Folyóiratunkat a TIT HMHE - Hagyományőrző Tagozata üzemelteti.

Hajózástörténeti Közlemények

Kezdőlap     Küldetésünk     Szerkesztők     Aktuális     Archívum     Cikk küldése     Impresszum

   

Colin White*:
Nelson 1805-ös haditerve

 

  1805 szeptember elején Richard Keats kapitányt, a 74 ágyús HMS Suberb csatahajó parancsnokát a Surrey grófságbeli mertoni birtokra hívták, Lord Nelson altengernagy és szeretője Emma, Lady Hamilton otthonába. Keats és Nelson több mint egy évig szolgáltak együtt a Földközi-tengeren, illetve, nem sokkal beszélgetésük előtt, 1805 júliusában és augusztusában, részt vettek az egyesített francia és spanyol flotta nevezetes üldözésében a Nyugat-Indiákig és vissza. Most Nelson egy röpke eltávozást élvezett Angliában, míg Keats hazavitte megviselt hajóját egy igencsak esedékes felújításra.


 
1. kép: Merton birtok, Surrey grófság. A ház melyet Nelson megosztott Emma Hamiltonnal. Nelson e kertekben magyarázta el először híres haditervét Richard Keats kapitánynak. © National Maritime Museum (Neg. no. 8252_1)

  A két férfi nem régóta ismerte egymást: először 1803 júliusában találkoztak, amikor Nelson átvette a Földközi-tengeri Flotta parancsnokságát. Azonban hamar tisztelet ébredt bennük a másik iránt, s alig egy év múlva Nelson már azt írta közös barátjuknak, Clarence hercegének: "...minél régebb óta ismerem, annál kiválóbb tulajdonságait fedezem fel, nem csak mint tengerésztisztnek, de mint embernek is, aki tisztában van a világ dolgaival." [1] 1805-re Keats lett Nelson egyik legbizalmasabb beosztottja, s amint a két ember együtt sétált a mertoni udvaron, Nelson elkezdte magyarázni, hogyan tervezi megvívni következő csatáját, mely bármikor bekövetkezhetett. Sok évvel később, 1829-ben, Keats elmesélte ezt az emlékezetes sétát Edward Hawke Lockernek, a tengerész anekdoták szorgalmas gyűjtőjének, aki végül így jegyezte le:

  "...[Nelson] azt mondta: »egyetlen nap sem lehet elég hosszú két flotta összerendezésére és döntő csata megvívására a régi módszer szerint... A flottát három részre osztva három oszlopot fogok formálni. Az egyik oszlop a tizenkét vagy tizennégy leggyorsabb, két ütegfedélzetes hajóból fog állni, melyeket végig a szél felőli oldalon fogok tartani, vagy előretolt helyzetben egy tiszt irányítása alá helyezve, akiről biztosan tudom, hogy véghez viszi az általam elképzelteket, ha lehetséges. Elgondolásom szerint így mindig kezemben lesz a döntés, hogy ott vessem harcba őket, ahol csak akarom... A flotta két oszlopot formáló maradék részével, ha tudom, vonaluk legelső hajójától számított egyharmadánál, egyszerre támadom meg őket. Azután azt mondta: Mit gondol erről? Egy ilyen kérdést úgy éreztem meg kell fontolni. Hallgattam. Ezt látva így szólt: De elmondom Önnek, hogy én mit gondolok erről. Úgy vélem, ez majd meglepi és összezavarja az ellenséget. Nem fogják tudni mire készülök. Az egész egy zűrzavaros csatába fog torkollani és ez az amit akarok."[2]

