Hajózástörténeti Közlemények

  1805 szeptember elején Richard Keats kapitányt, a 74 ágyús HMS Suberb csatahajó parancsnokát a Surrey grófságbeli mertoni birtokra hívták, Lord Nelson altengernagy és szeretõje Emma, Lady Hamilton otthonába. Keats és Nelson több mint egy évig szolgáltak együtt a Földközi-tengeren, illetve, nem sokkal beszélgetésük elõtt, 1805 júliusában és augusztusában, részt vettek az egyesített francia és spanyol flotta nevezetes üldözésében a Nyugat-Indiákig és vissza. Most Nelson egy röpke eltávozást élvezett Angliában, míg Keats hazavitte megviselt hajóját egy igencsak esedékes felújításra.

 
1. kép: Merton birtok, Surrey grófság. A ház melyet Nelson megosztott Emma Hamiltonnal. Nelson e kertekben magyarázta el elõször híres haditervét Richard Keats kapitánynak. © National Maritime Museum (Neg. no. 8252_1)

  A két férfi nem régóta ismerte egymást: elõször 1803 júliusában találkoztak, amikor Nelson átvette a Földközi-tengeri Flotta parancsnokságát. Azonban hamar tisztelet ébredt bennük a másik iránt, s alig egy év múlva Nelson már azt írta közös barátjuknak, Clarence hercegének: "...minél régebb óta ismerem, annál kiválóbb tulajdonságait fedezem fel, nem csak mint tengerésztisztnek, de mint embernek is, aki tisztában van a világ dolgaival." [1] 1805-re Keats lett Nelson egyik legbizalmasabb beosztottja, s amint a két ember együtt sétált a mertoni udvaron, Nelson elkezdte magyarázni, hogyan tervezi megvívni következõ csatáját, mely bármikor bekövetkezhetett. Sok évvel késõbb, 1829-ben, Keats elmesélte ezt az emlékezetes sétát Edward Hawke Lockernek, a tengerész anekdoták szorgalmas gyûjtõjének, aki végül így jegyezte le:

  "...[Nelson] azt mondta: »egyetlen nap sem lehet elég hosszú két flotta összerendezésére és döntõ csata megvívására a régi módszer szerint... A flottát három részre osztva három oszlopot fogok formálni. Az egyik oszlop a tizenkét vagy tizennégy leggyorsabb, két ütegfedélzetes hajóból fog állni, melyeket végig a szél felõli oldalon fogok tartani, vagy elõretolt helyzetben egy tiszt irányítása alá helyezve, akirõl biztosan tudom, hogy véghez viszi az általam elképzelteket, ha lehetséges. Elgondolásom szerint így mindig kezemben lesz a döntés, hogy ott vessem harcba õket, ahol csak akarom... A flotta két oszlopot formáló maradék részével, ha tudom, vonaluk legelsõ hajójától számított egyharmadánál, egyszerre támadom meg õket. Azután azt mondta: Mit gondol errõl? Egy ilyen kérdést úgy éreztem meg kell fontolni. Hallgattam. Ezt látva így szólt: De elmondom Önnek, hogy én mit gondolok errõl. Úgy vélem, ez majd meglepi és összezavarja az ellenséget. Nem fogják tudni mire készülök. Az egész egy zûrzavaros csatába fog torkollani és ez az amit akarok."[2]

  Nem Keats volt az egyetlen ember, akinek Nelson kifejtette készülõdõ tervét. Pár nappal késõbb hasonlóképp ismertette a tervet barátjával Lord Sidmouth-val (a korábbi Henry Addington miniszterelnök) és ujjaival egy kis asztal lapjára felvázolva, ezúttal kézzel foghatóan is szemléltette elgondolásait. Sidmouth (aki mint relikviát, megõrízte az asztalt) késõbb úgy emlékezett vissza, hogy Nelson megjegyezte, "Rodney egy ponton törte át a vonalat, én két helyen fogom." [3] A leghíresebb eset az, amikor Nelson, a Victory nagy kabinjában, összehívott kapitányainak ecsetelte a tervet szeptember 29-én vacsora után, (lásd 2. kép) így számolva be a hatásról Emma Hamiltonnak "...olyan volt mint egy áramütés, néhányan örömkönnyeket hullattak, s mindenki egyetértett..."[4]

 
2. kép: "Olyan volt mint egy áramütés." Nelson ismerteti haditervét izgatott kapitányainak a HMS Victory nagy kabinjában, 1805. október 29-én. Daniel Orme vízfestménye. © National Maritime Museum (PW4752)

