ezért hajóhadával már érkezésekor olyan pozíciót vetetett fel, amellyel nemcsak megelőzhette, hogy az egyesített flotta információt szerezhessen akárcsak érkezéséről is, de megfelelően nagy térrel rendelkezett kiterjedtebb manőverek végrehajtására. A nagyobb távolság tartásával egyaránt lehetősége nyílott gyorsan reagálni az ellenfél lépéseire, ha az a Gibraltári-szoros - azaz a Földközi-tenger - irányába, vagy akár nyugat felé próbál kitörni.
Nelson határozott vezetése hasonlóképp érzékelhető a rocheforti rajjal kapcsolatos értesülések kezelésében is. Akárcsak az egyesített flotta Földközi-tengerre való törekvése kapcsán, a rocheforti raj esetében is felfedezhető némi aggodalmaskodó hangvétel Nelson vonatkozó irataiban. Az öt francia sorhajó ugyan aligha Nelson Cádizi-öbölben állomásozó Földközi-tengeri Flottájára jelentett veszélyt, sokkal inkább azokra a hadi- vagy egyéb hajókra, melyek útban voltak az admirális zászlaja alá (vagy onnan haza, Angliába), amint erről az idézett levélrészletek is tanúskodnak. Emellett még, mint Nelson hadmozdulatait zavaró tényező is jelen voltak.
A Villeneuve admirális flottájának kifutásával kapcsolatos feljegyzések tanúskodnak a Nelson által kiépített figyelőrendszer magasfokú hatékonyságáról. A figyelőhajók a kifutott egyesített flottát képesek voltak állandóan és megbízhatóan szemmel tartani ezekben a kritikus órákban is. Még maga Nelson is elragadtatással jegyzi meg: "A fregattok és a figyelőhajók igen csodálatra méltó [módon] egész éjjel szemmel tartották az ellenséget, s [éjszakai] jelzésekkel közölték velem, hogy [az ellenség hajói] éppen merre mozdulnak."[87] Tapasztalt tengerészként és parancsnokként átlátta, hogy ellenfeleinek milyen problémákkal kell megküzdeniük és ezeket számításba is vette az ellenük történő lépések kigondolásakor. Ezt tanúsítja már idézett levele Emma Hamiltonnak, melyben megjósolja, hogy a francia-spanyol hajóhad vissza fog fordulni a kikötőbe, jóllehet erre végül csak akkor került sor amikor a megmozdulás már nem érhette el célját.
Megállapíthatjuk, hogy Horatio Nelson altengernagy naprakész információkkal rendelkezett ellenfeleiről a trafalgari hadjáratban, s az információkat jelentőségüknek megfelelően kezelve irányította a parancsnoksága alatt álló brit erőket. Mindezek fontos szerepet játszottak abban, hogy az 1805. október 21-én megvívott trafalgari csatában az angol hajóhad megsemmisítő győzelmet aratott a francia-spanyol egyesített flotta, s egyben Napóleon mindenkori inváziós törekvései felett.
1 Hogy csak a legjelentősebb, kutatás tekintetében használható munkákat említsük: Robert SOUTHEY: Nelson életrajza. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1902. (a továbbiakban: SOUTHEY 1902.); John KEEGAN: A tengeri hadviselés története. Corvina, Budapest, 1998.; Jack SWEETMAN: Admirálisok. A történelem legkiválóbb tengernagyai (1585-1945). Zrínyi Kiadó, Budapest, 1999. (a továbbiakban: SWEETMAN 1999.).
2 Tudomásunk szerint az első ilyen jellegű forrásközlemény: ILLÉS András: Dokumentumok a trafalgari hadjáratból. Hadtörténelmi Közlemények, 2005/4. 962-982. o.
3 Történeti kutatásokhoz, a fentebb említettek mellett még jól használható pl. Brian TUNSTALL: Nelson. Duckworth, London, 1933. (a továbbiakban: TUNSTALL 1933.); Nicholas TRACY: Nelson's Battles. The Art of Victory in the Age of Sail. Chatham Publishing, London, 1996. (a továbbiakban TRACY 1996.); Christopher HIBBERT: Nelson. A Personal History. Penguin Books Ltd., London-New York, 1995.; Brian LAVERY: Nelson's Navy. The ships, men and organization 1793-1815. Naval Institute Press, Annapolis, 2000. (a továbbiakban: LAVERY 2000.). Mindezek mellett a könyvtár állományában fellelhető John Keegan már említett könyvének eredeti, angol nyelvű kiadása is (John KEEGAN: The Price of Admiralty. The Evolution of Naval Warfare. New York, Wiking, 1988.), s jóllehet tartalmaz bizonyos tárgyi tévedéseket, a magyar fordítás bizonyos hibái miatt inkább ez az eredeti nyelvű kiadás került felhasználásra (a továbbiakban: KEEGAN 1988.). Robert Southey 1. jegyzetben említett munkájánál viszont éppen ellenkezőleg, a már említett magyar kiadást vettük figyelembe, főképp annak jegyzetapparátusa miatt, melyben a fordító (Reményi Antal) az eredeti szerző számos megállapítását, közlését magyarázza, tévedéseit korrigálja.
