Hajózástörténeti Közlemények

Hannay Ákos:
Magyar Duna-tengerjáró hajók a II. világháborúban
II.

  Az 1944-es év mozgalmasan indult a BUDAPEST hajó számára. Elõször az Eupatoriai-öbölben ütközött neki majdnem egy elsüllyedt német gõzösnek[60], majd éppenhogy elkerült egy torpedót.[61]
 
  Január 11-én Odesszába érkezett a hajó. Igazán ekkor vált "mozgalmassá" a BUDAPEST hadiútja az újévben. Az itt történt eseményeket Cselley László kapitány feljegyzései alapján lehet a legjobban vázolni:
 
  "Január 11-én a tenger felõl egy repülõraj támadta meg a kikötõt. Az elsõ bomba a hajónk mellett vagy 50 méterre vágódott a vízbe. Közvetlen a bal hajóoldal mellett zuhant a vízbe egy eltalált repülõgép, amely zuhanása kezdetén hamar kioldotta a bombáit. Ezek azután felrobbanva a kikötõ iszapfenekét oly tömegben vágták fel, hogy az lehullva szinte maga alá temette hajónkat. A légvédelmiseket ágyústól az iszapból úgy kellett kiásni! A keletkezett óriási hullámzás következtében a hajó olyan ugrásokat végzett, hogy kikötõköteleink mind elszakadtak. A következõ támadásnál az iszapos tüzéreknek sikerült mégis egy gépet eltalálniok, valahol a szárny alsó részén.
 
  Ez azután égve menekült a nyílt tenger felé, ahol mind jobban füstölögve végül is a vízbe pottyant. Nyugalmunk azonban továbbra sem volt. Másnap, január 12-én - éppen reggelinél ült a nép - hatalmas robbanás rázta meg a hajót. Tõlünk kb. 30 m-re levõ raktárépület kapott telitalálatot és tökéletesen összeomlott. A következõ, délelõtti 11 órás támadás már nem sok kárt okozott a kikötõben. Viszont a bal oldali, hajónkra kötött hadiegység négycsövû Vierlingnek nevezett légelhárító ágyúja felrobbant és szegény fiatal, talán csak 18 éves tüzérének testrész-cafatjait a szél a mi fedélzetünkre hullatta."[62]
 
  A BUDAPEST utolsó elõtti hadiútján mintegy 600 román katonát mentett ki Szevasztopolból[63], közöttük nagyon sok volt a sebesült és az azokat ellátó szanitéc. A BUDAPEST-et egy német Räumboot, az R 197 vontatta a visszaúton, mert a sorozatos szovjet légitámadások közeli bombabecsapódásai miatt üzemképtelenné váltak a magyar hajó motorjai.
 
  Szevasztopol kiürítése teljes erõvel megindult. A BUDAPEST utolsó útjáról ismét Cselley László feljegyzéseit kell idézni:
 
  "... munícióval megrakva a szokásos kis kíséretben haladva kaptunk orosz légitámadást. 12 gép támadott bennünket. Kizárólag bennünket. Mi voltunk az egyetlen szállítóhajó, és minket tartályhajónak (tankernek) nézhettek, mert ledöntött árbocunk és a gém úgy feküdt a raktárak felett, mint a tartályhajók olajcsöve. Mindegyiknek a BUDAPEST volt a célja. Egyenként váltak ki a kötelékükbõl és így libasorban repültek ránk. Körülöttünk oly sûrûn hullottak és robbantak a bombák, hogy valóságos vízfal vett körül bennünket. Egy bomba a gépház alatt robbant és akkora lökést kapott a hajó, hogy a kapcsolótáblák, szerelvények, a hídon a lámpabúrák, fûtõtestek leszakadtak. (...) Ezután pillanat alatt síri csend következett. A gépek álltak. Rövidesen megtudtuk, hogy lékesedtünk, víz ömlik a gépházba. (...) Az ideiglenes tömítést pokrócokkal oldották meg. A hajó II. számú raktárából láncot alkotva dobálták a tengerbe a bombákat, hogy könnyítsenek a hajón. A Diesel-villamos gépüzem használhatatlanná vált. Hajónkat a kíséretünkben levõ taroló (R-207) vette vontába és így folytattuk utunkat. Május 7-én értünk Szevasztopol környékére, rendkívül rossz látási viszonyok közepette. Semmit sem lehetett látni. Majdnem összeütköztünk egy orosz gyorsnaszáddal. Mi is és az oroszok is a hirtelen meglepetéstõl lebénulva nem lõttünk, és pillanatok múlva ismét nem láttunk semmit. Szevasztopolt ekkor már az oroszok uralták és ezért Chersoneshöz, egy kis öbölbe vontattak. Ott kötöttünk ki és ott is rakodtunk. Közben a németektõl kapott gyorsan kötõanyaggal véglegesen tudtuk tömíteni a léket. Még aznap éjjel, ugyanazzal a hadiegységgel vontatva indult el Constanza felé.
 