  Nelson e szóbeli eligazítás után, október 9-i dátummal, egy részletes írott memorandumot készített, s habár az ún. "Trafalgar Memorandum" kisebb részletkérdésekben eltér a tervtõl, melyet Keats-nek felvázolt, lényege ugyanaz volt. Ebben egy három oszloppal végrehajtott támadással számolt, melyben egy oszlopot tartalékban tart, míg a másik kettõ átvágja az ellenség csatasorát. A parancsnokhelyettes vezette oszlopnak az "...utóvédjüktõl számított tizenkettedik hajó környékén kell áttörnie... az én vonalam a centrumuk környékén fog áttörni, az elõretolt raj három vagy négy hajóval a centrumuk elõtt... biztos vagyok benne hogy gyõzünk, mielõtt az ellenség élhajói utóvédjük segítségére siethetnének." [5]

  Következésképpen tehát Nelsonnak, 1805 õszére volt egy jó elgondolása arról, hogyan vívná meg elkövetkezendõ csatáját - és elég biztos volt tervében ahhoz, hogy megvitassa s még szemléltesse is azt kollégáinak és barátainak.

  Korábbi csatáiról fennmaradt ugyan Nelson néhány vázlata, de ezek mindegyike az eseményeket követõen vétetett papírra. [6] Egészen mostanáig, 1805-ös tervének egyetlen ismert, saját kezû ábrája egy egyszerû vázlat volt, mellyel a trafalgari memorandumot illusztrálta. De az szimplán csak a csata nyitányát ábrázolta - egy hosszú, az ellenséget ábrázoló vonal mentén meghúzott, három brit vonal - de nem szemléltette, taktikája hogyan bontakozna ki a továbbiakban. Mindamellett most, köszönhetõen egy újkeletû felfedezésnek a National Maritime Museumban õrzött Nelson-iratok között, úgy láthatjuk Nelson 1805-ös haditervét, ahogyan azt Lord Sidmouth és a trafalgari kapitányok látták. Méghozzá a terv egy mostanában fellelt ábrája nyomán - s ezt majdnem bizonyosan maga Nelson rajzolta.

A terv felfedezése

  A kutatás folyamatosan zajlik a National Maritime Museumban - sõt az összes többi nagyobb Nelson-archívumban az Egyesült Királyságban és külföldön - a Nelson Letters Project számára. [7] E munka eredményeképpen számos, mindezidáig publikálatlan Nelson-levél került azonosításra és átírásra. A kutatások folyamán egy nehezen olvasható, Nelson kézírásával írt feljegyzést is megvizsgáltak, melyek Nelson, idõsebb bátyjához, Williamhez írt, és a Greenwich-i archívumban õrzött levélcsomójából kerültek elõ (lásd 3. kép). [8] A feljegyzés olvasata: [9]

Ralph Dixonnak a Doris szállítóhajóról, aki elvesztette egyik karját leveleim szállítása során, járadék szükséges.
Kelwick kapitány fiának jóváhagyás szükséges.
Mr. Buncenak, a Victory hajóácsának, egy idõmérõ Sir Andrew Hamondtól.
Javasolni Mr. Atkinsont kikötõmesternek.[10]
Lydiard kapitány örülne egy fregattnak

3. kép: Nelson elõléptetési listája.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  Valószínûnek tûnik, hogy ezek a lefirkantott emlékeztetõk elõléptetésekre és megkülönböztetett bánásmódra vonatkoznak, melyeket Nelson kieszközölni remélt néhány pártfogoltjának, s azoknak, akik vele szolgáltak a Victory-n az 1803-1805 közötti földközi-tengeri hadjárat során. A "Ralph Dixon" nevû személy ezidáig még nem nyert azonosítást. [11] "Kelwick kapitány" majdhogynem bizonyosan Edward Killiwick kapitány, aki a Földközi-tengeren szolgált Nelsonnal Livorno blokádja során, a Sardine parancsnokaként, 1796 nyarán. [12] Killiwick 1802-ben meghalt és Nelson nyilvánvalóan figyelemmel kísérte fia karrierjét - jóllehet, végül az ifjú John Killiwicknek 1807 szeptemberéig kellett várnia hadnagyi kinevezése jóváhagyásáig. "Mr. Bunce" nem más, mint William Bunce, a Victory hajóácsa, és "Mr. Atkinson" az a Thomas Atkinson, aki a Victory navigátora [13] volt az 1803-1805 közötti hadjáratban. "Sir Aw. Hamond" megegyezik Sir Andrew Snape Hammonddal, Nelson egy régi barátjával, aki 1805-ben haditengerészeti fõszámvevõ [14] volt. Végül "Lydiard kapitány" nem más, mint Charles Lydiard kapitány, aki egyike volt Nelson hadnagyainak az HMS Captain-en 1796-ban, s akit az HMS Anson fregatt parancsnokává neveztek ki 1805 decemberében, alighanem Nelson beavatkozásának eredményekép- pen.