4 A legnagyobb, naponta több kötettel bővülő ilyen adatbázis az ún. Project Gutenberg Free eBook Library (http://www.gutenberg.org), ahol többek között olyan szerzők, a vitorlás hadihajózás történetéhez, vagy magához Horatio Nelsonhoz és a trafalgari csatához kapcsolódó munkái is fellelhetők mint William Beatty, Julian Corbett, James Harrison, Alfred Thayer Mahan, Theodore Roosevelt vagy a már említett Robert Southey. Bizonyos esetekben ilyen fórumokon kívül, akár magánkezdeményezés formájában is találkozhatunk a Világhálón teljes egészében - törvényesen - elérhető szakmunkákkal, mint például az alábbi: William JAMES: Naval History of Great-Britain 1793-1827. Vol. I-VI. Richard Bentley, London, 1837. (a továbbiakban: JAMES 1837.; http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Index.html, hozzáférés: 2005. november 30.). Az elkövetkezőkben e nagyszabású munkának csak a jelen témához kapcsolódó negyedik kötete (1805-1808) került felhasználásra, így a hivatkozott oldalszámok is erre vonatkoznak.
Emellett a Világhálón mind nagyobb mértékben elérhetők különböző folyóiratok és archívumok, múzeumok digitalizált anyagai is. Folyóiratok tekintetében az egyik legnagyobb adatbázis a brit Blackwell kiadóvállalat honlapja (http:///www.blackwell-synergy.com). Archívumokra vagy múzeumokra lásd pl. The National Archives (http://www.nationalarchives.gov.uk), National Maritime Museum (http://www.nmm.ac.uk). A sort - szerencsére - még hosszasan lehetne folytatni.
5 A megfelelőbb magyar kifejezés hiányában használt navalizmus kifejezést röviden körülbelül úgy definiálhatjuk, mint valamely állam tengeri nagyhatalmi létre való törekvése. Csonkaréti Károly mellett napjaink talán legjelentősebb magyar hajózástörténeti kutatója, Krámli Mihály, Magyarországnak, az osztrák-magyar közös haditengerészet fejlesztésében való szerepéről és ennek gazdasági hátteréről írt könyve zárszavában úgy jellemzi a navalizmust, mint ami "a patriotizmus, a nemzeti büszkeség, a gazdasági érdek és önérdek, a tengeri hatalomhoz való vonzódás, valamint katonai megfontolások keverékeként jött létre". Lásd KRÁMLI Mihály: A császári és királyi haditengerészet és Magyarország. Magyarország szerepe a közös haditengerészet fejlesztésében. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2004. 219. o.
6 Lásd András ILLÉS: Admiral Nelson's Correspondence in the Campaign of Trafalgar, with a special emphasis on the information connected with the Franco-Spanish combined fleet (October 1805.). In: Mediterrán Tanulmányok. Études sur la région Méditerranéenne. XV. Directeur la publication: László J. NAGY. Université de Szeged, Départment d'Histoire Moderne et d'Études Méditerranéennes. Szeged, 2006. (Megjelenés alatt.)
7 A hétkötetes munka trafalgari hadjáratra vonatkozó leveleit - az 1797. évi tenerifei és az 1798. évi földközi-tengeri hadjáratéival egyetemben - betűhűen és az eredeti jegyzetekkel együtt, azonban a vonatkozó oldalszámok nélkül közli a The War Times Journal nevű időszakos on-line folyóirat (http://www.wtj.com) Letters and Dispatches of Horatio Nelson cím alatt (http://www.wtj.com/archives/nelson/, hozzáférés: 2005. június 10.; a továbbiakban: LDHN). Bár a folyóirat főszerkesztője, James Burback, közlése forrását nem nevezi meg, a címadás, valamint a közlés bevezetőjében írtak egyértelműen utalnak a Nicolas-féle gyűjteményre mint forrásra.