  Május 8-án ismét légitámadás érte a kíséretet. A tenger csendes volt. A repülõk Constanza felõl jöttek. Nagyméretû bombáikat már valószínûleg ledobálták, mert csak kisebb bombákat szórtak 2-3-as tömegben. Vontatónknak a gépházába esett egy bomba, de nem robbant fel. Viszont légpalackja ment tönkre és gépképtelen lett. Ott ácsorogtunk tehát mindhárman, várva a segítséget és a napnyugtát. Egy orosz felderítõgép tûnt fel a magasban, de - nagy örömünkre - nem támadott. Május 9-én azután bevontattak minket Constanzába. Ott óriási, dudaszó-ovációval fogadtak bennünket. Ezzel azonban be is fejeztük fekete-tengeri szállításainkat."[64]
 
  A Constanzába befutott BUDAPEST tehát ezután már több hadiutat nem tett meg.
 
  A szevasztopoli kiürítés egyik legsúlyosabb útját a TISZA teljesítette. Május 9-én, este nyolckor futott ki Constanza kikötõjébõl Szevasztopol felé.[65] Az út igazi vesszõfutás volt. Május 11-én a szovjet 8. légi hadsereg heves repülõtámadásai nyomán elsüllyedt a román DANUBIUS[66] és a német HELGA[67] is.
 
  A súlyos sérülésekkel visszatért TISZA hõsies küzdelmeirõl az egyik tiszthelyettes, Rajz Henrik így emlékezik:
 
  "Május 10-én már vagy húsz hajó gyülekezett a kiürítés lebonyolítására. A Tisza reggel hat órakor érkezett oda. Csak a város környékére, mert a kikötõbe már nem lehetett bemenni. A nap azzal kezdõdött, hogy egy négyes Rata-csoport támadta meg a hajónkat. Az elsõ ilyen támadást reggel hét órakor kaptuk. Ezután kb. 20 percenként kapott a hajó hasonló támadást. Szegény szakácsunk, Fülöp Sándor ennél a támadásnál kapott egy találatot, amelyben rövidesen kiszenvedett. A halottat a konyhában helyezték el. Eközben kényszerûségbõl, mintha ezek a támadások nem lettek volna, 2000 embert hajóztunk be. Közben pedig mindig eltûnt egy-egy hajó. Elsüllyedtek bombatalálatok, torpedózás, robbanás által. Végre mi is el tudtunk indulni. Alig hagytuk el a partot, a hajó a légitámadások elleni védekezés céljából cikk-cakkban haladva kb. fél mérföldön át mentõmellényes, vízbe fulladt katonák tömegén át tört utat magának. Egy 50 kg-os bomba a hajóra esve nem robbant fel, de a híd homloklemezének alsó részén a hajóácsot odanyomta a falhoz. Elesett 7 német katona is. A déli légitámadásnál a kiváló mûveletezés következtében a hajó mellett robbantak a bombák. Oly közel, hogy a hídon szolgálatot teljesítõket elöntötte a víz. Ennél a támadásnál sikerült a légvédelmiseknek 3 ellenséges repülõt[67] le is lõni. Nyomban fel is pingálták a hídra a három repülõt. Az utolsó légitámadást este 6 órakor kapta a hajó. Ennek során a kettes raktár kapott egy víz alatti találatot. Szerencsére azonban ez a bomba sem robbant fel, csak egy nagy léket vágott a hajófalon. Ennek a léknek a kiegyensúlyozására – ellensúlyként az 'élõ rakományt', a fedélzeten levõ embereket a hajóparancsnok a hajó jobb oldalára rendelte. Ebben az állapotban még egy torpedóvetõ repülõgép is megtámadta a hajót. A kivetett torpedó azonban – egészen ritka és szerencsés eset révén – felpattant a vízfelszínrõl, átugrotta a hajót és a másik oldalon robbant fel."[68]
 