  Habár a levél keltezetlen, e nevek egy helyen való szereplése azt sugalmazza, hogy a feljegyzés 1805-ben kellett íródjon, s e feltételezést alátámasztja a kézírás szakértõ általi vizsgálata, mely megerõsíti, hogy az hasonló más, Nelson által, élete utolsó éveiben írt dokumentumokéhoz. [15] Lehetséges, hogy az effajta feljegyzések a Victory fedélzetén íródtak, mégpedig Nelson titkárának, aki a napi levelek elõkészítésekor használta fel azokat. Akárhogy is, egyetlen levél sem maradt fenn a Nelson-iratok között vagy a leveleskönyvekben ezen elõléptetések és kinevezések bármelyikével kapcsolatban. Éppen ezért elfogadhatónak tûnik, hogy ezek a feljegyzések valóban egyfajta emlékeztetõk gyanánt vétettek papírra, Nelsonnak, az Admiralitáson vagy a Haditengerészeti Testületnél való gyakori találkozóinak egyike elõtt, 1805 augusztusi/szeptemberi eltávozása idején. A feljegyzések önmagukban is lenyûgözõek, mivel betekintést nyújtanak abba, milyen volt a nelsoni pártfogás, hogyan gondoskodott Nelson pártfogoltjairól. Például, az "idõmérõ" [16] igénye Bunce részére nagyon jellemzõ dolog; akárcsak jóindulatú érdeklõdése egy régi harcostársának fia iránt, akivel közel tíz évvel korábban csak egy rövid ideig szolgált együtt. Mindenesetre a cetli hátoldala a legérdekesebb. Ezen egy meglehetõsen hevenyészett vázlat látható, és erõs a bizonyság, hogy ez az ábra ugyanazt a harceljárást szemlélteti, melyet Nelson Keats-nek és Lord Sidmouth-nak fejtett ki 1805 õszén - majd késõbb ismét, ezúttal kapitányainak, Cadiznál. (lásd 4. kép)

  A vázlat két részben látható, a kettõ közötti osztást vékony vonal jelöli. Az alsó félben az ellenséges flottát egy vastag rézsútos vonal jeleníti meg. A brit flotta elõször három oszlopba formálódva látható a papír bal oldalán, majd ahogyan két ponton átvágja az ellenséges csatasort, miközben a harmadik oszlopot az ellenséges vonal "tartalmazza", azzal párhuzamosan húzódva. Még a szenvedély is érezhetõ, mellyel Nelson az ellenség vonala centrumának átvágását szemlélteti - tolla mélyen a papírba vág és a tinta vastagon árad.

4a. kép: A haditerv részlete.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  A felsõ ábrát nehezebb értelmezni. Egyik elmélet szerint azt igyekszik ábrázolni, hogy a mindössze egy vonalban felvonuló hajók, hogyan lehetnek képesek könnyen ellenállni az ellenségnek, ha irányt változtatnak, így tehát két tûz közé fogva ellenfelüket. A további kutatásnak fel kell vállalnia ezen elmélet ellenõrzését.

4. kép: A haditerv.
© National Maritime Museum (BRP/6)

  Akárhogyan is, természetesen lehetetlenség lesz valaha is hajszálnyi pontossággal meghatározni, hogy mit is ábrázol a rajz. Ami ezt a figyelemre méltó felfedezést oly lenyûgözõvé teszi, az az, hogy ez nem egy befejezett rajz, ahol minden vonal gondosan megmunkált és megmagyarázott. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy elfoglalt ember sietve lefirkantott krikszkraksza, elgondolásainak élénk szóbeli leírása kíséretében. Mint ilyen, lehetõvé teszi számunkra hogy egy röpke pillanatra átnézzünk Nelson válla fölött, és elkapjuk az izgatottság egy aprócska foszlányát, mely néhány vacsoravendég könnyeként nyilvánult meg a Victory-n, azon az 1805-ös késõ szeptemberi estén, s amely Keats kapitányt néma hallgatásra késztette.