Megjegyzendő még, hogy, jóllehet e gyűjtemény nem tartalmazza Nelson admirális minden levelét, s magánkézből még napjainkban is kerülnek elő néhanapján újabb és újabb levelek, a trafalgari hadjárat tekintetében jelentőséggel bíró iratokat a munka közli.
8 Spanyol nyelvterületen Cádizi-öböl néven két földrajzi egységet is említenek. Az első (Golfo de Cadiz) alatt azt a nagykiterjedésű tengerrészt értjük, mely Portugália délnyugati csücskétől a Gibraltári-szorosig terjed. Emellett létezik még egy kisebb öböl is (Bahía de Cadiz), mely közvetlenül Cádiz közvetlen tengeri előterében található.
9 Az angol és a francia tengeri hadviselés ilyesfajta állandósulására lásd SWEETMAN 1999. 73-76. o.
10 TRACY 1996. 157-158. o.
11 Pierre Charles Jean-Baptiste Silvestre de Villeneuve altengernagy, a francia flotta, és a cádizi kikötőben állomásozó francia-spanyol egyesített flotta főparancsnoka, zászlóshajója a 80 ágyús Bucentaure. Napóleon inváziós direktívája szerint a különböző francia és spanyol kikötőkben (Brest, Lorient, Rochefort, Toulon, illetve Ferrol, Cádiz és Cartagena) állomásozó sorhajóknak át kellett törniük a kikötőjük előtti brit blokádot, majd egyesülniük a Nyugat-Indiákon. Ezt követően kellett volna az egyesített francia-spanyol flottának bevitorláznia a La Manche-csatornába, az inváziós erők áthajózásához szükséges tengeri fölény kivívására. Azonban Villeneuve touloni hajóraján kívül csak néhány hajónak sikerült kijutnia más kikötőkből, melyek aztán rövid ideig várakoztak és portyáztak Martinique közelében, majd visszatértek a francia vizekre. (Mindeközben Nelson egy hasonló méretű hajórajjal igyekezett elfogni őket.) Mivel erői nem voltak elégségesek a La Manche feletti uralom biztosításához, ezért Villeneuve Ferrol felé vette az irányt, ám július 22-én a Finisterre-foknál belebotlott Sir Robert Calder hajórajába. Az időjárási viszonyok kedvezőtlen volta miatt a két hajóhad az első napi összecsapás után még két napig farkasszemet nézett, majd Villeneuve elvonult Vigo felé, végül augusztus 19-én befutott Cádizba. Napóleon inváziós direktíváira, Villeneuve szökésére és Nelson általi üldözésére részletesen lásd KEEGAN 1988. 24-28. o. A július 22-i összecsapásra, majd az azt követő eseményekre részletesen lásd JAMES 1837. 1-22. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_001.htm - .../Vol_IV_P_022.htm).
12 Nelson 1803 júliusa óta tartotta blokád alatt a touloni kikötőt, vö. CALLO, Joseph F.: Nelson Speaks. Admiral Lord Nelson in his own Words. Chatham Publishing, London, 2001. (a továbbiakban: CALLO 2001.) xxxii. o. (Chronology). Villeneuve szökését és üldözését követően, több mint két évi folyamatos tengeri szolgálat után 1805. augusztus 18-án lépett partra Spitheadben, vö. TRACY 1996. 166. o. A még 1801 októberében vásárolt mertoni birtokán mindössze három hetet töltött, majd szeptember 14-én, Portsmouth-nál ismét zászlóshajója, a 100 ágyús Victory fedélzetére lépett, amint a dátumról személyes naplójának bejegyzése is tanúskodik, közli BEATTY, William: Authentic Narrative of the Death of Lord Nelson. T. Cadell and W. Davies, London, 1807. (Appendix: Memorandum Book) (a továbbiakban: BEATTY 1807.) http://www.gutenberg.org/files/-15233/15233-h/15233-h.htm, hozzáférés: 2005. szeptember 13.