  Nem Keats volt az egyetlen ember, akinek Nelson kifejtette készülődő tervét. Pár nappal később hasonlóképp ismertette a tervet barátjával Lord Sidmouth-val (a korábbi Henry Addington miniszterelnök) és ujjaival egy kis asztal lapjára felvázolva, ezúttal kézzel foghatóan is szemléltette elgondolásait. Sidmouth (aki mint relikviát, megőrízte az asztalt) később úgy emlékezett vissza, hogy Nelson megjegyezte, "Rodney egy ponton törte át a vonalat, én két helyen fogom." [3] A leghíresebb eset az, amikor Nelson, a Victory nagy kabinjában, összehívott kapitányainak ecsetelte a tervet szeptember 29-én vacsora után, (lásd 2. kép) így számolva be a hatásról Emma Hamiltonnak "...olyan volt mint egy áramütés, néhányan örömkönnyeket hullattak, s mindenki egyetértett..."[4]


 
2. kép: "Olyan volt mint egy áramütés." Nelson ismerteti haditervét izgatott kapitányainak a HMS Victory nagy kabinjában, 1805. október 29-én. Daniel Orme vízfestménye. © National Maritime Museum (PW4752)

  Nelson e szóbeli eligazítás után, október 9-i dátummal, egy részletes írott memorandumot készített, s habár az ún. "Trafalgar Memorandum" kisebb részletkérdésekben eltér a tervtől, melyet Keats-nek felvázolt, lényege ugyanaz volt. Ebben egy három oszloppal végrehajtott támadással számolt, melyben egy oszlopot tartalékban tart, míg a másik kettő átvágja az ellenség csatasorát. A parancsnokhelyettes vezette oszlopnak az "...utóvédjüktől számított tizenkettedik hajó környékén kell áttörnie... az én vonalam a centrumuk környékén fog áttörni, az előretolt raj három vagy négy hajóval a centrumuk előtt... biztos vagyok benne hogy győzünk, mielőtt az ellenség élhajói utóvédjük segítségére siethetnének." [5]

  Következésképpen tehát Nelsonnak, 1805 őszére volt egy jó elgondolása arról, hogyan vívná meg elkövetkezendő csatáját - és elég biztos volt tervében ahhoz, hogy megvitassa s még szemléltesse is azt kollégáinak és barátainak.

  Korábbi csatáiról fennmaradt ugyan Nelson néhány vázlata, de ezek mindegyike az eseményeket követően vétetett papírra. [6] Egészen mostanáig, 1805-ös tervének egyetlen ismert, saját kezű ábrája egy egyszerű vázlat volt, mellyel a trafalgari memorandumot illusztrálta. De az szimplán csak a csata nyitányát ábrázolta - egy hosszú, az ellenséget ábrázoló vonal mentén meghúzott, három brit vonal - de nem szemléltette, taktikája hogyan bontakozna ki a továbbiakban. Mindamellett most, köszönhetően egy újkeletű felfedezésnek a National Maritime Museumban őrzött Nelson-iratok között, úgy láthatjuk Nelson 1805-ös haditervét, ahogyan azt Lord Sidmouth és a trafalgari kapitányok látták. Méghozzá a terv egy mostanában fellelt ábrája nyomán - s ezt majdnem bizonyosan maga Nelson rajzolta.

A terv felfedezése

  A kutatás folyamatosan zajlik a National Maritime Museumban - sőt az összes többi nagyobb Nelson-archívumban az Egyesült Királyságban és külföldön - a Nelson Letters Project számára. [7] E munka eredményeképpen számos, mindezidáig publikálatlan Nelson-levél került azonosításra és átírásra. A kutatások folyamán egy nehezen olvasható, Nelson kézírásával írt feljegyzést is megvizsgáltak, melyek Nelson, idősebb bátyjához, Williamhez írt, és a Greenwich-i archívumban őrzött levélcsomójából kerültek elő (lásd 3. kép). [8] A feljegyzés olvasata: [9]

Ralph Dixonnak a Doris szállítóhajóról, aki elvesztette egyik karját leveleim szállítása során, járadék szükséges.
Kelwick kapitány fiának jóváhagyás szükséges.
Mr. Buncenak, a Victory hajóácsának, egy időmérő Sir Andrew Hamondtól.
Javasolni Mr. Atkinsont kikötőmesternek.[10]
Lydiard kapitány örülne egy fregattnak