  A TISZA hõsies útjáról a hajónapló is tanúskodik:
 
  "1944. május 11. Hajózás kísérettel, derült. Hajó mérsékelten dülöng.
 
  6:00-7:00 Állandó repülõtámadások minden oldalról, különbözõ típusú gépekkel.
 
  8:05 Mélytámadás 9 drb. repülõgéppel. A hajót elõször gépágyúkkal, azután bombákkal támadják. A bombák közül egy a felsõhíd golyófogójában, másik a kormányállásban robban. I. tiszt megállapítja, hogy a hajó baloldalán, úgy a vízvonal alatt mint felett, 2 cm-es lövedékektõl ütött átlövések vannak minden raktárban, és bombarepeszektõl lyukak keletkeztek. A baloldali mentõcsónak is megsérült. Gépüzemvezetõ jelenti, hogy a légvezeték és kompresszor megsérült, levegõ elszökött, indítani nem lehet, ezért a gépekkel megállni nem szabad. Fülöp Sándor, szakács, fej- és haslövés következtében azonnal meghalt, 2 légvédelmi tüzér is súlyosan és a hajószemélyzet több tagja könnyebben megsebesült. 1 repülõgép lelövése.
 
  9:00 Csapatok átvétele. Átvéve összesen kb. 2000 ember. Ezután követjük a vezérhajót.
 
  12:15 Nap irányából, kb. 2000 m magasból, zuhanóbombázók támadása. A bombák a hajó mindkét oldalán robbannak és a felcsapó vízoszlopok a felsõhidat is elborítják /1 repülõgép lelövése/.
 
  13:00 Baloldalról, kb. 1400 m magasból 6 drb. bombázó-repülõgép támadása. A bombák a hajótól kb. 10-15 m-re robbannak.
 
  14:30 7 drb. bombázógép mélytámadása /80-100 m/ fegyverekkel és bombákkal. Több átlövés. A jobboldalon egy bomba vízvonalon becsapott a II. hombárba /40 cm széles, 70 cm magas rés/. Ugyanakkor 1 bomba átszakítja az alsóhíd mellvédjét, egy pedig a gépház jobboldali szellõzõjét leszakítva, a kéménynek ütõdik, onnan a tengerbe, ahol felrobban. – 1 repülõgép lelövése.
 
  Mindkét fõgép kipuffogó-csövet tartó csonkja eltört, ennek következtében az egész kipuffogócsõ leszakadt, a hütés megszünt és átállítva tengervíz-hûtésre. A centrifugál-szivattyú tengelye megnyomódott, a forgórész megszorul, használhatatlanná válik. A centrifugák motorja is megsérül, a kommutátor oldalpajzs megreped, ezenkívül eltörött a segéddinamó pajzsa is. A II.-es segédgép megrepedt és a dinamó kommutátor oldalpajzsa 2 helyen megrepedt. Ideiglenes javitást eszközölnek mind a két fõgépen, hogy a vontatónak a vontatásban segíthessünk. A fõgépek üzembehelyezése után 1 órával a bal gép leállt. További javítása nem volt eszközölhetõ. A jobb fõgép még üzemben van. (...)
 