13 Nelson 1758. szeptember 29-én született, a Norfolk grófságbeli Burnham Thorpe-ban.
14 Cuthbert Collingwood altengernagy a trafalgari csatában Nelson helyettese, halála után a Földközi-tengeri Flotta parancsnoka, zászlóshajója a 100 ágyús Royal Sovereign. Nelson és Collingwood együtt szolgáltak a Nyugat-Indiákon az amerikai függetlenségi háború idején. Mint Collingwood írta 1805. november 2-án egy barátjának: "'73 óta a legbizalmasabb viszonyban voltunk", idézi TRACY 1996. 169. o. Mindketten Sir Peter Parker admirális protezsáltjai voltak, s bár Collingwood volt az idősebb kettejük közül, mindig Nelson kapott előbb kinevezést, Collingwood csak a mögötte megüresedett posztot töltötte be utólag. A Nyugat-Indiákon való szolgálatra és kettejük ekkori előmenetelére lásd Alfred Thayer MAHAN: The Life of Lord Nelson. The Embodiment of the Sea Power of Great Britain. 1. köt. Sampson Law, Marston & Company Limited, London, 1897. 17-21. o. (http://www.gutenberg.org/files/16914/16914-h/16914-h.htm, hozzáférés: 2005. november 30.)
15 TRACY 166. o.; CALLO, Joseph F.: Lasting Lessons of Trafalgar. Naval History Magazine, October 2005. (a továbbiakban: CALLO 2005.) http://www.usni.org/navalhistory/articles05/NHCalloOct-2.htm, hozzáférés: 2005. október 10.; Nelson Marsdennek [2], 1805. október 2., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm.
16 Henry Blackwood kapitány a 36 ágyús Euryalus fregatt parancsnoka. Blackwood szeptember elején felkereste Nelsont Mertonban és tájékoztatta arról, hogy az egyesített flotta Cádizba vette be magát, vö. SOUTHEY 1902. 303. o.
17 SOUTHEY 1902. 393-394. o. 15. jegyzet.
18 Charles Middleton tengernagy, Barham első bárója, 1805-1806-ban az Admiralitás első lordja.
19 Nelson Barhamnek, 1805. október 5., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10b.htm.
20 Az október 16-18. közötti három naplóbejegyzés egy tételben közölve, lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm.
21 William Marsden neves angol orientalista, 1804-1807 között az Admiralitás titkára.
22 Egy-egy levél természetesen több említett témában tartalmazhat információt, mindazonáltal egyértelmű választóvonalakat nehéz meghúzni a különböző témakörök szoros összefonódásai miatt, ez magyarázza a pontos számadatok mellőzését, s helyette inkább viszonyszámok alkalmazását.
23 E levelekkel a továbbiakban csak akkor foglalkozunk, ha szorosan kapcsolódnak témánk fő vonulatához.
24 Ezzel kapcsolatos levelek: Nelson Marsdennek [1], 1805. október 2.; Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 3.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 4.; Nelson Marsdennek [2, 4], 1805. október 4.; Nelson Barhamnek, 1805. október 5.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 5.; Nelson Rose-nak, 1805. október 6.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 6.; Nelson Gambiernak, 1805. október 7.; Nelson Marsdennek, 1805. október 7.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 8.; Nelson Collingwoodnak [3], 1805. október 8.; Nelson Gambiernek, 1805. október 8.; Nelson Collingwoodnak [3], 1805. október 9.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 9.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 10.; Nelson Marsdennek [4], 1805. október 10.; Nelson Marsdennek [5], 1805. október 10.; Nelson Ballnak [1], 1805. október 11.; Nelson Marsdennek, 1805. október 11.; Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 12.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 13.; Nelson Marsdennek [1, 2, 4], 1805. október 13.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14.; Napló, 1805. október 14.; Nelson Hammondnak [1], 1805. október 15.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 18. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10b.htm, ...1805_10c.htm, ...1805_10d.htm, ...1805_10e.htm.
A Cádizi-öbölben állomásozó brit erők Nelson érkezésekor 29 sorhajót számláltak, ekkortól kezdve a létszám folyamatosan emelkedett, egészen október 10-ig, ekkor érte el tetőpontját 35 sorhajóval. TRACY 1996. 177. o. Ez a szám azonban csak névleges, mivel a hajóállomány folyamatosan változott, főképp a Gibraltárba tartó konvojok miatt, lásd alább ill. 32. jegyzet. A csata napján 27 sorhajó állt Nelson parancsnoksága alatt.
25 Korabeli közkeletű zsargon a fregattokra, melyek gyorsaságuk és jó manőverezőképességük révén kiválóan megfeleltek többek között felderítési feladatokra.