3. kép: Nelson előléptetési listája.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  Valószínűnek tűnik, hogy ezek a lefirkantott emlékeztetők előléptetésekre és megkülönböztetett bánásmódra vonatkoznak, melyeket Nelson kieszközölni remélt néhány pártfogoltjának, s azoknak, akik vele szolgáltak a Victory-n az 1803-1805 közötti földközi-tengeri hadjárat során. A "Ralph Dixon" nevű személy ezidáig még nem nyert azonosítást. [11] "Kelwick kapitány" majdhogynem bizonyosan Edward Killiwick kapitány, aki a Földközi-tengeren szolgált Nelsonnal Livorno blokádja során, a Sardine parancsnokaként, 1796 nyarán. [12] Killiwick 1802-ben meghalt és Nelson nyilvánvalóan figyelemmel kísérte fia karrierjét - jóllehet, végül az ifjú John Killiwicknek 1807 szeptemberéig kellett várnia hadnagyi kinevezése jóváhagyásáig. "Mr. Bunce" nem más, mint William Bunce, a Victory hajóácsa, és "Mr. Atkinson" az a Thomas Atkinson, aki a Victory navigátora [13] volt az 1803-1805 közötti hadjáratban. "Sir Aw. Hamond" megegyezik Sir Andrew Snape Hammonddal, Nelson egy régi barátjával, aki 1805-ben haditengerészeti főszámvevő [14] volt. Végül "Lydiard kapitány" nem más, mint Charles Lydiard kapitány, aki egyike volt Nelson hadnagyainak az HMS Captain-en 1796-ban, s akit az HMS Anson fregatt parancsnokává neveztek ki 1805 decemberében, alighanem Nelson beavatkozásának eredményekép- pen.

  Habár a levél keltezetlen, e nevek egy helyen való szereplése azt sugalmazza, hogy a feljegyzés 1805-ben kellett íródjon, s e feltételezést alátámasztja a kézírás szakértő általi vizsgálata, mely megerősíti, hogy az hasonló más, Nelson által, élete utolsó éveiben írt dokumentumokéhoz. [15] Lehetséges, hogy az effajta feljegyzések a Victory fedélzetén íródtak, mégpedig Nelson titkárának, aki a napi levelek előkészítésekor használta fel azokat. Akárhogy is, egyetlen levél sem maradt fenn a Nelson-iratok között vagy a leveleskönyvekben ezen előléptetések és kinevezések bármelyikével kapcsolatban. Éppen ezért elfogadhatónak tűnik, hogy ezek a feljegyzések valóban egyfajta emlékeztetők gyanánt vétettek papírra, Nelsonnak, az Admiralitáson vagy a Haditengerészeti Testületnél való gyakori találkozóinak egyike előtt, 1805 augusztusi/szeptemberi eltávozása idején. A feljegyzések önmagukban is lenyűgözőek, mivel betekintést nyújtanak abba, milyen volt a nelsoni pártfogás, hogyan gondoskodott Nelson pártfogoltjairól. Például, az "időmérő" [16] igénye Bunce részére nagyon jellemző dolog; akárcsak jóindulatú érdeklődése egy régi harcostársának fia iránt, akivel közel tíz évvel korábban csak egy rövid ideig szolgált együtt. Mindenesetre a cetli hátoldala a legérdekesebb. Ezen egy meglehetősen hevenyészett vázlat látható, és erős a bizonyság, hogy ez az ábra ugyanazt a harceljárást szemlélteti, melyet Nelson Keats-nek és Lord Sidmouth-nak fejtett ki 1805 őszén - majd később ismét, ezúttal kapitányainak, Cadiznál. (lásd 4. kép)

  A vázlat két részben látható, a kettő közötti osztást vékony vonal jelöli. Az alsó félben az ellenséges flottát egy vastag rézsútos vonal jeleníti meg. A brit flotta először három oszlopba formálódva látható a papír bal oldalán, majd ahogyan két ponton átvágja az ellenséges csatasort, miközben a harmadik oszlopot az ellenséges vonal "tartalmazza", azzal párhuzamosan húzódva. Még a szenvedély is érezhető, mellyel Nelson az ellenség vonala centrumának átvágását szemlélteti - tolla mélyen a papírba vág és a tinta vastagon árad.