  18:50 Vontatószál elszakad, másik vontatószál átvétele.
 
  20:00 Indulás vontában és saját jobb géppel.
 
  1944. május 12. (Konstanta felé) Gyenge láthatóság, hajózás vontában és jobb saját géppel, bal gép üzemen kívül.
 
  7:00 Jobb gép leáll, kijavítása nem eszközölhetõ. Ezután csak a vontató géperejével hajózunk.
 
  19:00 Érk. Konstantán, kikötés.
 
  19:30 Kikötve, kld. vége."[69]
 
  A TISZA lékje olyan nagy volt, hogy a hajó azzal nem mehetett tengerre. Ezért azt lemezzel elzárták, majd június elején a Dunára vontatták, elõször Újvidékre, majd Budapestre[70], a javítása csak a háború után fejezõdött be.
 
  A TISZA visszaérkezése után Kobilárcsik Frigyes kapitány azonnal megkapta az I. és II. osztályú német Vaskeresztet.[71]
 
  Ezzel a TISZA számára véget ért a háború.
 
  A Krím-félsziget kiürítésénél két magyar építésû, de már német kézen lévõ hajó is jelen volt. A 4000 tonnás TEIA és TOTILA. Ezeket még a világháború kitörése elõtt kezdték el építeni Budapesten. Soha azelõtt nem épült ilyen nagy hajó a tengertõl ekkora távolságban. Az 1940. szeptember 3-án megkötött magyar-szovjet kereskedelmi szerzõdés értelmében a keleti óriás számára épültek, és a SZIMFEROPOL és – milyen ironikus – a SZEVASZTOPOL nevet kapták volna. A háború kitörése miatt végül a németek vásárolták meg a két hajót.[72]
 
  1944. május 10-én kaptak fontos szerepet, 5-6000 embert hajóztak be Szevasztopol evakuálásakor, miközben folyamatosan tûz alatt tartotta õket a szovjet tüzérség, és több alkalommal is repülõgép-támadást kaptak. A TOTILÁ-t el is süllyesztették ekkor.
 
  A TEIÁ-nak sikerült délnyugati irányban kitörnie, ám a folyamatos légitámadások következtében tíz órára minden légvédelmi lõszere elfogyott. Ezután gyors egymásutánban hat súlyos bombatalálat érte. Ennek ellenére folytatta útját, segédkormányt használva. Ám déli tizenkét óra körül újabb két víz alatti találatot kapott, és kora délután elsüllyedt.
 
  Szevasztopol kiûrítésénél a KASSA is jelen volt. A hajó parancsnokságát Teleki Gusztáv 1944. március 25-én átadta Dávidházy Andrásnak. A továbbiakban érdemes az õ magánnaplóját szó szerint idézni az 1944-es év tavaszának kapcsán:
 
  "Április 12. Úton (...) 13:00 Újabb U-Boot alarm. 14:30 találkozunk a szembejövõ Geleittel [kísérettel]. Az ALBA JULIÁ-t[73] kísérte két román romboló és két talpnaszád. Bezzeg nekünk még egy R-Boot sem jutott.
 
  Április 13. Sewastopol. Kirakodást kezdjük azonnal. (...) 14:00-kor már készen voltunk és jött is egy csomag SS-fiú, pár teherautóval, hoztak 1500 kg aranyat, 40 millió márkát. Ezt az üres raktárba öntötték, elsimították, majd pár teherautónyi Wachtmantlit [katonaköpenyt] dobtak rája. Azután hoztak vagy 80 súlyos sebesültet, akik csak jajgatni vagy azt sem tudtak, azokat helyezték az arany fölé. A többi raktárban meg elhelyeztünk még vagy 250 könnyû, lábon járó sebesültet. Indulás 20:15-kor. Nem tudtunk kijutni, annyira lõtték a kijáratot. Indulás újra 23:00 órakor. Prodromos, Rozita, két R-Boot és egy talpnaszád.[74] Úgy látszik, amikor aranyról van szó, van kíséret is!
 