26 Ilyen levelek: Nelson Blackwoodnak, 1805. október 4.; Nelson Marsdennek [3], 1805. október 4.; Nelson Barhamnek, 1805. október 5.; Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 5.; Nelson Marsdennek [1], 1805. október 5.; Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 5.; Nelson Rose-nak, 1805. október 6.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 6.; Nelson Marsdennek, 1805. október 7.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 8.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 9. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10b.htm, ...1805_10c.htm
27 Robert Stewart, Londonderry második márkija, Castlereagh vikomtja, a Hadügyminisztérium titkára 1805 júliusától.
28 "Csak két fregattal tudom figyeltetni őket, s egyik sincs a flottával. Rendkívüli módon hiányoznak a figyelő szemek [ti. a fregattok], s remélem, hogy az Admiralitás mielőbb küldi is őket. Egy ilyen flottát nem lehet ellenőrzés alatt tartani fregattok nélkül; Isten óvjon ettől." Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 5., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10b.htm.
29 Ezek az említések: Nelson Marsdennek, 1805. október 11.; Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 12.; Napló, 1805. október 14. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
30 E levelek: Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 1.; Nelson Marsdennek [1], 1805. október 2.; Nelson Fordnak, 1805. október 2.; Nelson Strangfordnak, 1805. október 3.; Nelson Barhamnek, 1805. október 5.; Nelson Collingwoodnak [1, 2, 3, 4], 1805. október 5.; Nelson az algíri dejnek, 1805. október 5. körül; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 6.; Nelson Gambiernek, 1805. október 7.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 7.; Nelson Collingwoodnak [1, 2], 1805. október 8.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 8.; Nelson Collingwoodnak [1, 2], 1805. október 9.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 9.; Nelson Collingwoodnak [1, 2, 3], 1805. október 10.; Nelson az illetékes kapitányoknak [3, 5, 6, 9, 10], 1805. október 10.; Nelson Marsdennek, 1805. október 11.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 12.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14.; Nelson a Victory, az Ajax és a Neptune fedélzetmestereinek, 1805. október 15.; Nelson Collingwoodnak [1, 2], 1805. október 18. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10b.htm, ...1805_10c.htm, ...1805_10d.htm, ...1805_10e.htm.
31 "[...] azt mondják: az éhség áttör a kőfalakon, s a mi falaink csak fából vannak" - írja Nelson már-már elkeseredett hangon Lord Castlereagh-nek október 1-i levelében, a hajók ellátásának nehézségeire célozva, miközben kiemeli, hogy az egyesített flotta szabadon jut ellátmányhoz a kikötőben, illetve semleges hajók révén. Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 1., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm.
32 Sir Thomas Louis ellentengernagy a Cádizi-öbölben állomásozó brit erők parancsnoki láncának harmadik tagja, zászlóshajója a 80 ágyús Canopus. Louis az elkövetkező hetekben folyamatos rotációban vezetett 5-6 sorhajóból álló konvojokat Gibraltárba, s végül úgy alakult, hogy a későbbi csatában nem tudott részt venni, emiatt posztját William Carnegie ellentengernagy, Northesk 7. earlje töltötte be, a 100 ágyús Britannia fedélzetén, vö. TRACY 1996. 169. o., CALLO 2005. http://www.usni.org/navalhistory/articles05/NHCalloOct-2.htm. Nelson a fregatthiány miatti nehézségek áthidalásaként Louis konvojait a kikötő figyelésére is felhasználta, amint erről Collingwoodnak írt két levele (Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 5.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 6.) is tanúskodik, lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10b.htm. Erre lásd még: JAMES 1837. 22. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_022.htm, hozzáférés: 2005. november 30.)
33 Ilyen iratok: Nelson Collingwoodnak [1, 2], 1805. október 3.; Nelson Marsdennek [4], 1805. október 4.; Nelson Marsdennek, 1805. október 5.; Nelson Gambiernek, 1805. október 7.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 8.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 9.; Nelson Marsdennek [1, 4], 1805. október 10.; Nelson az illetékes kapitányoknak [4, 10, 12,], 1805. október 10.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 10.; Nelson Marsdennek, 1805. október 12.; Nelson Collingwoodnak [1, 2], 1805. október 12.; Nelson Marsdennek [4], 1805. október 13.; Nelson a Victory, az Ajax és a Neptune fedélzetmestereinek, 1805. október 15.; Nelson Marsdennek, 1805. október 18. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10b.htm, ...1805_10c.htm, ...1805_10d.htm, ...1805_10e.htm.