4a. kép: A haditerv részlete.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  A felső ábrát nehezebb értelmezni. Egyik elmélet szerint azt igyekszik ábrázolni, hogy a mindössze egy vonalban felvonuló hajók, hogyan lehetnek képesek könnyen ellenállni az ellenségnek, ha irányt változtatnak, így tehát két tűz közé fogva ellenfelüket. A további kutatásnak fel kell vállalnia ezen elmélet ellenőrzését.


4. kép: A haditerv.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  Akárhogyan is, természetesen lehetetlenség lesz valaha is hajszálnyi pontossággal meghatározni, hogy mit is ábrázol a rajz. Ami ezt a figyelemre méltó felfedezést oly lenyűgözővé teszi, az az, hogy ez nem egy befejezett rajz, ahol minden vonal gondosan megmunkált és megmagyarázott. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy elfoglalt ember sietve lefirkantott krikszkraksza, elgondolásainak élénk szóbeli leírása kíséretében. Mint ilyen, lehetővé teszi számunkra hogy egy röpke pillanatra átnézzünk Nelson válla fölött, és elkapjuk az izgatottság egy aprócska foszlányát, mely néhány vacsoravendég könnyeként nyilvánult meg a Victory-n, azon az 1805-ös késő szeptemberi estén, s amely Keats kapitányt néma hallgatásra késztette.

A szerző köszönetnyilvánítása

  Nagy hálával tartozom NMM-beli kollégáimnak, Pieter van der Merwe-nek és Brian Laverynek, hogy segítettek megállapítani a terv keltezését valamint megmagyarázni annak jelentőségét, továbbá Felix Pryor kéziratszakértőnek Nelson kézírásának meghatározásában és datálásában nyújtott segítségéért. Hálával tartozom még David Taylornak is, a NMM Picture Library munkatársának a cikkben szereplő illusztrációk felkutatásáért, valamint Harvey Edsernek, hogy mindezeket ilyen mutatós elektronikus formába öntötte.


* A szerző a Greenwich-i National Maritime Museum (Nemzeti Tengerészeti Múzeum) ügyvezető testületének igazgatója, a Portsmouth-i Royal Naval Museum (Királyi Haditengerészeti Múzeum) vezetője, 2005-ben a trafalgari csata 200. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések (Trafalgar 200) fő koordinátora, számos tanulmány és könyv szerzője. Fő kutatási területe Nelson admirális levelezése és iratai. Alábbiakban olvasható tanulmánya a National Maritime Museum internetes folyóiratának (Journal for Maritime Research) 2002 májusi számában jelent meg. (A tanulmány elérési útvonala: http://www.jmr.nmm.ac.uk/server/show/conJmrArticle.32/viewPage/1, .../2, .../3; hozzáférés: 2005. október 20.) A cikk teljes egészében közlésre kerül, képanyagával, jegyzeteivel és a szerző köszönetnyilvánításával együtt. Mindezeket kiegészítik a fordító megjegyzései. A szerzőről a cikk eredeti változatának végén olvasható tudnivalókat a fordító - amint az fentebb is olvasható - a magyar változatban a jelenleg aktuális adatokra módosította, tekintve az eredeti tanulmány 2002 májusi megjelenési idejét. A cikket fordította: Illés András. (A fordító megjegyzése.)

  1 ublikálatlan levél. Nelson Clarence hercegének, 1804. április 14. British Library Add Mss. 46356 88-89. lapok.
 