  Április 15. Érkezés Constanzába 9:00 órakor. Kirakás kezdõdött 11:00 órakor. A betegszállító vöröskeresztes autók éppen hogy befejezték a sebesültek és vagy 8 halott elszállítását és ismét egy SS-trupp elvitte a Wachtmantlikat, amikor Flieger-Grossalarmot [nagy légiriadó] kaptunk. Hat emberrel futottunk ki. (...) 20:00 (...) aztán az SS (...) elvitték a vagyonukat (...) 23:00 indulás Sevába. (...)
 
  Április 20. Constanza. 13:00-kor Flieger-Grossalarm. Kifutás a kikötõbõl. A Stand by-tól [állóhely] a kijáratig 7 és fél perc. Azt hiszem, rekordidõ volt. 21:20-kor kifutás. Azt hiszem, Sevába megyünk, de egyelõre várunk a Geleitre.
 
  Április 22. 1:30-kor indulás egy R-Boot kíséretében. (...) 14:15-kor öt ruszki vadász és 4 bombázó támad.[75] Szerencsére a bombázók 2500 méterrõl oldanak, így jól volt látható bombasáv. Nagy Béla kitett magáért. Önállóan végezte a kitérést. Nekünk elég dolgunk volt a vadászokkal. Egy oroszt leszedett a B. V.[76] mielõtt õt is lelõtték. A B. V. fantasztikus volt. 14:28-kor Nagy Bélus bocsátotta vízre a bal oldali mentõcsónakot. Három embert húztunk ki, egyik halott volt.[77] Nálunk az elsõ ágyúnk csövét átlõtték, a kormányállásban átlõtték a géptávírót, belelõttek a rádiófülkébe és két találat a kettes raktárban, a jobb fõgép hetedik hengerét is átlõtték. Méhes László gépüzemvezetõ hihetetlen gyorsan kiiktatja és megyünk tovább. Csodálatosképpen nincs komoly sebesülés (...) nekem van a bal karomon egy faszilánk-sérülés a bussola egy splietterjétõl [a tájoló házának egy szilánkjától]. 24:00 befutás Balaklavába. A bejáratban zárótüzet kaptunk.
 
  Április 23. 1:00 órakor kikötünk. 8:00 román és német csapatok behajózása, kb. 800 fõ. Eirich Sanyi talált a hármas raktárban, majdnem a vízvonalon két ököl nagyságú lyukat. A belsõ oldalról Jankó[78] lékzárással: egy rászorított hasábszalonnával tettük vízhatlanná (...) Mivel a bejárat állandó tûz alatt áll, elködösítést kérünk. Egyszerre indulunk mi, a Budapest, a Tisza, 2 R-Boot[79] és 2 F. P. [Fährprahm]. Mindenki a töksûrû füstben ’full speed’ ment. Tiszta csoda, hogy baj nélkül kiértünk. Ahogy láttam, a BUDAPEST-et csak a csoda óvta, nem hiszem, hogy egy becsapódás-sorozat messzebb volt 50 méternél. A jó Isten megint megsegített (...)
 
  Április 24. Kettõzött figyelés és (...) 16:00 U-Boot alarm. Érkezés 18:30-kor Constanzába.
 
  Április 26. Javítják a belövéseket.
 
  Április 27. Új elsõ ágyú behajózása, timonéria [kormányállás] oldalát javítják.
 
  Április 29. Tegnapi és ma délelõtt berakás 418 tonna lõszer illetve robbanóanyag (...) Indulás 22:30-kor.
 
  Május 1. Szevasztopol (...) érkezés a H öbölbe 1:30-kor. Másfél óra alatt 650 orosz menekülõt vettünk a fedélzetre. Indulás azonnal 19:30-kor. Közben a szél megerõsödött. 6-7-es NW [északnyugati]. Rollázunk[80] oldalanként 40-42 fokot. Szegény ruszkik a raktárban mit csinálnak, az nem közönséges.
 