34 Sir Robert Calder ellentengernagy a Finisterre-fok közelében Villeneuve flottájával megütköző brit hajóraj parancsnoka, zászlóshajója a 98 ágyús Prince of Wales. Nelson érkezésekor átadott Caldernek egy parancsot, mely szerint jelenjen meg otthon, az említett akciója okán indított hadbírósági eljárás tárgyalásán (hiába fogott el két sorhajót, az Admiralitás szerint nem tett meg mindent a csata megnyerésére). Nelson azonban visszatartotta Caldert, mondván, ha kiveszi a részét a győzelemből, a hadbíróság szemében is kedvezőbben fog feltűnni. Calder azonban folyamatosan kérte Nelsont, hogy mihamarabb engedje haza Angliába, valamint, hogy a tárgyaláson való részvételt adja parancsba minden, az akcióban részt vevő, mellette tanúskodni hajlandó kapitánynak. (Calder Nelsonnak írt négy levelére lásd LDHN http://www.wtj.com/arcdocs/f/nel1005b.htm.) Nelson azonban csak arra volt hajlandó, hogy engedélyezze az adott kapitányok önkéntes részvételét. Calder végül október 13-án este indulhatott haza két kapitánnyal, saját zászlóshajóján. Jóllehet a hadbíróság később felmentette, a brit flotta trafalgari zsákmányait illető követelései miatt mégis számos bírálat érte és hamar nyugdíjazták. Az Admiralitás végül 1810-ben kinevezte Portsmouth kikötőparancsnokának. Vö. TRACY 1996. 169. o.
A Calderrel kapcsolatos Nelson-levelek: Nelson Marsdennek [2], 1805. október 2.; Nelson Collingwoodnak [3], 1805. október 10.; Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 12.; Nelson Marsdennek [4], 1805. október 13.; Nelson Collingwoodnak, 1805. október 14.; Nelson Hammondnak [2], 1805. október 15. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10d.htm, ...1805_10e.htm.
35 Ezen iratok: Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 1.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 3.; Nelson Duffnak, 1805. október 4.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 4.; Nelson Barhamnek, 1805. október 5.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 5.; Nelson Collingwoodnak [2, 3, 4], 1805. október 5.; Memorandum, 1805. október 9.; Nelson az illetékes kapitányoknak [8, 13], 1805. október 10.; Nelson Collingwoodnak [3], 1805. október 10.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 10.; Nelson Ballnak [1, 2], 1805. október 11.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 12.; Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14.; Napló, 1805. október 14.; Nelson Hope-nak, 1805. október 15.; Nelson Ballnak, 1805. október 15.; Nelson Hammondnak [1], 1805. október 15.; Nelson Collingwoodnak [2], 1805. október 18.; Napló, 1805. október 19.; Memorandum, 1805. október 20.; Napló, 1805. október 20. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10b.htm, ...1805_10c.htm, ...1805_10d.htm, ...1805_10e.htm.
36 Nelson október 1-én, Castlereagh-nek írt levelében javasolja a Congreve-rakéták bevetését: "Még ha egyetlen hajó sem gyulladna ki, ez a lépés annyira felbosszantaná Cádizt, hogy [az egyesített flotta] inkább kockáztatna egy akciót, semmint, hogy a kikötőben maradjanak." Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 1., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm. Ez lett volna e korai harctéri rakéta első tengeri bevetése. Október 14-i Blackwoodnak írt levelében arról ír, hogy "három masszív gyújtóhajót" vár Angliából, illetve szintén említi Congreve-rakéták bevetésének lehetőségét. Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
37 Mindhárom 74 ágyús sorhajó.
38 1 league = 3 tengeri mérföld, tehát a 3-4 league távolság kb. 17-23 kilométernek felel meg.
39 Nelson Duffnak, 1805. október 4., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm.
40 Robert Southey szóhasználatában ezek az ún. "ismétlő hajók" (repeating ships), vö. SOUTHEY 1902. 312., 394. o. 17. jegyzet.
41 E szándékot erősíti meg a George Hope-nak, a Defence kapitányának írt október 15-i utasítás is, lásd alább ill. 72. jegyzet.
42 Memorandum, 1805. október 9., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10c.htm. A fentieket Nelson így folytatja: "az élen a nyolc leggyorsabb két ütegfedélzetesből álló előretolt rajjal", mellyel, mint a memorandumból később kiderül, az lett volna a célja, hogy Villeneuve-öt elválassza az előhadtól, majd az előretolt raj és saját oszlopának hajói közé szorítva elfogja. Az elgondolásnak ez a része végül nem valósulhatott meg, mivel Nelson nem rendelkezett elég hajóval.