  2 Sir Nicholas Harris NICOLAS: The Dispatches and Letters of Lord Nelson. London, 1844-1846. VII. köt. 241-242. o.
 
  3 G. PELLEW: Life and Correspondence of H. Addington, Viscount Sidmouth. II. köt. 37. o.
 
  4 Nelson Emma Hamiltonnak, 1805. október 1-én. British Library, Eg.1614, 121. lap.
 
  5 NICOLAS: i. m. VII. köt. 89-92. o.
 
  6 Például a British Library rendelkezik egy, Nelson által a nílusi csatáról rajzolt ábrával. Add Mss. 18676.
 
  7 Lásd Colin WHITE: The Nelson Letters Project. Mariners Mirror, 83, 2001 november.
 
  8 National Maritime Museum, BRP/6.
 
  9 A dokumentum magyar fordításában feloldottuk az eredeti szöveg rövidítéseit. Az eredeti, angol nyelvű átirat a következő: "Ralph Dixon of the Doris Transport lost an arm in carrying my dispatches wants a pension. / Capt: Kelwicks Son wants confirmation. / Mr: Bunce Carpn: Victy: a Time Piece from Sir Aw: Hamond. / Recommend Mr: Atkinson to be a Master attendt: / Capt: Lydiard would be glad of a frigate". (A fordító megjegyzése.)
 
10 Az eredetiben használt kifejezés: master attendant. (A fordító megjegyzése.)
 
11 Genealógiai kutatások révén ma már rendelkezünk információval Ralph Dixonról. Eszerint 1785-ben született Branxtonban William Dixon kovács és Elisabeth Younger gyermekeként. A haditengerészet járadék-nyilvántartása alapján megállapítható, hogy 1806 előtt csatlakozott a haditengerészethez egy szállítóhajó tengerészeként, melyet Nelson irata alapján Doris-ként azonosíthatunk. Ugyaninnen tudjuk azt is hogy egyik karját 1805-ben elveszítette. Házasságkötésének időpontja az 1811 előtti évek egyikére tehető, feleségének neve Ann Elliot. Dixon később révkalauz lett a Tweeden, majd Spittalban egy halászhajó, a Hero tulajdonosa. Felesége 1832-ben halt meg a kolerajárvány idején. Egyik fiukkal együtt a Tweedmouth-i templomkertben vannak eltemetve. Vö. Tynemouth - Genealogy, Family History, Surnames and Local History http://www.curiousfox.com/history/northumberland_11.html; hozzáférés: 2006. január 15. (A fordító megjegyzése.)
 
12 Nelson már egy korábbi alkalommal is elírta Killiwick nevét Kelwicknek, egy olyan 1796. július 18-i keltezésű levélben, melyet Sir John Jervisnek írt akkor, amikor ő és Killiwick együtt szolgáltak Livorno blokádja során. Lásd NICOLAS: i. m. VII. köt. xc.
 
13 Az eredetiben használt kifejezés: master. (A fordító megjegyzése.)
 
14 Az eredetiben használt kifejezés: Comptroller of the Navy. (A fordító megjegyzése.)
 
15 "Véleményem szerint az 1805 körüli dátum valószínűnek tűnik." Felix Pryor jelentése a NMM-nek 2002 februárjában.
 
16 Ekkoriban a hadihajók fedélzetén különböző időegységek mérésére alkalmas homokórákat alkalmaztak. A fent említett "időmérő" alatt azonban nem homokóra, hanem mechanikus időmérő szerkezet, kronométer értendő, melyet a 18. század közepén fejlesztettek ki. Ez sokkal pontosabb volt a hagyományos homokóráknál, azonban rendkívül drága is, emiatt csak igen lassan nyert teret az alkalmazása. A listán említett juttatás jelentőségét mindezek mellett még kiemeli az a tény is, hogy ekkoriban csak egy-egy, hosszabb hajóútra induló hajó kapott kronométert és az is szigorúan a kapitány felügyeletére volt bízva. Vö. Brian LAVERY: The Arming and Fitting of British Ships of War 1600-1815. Conway Maritime Press, London, 1995. 29. o. (A fordító megjegyzése.)


Kezdőlap     Küldetésünk     Szerkesztők     Aktuális     Archívum     Cikk küldése     Impresszum

Hajózástörténeti Közlemények
A szerkesztők
Hajózástörténeti Közlemények
cskegyesulet[at]gmail.com

© Minden jog fenntartva 2005-2011, TIT HMHE - Hagyományőrző Tagozat