  Május 2. egy R-Boot kísér... az Otter Gerätjét[81] próbálja. Jó orra volt (...) négy aknát felvágott a Backbordon [bal oldalon] 150 méterre.
 
  Május 3. 11:00 órakor Flieger alarm (...) 11:55-kor vagy hat bombázó 4 vadásszal (...) egyet az R-Boot leszedett (...) egyet mi spékeltünk meg. Több belövés a hátsó ágyúállás Splitterschutzába [szilánkvédõje] (...) Értesítettek, hogy a Dunába nem lehet befutni, mert annyira el van aknásítva (...) így irány Constanza.
 
  Május 5. Végre az összes sérülés be van hegesztve.
 
  Május 6. 18:00-kor bejött vagy 800 menekülõvel a TISZA (...) Budapest 12:00-kor indult egy R-Boot kíséretében. Nem irigylem Jánost.[82]
 
  Május 8. (...) 17:00 bebicegett a BUDAPEST. Egyik motor van kikészülve.
 
  Május 10. Szevasztopolt feladták. Prodromos elsüllyedt. TISZA kifut menteni, amit lehet..."[83]
 
  Eddig Dávidházy naplója. A KASSA ezután a Dunán hegymenetben Újvidékig jutott, majd vontában Budapestre ment. Ezzel a magyar kereskedelmi tengerészek hadszíntéri szolgálata véget ért.
 
  A magyar folyam-tengeri hajók számára a Fekete-tengeren befejezõdtek a harcok. Hatalmas veszteségeket kellett elkönyvelni, hiszen a hajózószemélyzet 25%-a odaveszett. Elveszett két tengerjáró hajó[84], és a fõváros bombázásakor a KOMÁROM hajó is megsemmisült.[85]
 
  A frontnak a fõvároshoz való közeledtével a magyar tengerészet vezetõsége arra törekedett, hogy a hajókat a háborút követõ békés idõszakra átmentsék. A DTRT igazgatósága az elsõ elgondolások szerint úgy vélte, a legjobb az lesz, ha a hajók valamelyik nehezen felismerhetõ Duna-ágban rejtõznek el, és kivárják, amíg a front elhalad a fejük felett. Ennek értelmében a félig kész hajótestet, a VIII. számút[86] a táti sziget mögött rejtették el.[87] Ezen kívül négy Duna-tengerjáró volt még. Budapesten állt és menetkész volt a két legöregebb és legkisebb hajó, a BUDAPEST és a SZEGED, valamint az új sorozatból a KASSA. A sokat szenvedett TISZA rokkant gerinccel mozgásképtelenül állt.
 
  A KASSA és a BUDAPEST a DTRT tervezett hét, jövendõ hajójának szertárkészletével november 1-én, a SZEGED a DTRT-szertár teljes ingó anyagával november 4-én hagyta el a fõvárost. A hajók december 20-án Gönyûre érkeztek, azonban a Duna-ágak eddigre már be voltak fagyva, így a Magyar Királyi Tengerészeti Hivatal igazgatója, Nagy Gábor úgy vélte, hogy sokkal jobb, ha a hajók felmennek az osztrák Dunára. A rossatzi öbölben – ahova a VIII. sz. testet is vitték – találtak menedéket, ahol mind a repülõk, mind a jég ellen védve voltak.[88]
 
  Késõbb, 1945 májusában még feljebb vontatták a hajókat, át a szovjet-amerikai zónahatáron, és végül az amerikai megszállási övezetben várták ki, míg elül a vihar. A KASSA 1946 decemberében, a SZEGED 1947 januárjában, a BUDAPEST 1948 tavaszán tért haza. Munkájukat nyomban megkezdték, de nem mint DTRT hajók, hanem mint a létrejövõ Magyar-Szovjet Hajózási Rt. (MESZHART) egységei.[89]
 

60 A német WOLGA-DON gõzösnek.
 
61 A kilõtt torpedó alig egy méterrel kerülte el a hajó orrát. Juba 1993.: 36–37. p.
 
62 Uo. 38. p.
 
63 Ekkor már megkezdõdött a város kiürítése.
 
64 Juba 1993.: 39. p. ill. Katona i. m.: 138–139. p.
 
65 A román Stilui ágyúnaszád, az R 166 és R 5 Fährprahm biztosítása mellett a Profet konvoj tagjaként a Helga, a Danubius és a Grafenau kereskedelmi hajók társaságában. Becze 2005/5.: 75. p.
 