43 A vonalharcászat kudarcának alapvető oka a tengeri taktika merev keretekbe foglalása (formalizmus), a jelrendszer kiforratlansága, valamint a szemben álló felek vonalban való felállására kialakult "szokás" (általában az angol hajóhad - mint a győzelemre törekvő támadó - foglalja el a szélfelőli oldalt, megragadva így a kezdeményezést, míg a defenzív fél a szélalatti oldalon marad, melynek révén lehetősége van bármikor szélbe fordulva visszavonulni). A vonalharcászat itt nem tárgyalt kialakulására és kudarcának okaira részletesen lásd TRACY 1996. 52-76. o.; LAVERY 2000. 16-18., 255-259. o.
44 Memorandum, 1805. október 9., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10c.htm. A Trafalgarnál követett taktikát illetően legújabban, lásd CZISNIK, Marianne: Admiral Nelson's Tactics at the Battle of Trafalgar. History, October 2004. 549-559. o.
45 William Hoste a 32 ágyús Amphion fregatt kapitánya, melyre október 13-án kapta meg kinevezését, s Nelson ezt a hajót küldte Algírba a dejnek szánt levelével és ajándékokkal. Hoste kinevezésére vö. LDHN http://www.wtj.com/arcdocs/f/nel1005b.htm, 10. jegyzet. Az algíri dejnek október 5. körül írt levél tartalmára lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10b.htm.
46 Az említett három levél: Nelson Castlereagh-nek, 1805. október 1.; Nelson Marsdennek [1, 2], 1805. október 10. Lásd LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm, ...1805_10c.htm.
47 Nelson Marsdennek, 1805. október 2., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10a.htm.
48 Nelson Barhamnek, 1805. október 5., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10b.htm.
49 Blackwood október 2-án, egy Cádizból Alicantéba tartó svéd hajótól értesült erről, majd a hírt másnap átadta Louisnak, aki az első konvojjal előző nap indult Gibraltárba. Louis a hír hatására visszafordult a főerőkhöz, Nelson azonban utasította, hogy hajtsa végre parancsát, mivel úgy vélte, Villeneuve e manőverrel csak közelebb akarja csalni a briteket a kikötőhöz, létszámuk kikémlelése végett. Vö. JAMES 1837. 22-23. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_022.htm - .../Vol_IV_P_023.htm). Beattynél ugyanezt olvashatjuk, vö. BEATTY 1807. http://www.gutenberg.org/files/-15233/15233-h/15233-h.htm. Mindenesetre, mint a fentiekben is olvasható, e spekulációnak nincs nyoma Nelson másnapi levelében, jóllehet elvárhatónak tűnik, hogy egy ilyen információt tudasson felettesével. Az egyesített flotta végül behúzódott a belső kikötőbe, a Congreve-rakéták bevetésének lehetőségétől tartva, vö. TRACY 1996. 171. o.
50 Nelson Stewartnak, 1805. október 8. körül, LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10c.htm.
51 KEEGAN 1988. 52. o. Napóleon augusztus 25-én közölte Talleyrand-nal, hogy egyelőre lemond inváziós tervéről, vö. TRACY 1996. 165. o.
52 TRACY 1996. 159. o. A Földközi-tenger medencéje feletti dominancia nemcsak a kontinentális hadműveletek tenger felőli szárnyának birtoklását - ennél fogva tengeri desszanthadművelettel az ellenség stratégiai átkarolásának lehetőségét - jelentette, de az Indiába vezető szárazföldi útvonal veszélyeztetése révén Nagy-Britannia távol-keleti pozícióinak kulcsa is volt.
53 64 ágyús sorhajó.
54 74 ágyús sorhajó.
55 98 ágyús sorhajó. A London végül nem vett részt a csatában.
56 Denis Decres altengernagy, a francia haditengerészeti és gyarmatügyi miniszter. A franciákat illető gúnyoros hangvétel nem állt távol Nelsontól.
57 Nelson Blackwoodnak, 1805. október 9., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10c.htm.
58 Nelson Collingwoodnak [1], 1805. október 10., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10c.htm.
59 Nelson Collingwoodnak [3], 1805. október 10., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
60 A rocheforti hajóraj július 16-án futott ki Zacharie Jean-Théodore Allemand kapitány vezetésével, majd miután nem sikerült találkoznia Villeneuve, Karib-tengerről visszatérő flottájával, befutott Vigoba. A hajóraj - öt sorhajó és három fregatt - augusztus 18-án futott ki újra, abban a reményben, hogy a La Manche-csatorna bejáratánál egyesítheti erőit Villeneuve-éivel. Miután belátta, hogy erre nem kerülhet sor, Cádiz blokádja miatt, Allemand portyázni kezdett az Atlanti-óceán keleti vizein. A rocheforti hajóraj végül december 23-án tért vissza kiindulási pontjára 161 napi portyázás, három hadihajó és több száz főnyi legénység fogylul ejtése, továbbá számos kereskedelmi hajó elpusztítása után. Vö. JAMES 1837. 148., 150. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_148.htm, .../Vol_IV_P_150.htm)
61 32 ágyús fregatt.