66 A hajó végzetét szovjet források szerint a 8. GSAP hat Il-2-ese okozta, a német forrásokban kétmotoros bombázókat említenek.
 
67 Két Bostont és egy Il-2-est.
 
68 Becze 2005/5.: 75-76. p. ill. Juba 1993.: 40. p.
 
69 KMA, Hajózás-gyûjtemény, 466. Tisza hajónapló.
 
70 Sem a Budapest, sem a Tisza nem került javításra Constanzában, mert a román hajógyárak le voltak kötve az õ egységeik és a német hadiegységek javításával. Álláspontjuk az volt, hogy a magyar hajók úgyis fel tudnak jutni Budapestre, javítsanak otthon. Juba 1993.: 41. p.
 
71 Összesen 16 magyar tengerésztiszt kapott német I. és/vagy II. osztályú Vaskeresztet és sokakat a kardokkal ékesített Sasrend II. és III. osztályával is kitüntették. Becze 2005/5.: 76. p.
 
72 A két hajó nagyon nehéz körülmények között jutott le a Dunán a Fekete-tengerig. Példaként talán elég megemlíteni, hogy majdnem egy napot vett igénybe, amíg a Margit-híd alatt a felépítmény nélküli hajótest átjutott. A híd és a hajó között alig néhány centiméter maradt, a gerinc pedig súrolta a folyó medrét. Katona i. m.: 143. p.
 
73 Román kereskedelmi hajó volt.
 
74 A PRODROMOS egy ex-görög tankerhajó, a ROZITA pedig egy tengeralattjáró-vadász hajó volt. A két R-Boot az R 35 és az R 216 voltak.
 
75 A német feljegyzések szerint 6 Il-4 és 6 vadászgép.
 
76 A SAGr. 125 egy Blohm und Voss BV 138C-1 hárommotoros repülõcsónakja.
 
77 Ti. a repülõcsónak személyzetének túlélõit, a BV 138 személyzete egyébként 5 fõ volt.
 
78 Dr. Jankó Béla kapitány nevébõl.
 
79 Valójában három, az R 217, R 207 és R 35.
 
80 Az oldalról érkezõ hullámok miatt bekövetkezõ dülöngélést hívják rollázásnak.
 
81 A 'vidra-készülék' az R-Boot aknavágója volt, hivatalosan Otterleitgerät vagy Otterräumgerät.
 
82 Zentai Jánosról, a BUDAPEST kapitányáról van szó.
 
83 Becze 2005/5.: 74–75. p.
 
84 Az UNGVÁR és a KOLOZSVÁR. A DUNA nem harci cselekmény során veszett oda.
 
85 A KOMÁROM-ot 1944. február 3-án bocsátották vízre. A hajó hossza 70 méter, szélessége 10 méter volt, hordképessége a Dunán 415, a tengeren 1240 tonna, sebessége 10,5 csomó volt. A felszerelés után, épp egy nappal a próbaútja elõtt, szeptember 18-án amerikai repülõtámadás következtében süllyedt el. Bíró i. m.: 71. p., Katona i. m.: 174–175. p. ill. Bognár Jenõ: i. m.
 
86 Amelynek SZOLNOK lett volna a neve, és hasonló paraméterekkel rendelkezett, mint a KOMÁROM.
 
87 Ezt a hajótestet aztán a német dunai flottilla egységei felfedezték, és utasításukra az osztrák Duna-szakaszra vontatták. Katona i. m.: 175. p.
 
88 Juba 1993.: 47. p.
 
89 Katona i. m.: 176. p. ill. Juba 1993.: 47–48. p.