62 Nelson Collingwoodnak, 1805. október 13., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
63 A jelentésben Berry részletesen beszámol a néha 17 csomós sebességgel zajló üldözésről. A jelentés szövegére lásd LDHN http://www.wtj.com/arcdocs/f/nel1005b.htm, 14. jegyzet.
64 Nelson Marsdennek [3], 1805. október 13., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
65 Nelson Collingwoodnak, 1805. október 14., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm. A 64 ágyús Africa sorhajó ekkor épp úton volt a Cádizi-öbölben állomásozó brit erőkhöz.
66 Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
67 Vö. 36. jegyzet.
68 Nelson Blackwoodnak, 1805. október 14., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
69 Alexander John Ball Nelson egyik kapitányaként részt vett a nílusi csatában, majd 1801-1809 között Málta kormányzója.
70 Nelson Ballnak, 1805. október 15., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm.
71 74 ágyús sorhajó.
72 Nelson Hope-nak, 1805. október 15., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm. Már korábban is történtek ilyen jellegű megmozdulások az egyesített flotta részéről: október 4-én spanyol ágyúnaszádok két alkalommal is kifutottak, kihasználva a kedvező időjárást, és megtámadták a kikötőt szemmel tartó, akkor összesen két fregattot (az Euryalus-t és a Hydrá-t), majd rövid tűzváltás után visszavonultak. Vö. JAMES 1837. 23. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_023.htm).
73 Nelson Collingwoodnak, 1805. október 18., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
74 Az 54 ágyús hajót szeptember 26-án fogta el a Magnanime francia sorhajó Scilly közelében. LDHN http://www.wtj.com/arcdocs/f/nel1005c.htm, 3. jegyzet. Részletesen lásd JAMES 1837. 147-150. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_147.htm - .../Vol_IV_P_150.htm.)
75 Nelson Collingwoodnak, 1805. október 19., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10d.htm.
76 KEEGAN 1988. 53. o.
77 TRACY 196. 171-172. o.
78 36 ágyús fregatt
79 Napló, 1805. október 19., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm. A Sirius jelzésének időpontjára vö. KEEGAN 1988. 53. o.
80 TRACY 1996. 172. o.
81 Nelson Emma Hamiltonnak, 1805. október 20., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm. Emma Hamilton a Nápolyba akkreditált brit nagykövet, Sir William Hamilton felesége. Nelson először 1793 szeptemberében, Nápolyban találkozott a nagykövettel és feleségével. Szerelmi kapcsolatuk kezdete 1798 őszére datálható. 1798. december 21-én a IV. (Nápoly királyaként IV., Szicília királyaként III., 1816-tól a Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság uralkodójaként I.) Ferdinándot, Nápoly és Szicília spanyol Bourbon uralkodóját és családját a francia előrenyomulás elől Palermóba menekíti, többek között a jelenlévő brit diplomáciai testülettel együtt; e cselekedetéért IV. Ferdinánd 1799. augusztus 4-én a Brontë hercege (Duke of Brontë) címet adományozta Nelsonnak. A Hamilton-házaspár Nelson társaságában költözik vissza Angliába 1800 júliusában, ahol később az admirális 1801 októberében vásárolt mertoni birtokán élnek. Vö. CALLO 2001. xxix-xxxii. (Chronology); TUNSTALL 1933. 32., 70-73., 102-105. o.
82 38 ágyús fregatt.
83 Napló, 1805. október 20., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm.
84 Napló, 1805. október 21., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm.
85 TRACY 1996. 181. o. Az egyesített flotta kifutásáról és a csata közvetlen előzményiről részletes leírással szolgál JAMES 1837. 26-32. o. (http://www.pbenyon.plus.com/Naval_History/Vol_IV/Vol_IV_P_026.htm - .../Vol_IV_P_032.htm).
86 A trafalgari csatára magyarul legújabban lásd KRÁMLI Mihály: A trafalgari csata, 1805 október 21. Hadtörténelmi Közlemények, 2004. december, 911-961. o.
87 Napló, 1805. október 20., LDHN http://www.wtj.com/archives/nelson/1805_10e.htm.
|