A szerzõ köszönetnyilvánítása

  Nagy hálával tartozom NMM-beli kollégáimnak, Pieter van der Merwe-nek és Brian Laverynek, hogy segítettek megállapítani a terv keltezését valamint megmagyarázni annak jelentõségét, továbbá Felix Pryor kéziratszakértõnek Nelson kézírásának meghatározásában és datálásában nyújtott segítségéért. Hálával tartozom még David Taylornak is, a NMM Picture Library munkatársának a cikkben szereplõ illusztrációk felkutatásáért, valamint Harvey Edsernek, hogy mindezeket ilyen mutatós elektronikus formába öntötte.

* A szerzõ a Greenwich-i National Maritime Museum (Nemzeti Tengerészeti Múzeum) ügyvezetõ testületének igazgatója, a Portsmouth-i Royal Naval Museum (Királyi Haditengerészeti Múzeum) vezetõje, 2005-ben a trafalgari csata 200. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések (Trafalgar 200) fõ koordinátora, számos tanulmány és könyv szerzõje. Fõ kutatási területe Nelson admirális levelezése és iratai. Alábbiakban olvasható tanulmánya a National Maritime Museum internetes folyóiratának (Journal for Maritime Research) 2002 májusi számában jelent meg. (A tanulmány elérési útvonala: http://www.jmr.nmm.ac.uk/server/show/conJmrArticle.32/viewPage/1, .../2, .../3; hozzáférés: 2005. október 20.) A cikk teljes egészében közlésre kerül, képanyagával, jegyzeteivel és a szerzõ köszönetnyilvánításával együtt. Mindezeket kiegészítik a fordító megjegyzései. A szerzõrõl a cikk eredeti változatának végén olvasható tudnivalókat a fordító - amint az fentebb is olvasható - a magyar változatban a jelenleg aktuális adatokra módosította, tekintve az eredeti tanulmány 2002 májusi megjelenési idejét. A cikket fordította: Illés András. (A fordító megjegyzése.)

  1 ublikálatlan levél. Nelson Clarence hercegének, 1804. április 14. British Library Add Mss. 46356 88-89. lapok.
 
  2 Sir Nicholas Harris NICOLAS: The Dispatches and Letters of Lord Nelson. London, 1844-1846. VII. köt. 241-242. o.
 
  3 G. PELLEW: Life and Correspondence of H. Addington, Viscount Sidmouth. II. köt. 37. o.
 
  4 Nelson Emma Hamiltonnak, 1805. október 1-én. British Library, Eg.1614, 121. lap.
 
  5 NICOLAS: i. m. VII. köt. 89-92. o.
 
  6 Például a British Library rendelkezik egy, Nelson által a nílusi csatáról rajzolt ábrával. Add Mss. 18676.
 
  7 Lásd Colin WHITE: The Nelson Letters Project. Mariners Mirror, 83, 2001 november.
 
  8 National Maritime Museum, BRP/6.
 
  9 A dokumentum magyar fordításában feloldottuk az eredeti szöveg rövidítéseit. Az eredeti, angol nyelvû átirat a következõ: "Ralph Dixon of the Doris Transport lost an arm in carrying my dispatches wants a pension. / Capt: Kelwicks Son wants confirmation. / Mr: Bunce Carpn: Victy: a Time Piece from Sir Aw: Hamond. / Recommend Mr: Atkinson to be a Master attendt: / Capt: Lydiard would be glad of a frigate". (A fordító megjegyzése.)
 
10 Az eredetiben használt kifejezés: master attendant. (A fordító megjegyzése.)
 
11 Genealógiai kutatások révén ma már rendelkezünk információval Ralph Dixonról. Eszerint 1785-ben született Branxtonban William Dixon kovács és Elisabeth Younger gyermekeként. A haditengerészet járadék-nyilvántartása alapján megállapítható, hogy 1806 elõtt csatlakozott a haditengerészethez egy szállítóhajó tengerészeként, melyet Nelson irata alapján Doris-ként azonosíthatunk. Ugyaninnen tudjuk azt is hogy egyik karját 1805-ben elveszítette. Házasságkötésének idõpontja az 1811 elõtti évek egyikére tehetõ, feleségének neve Ann Elliot. Dixon késõbb révkalauz lett a Tweeden, majd Spittalban egy halászhajó, a Hero tulajdonosa. Felesége 1832-ben halt meg a kolerajárvány idején. Egyik fiukkal együtt a Tweedmouth-i templomkertben vannak eltemetve. Vö. Tynemouth - Genealogy, Family History, Surnames and Local History http://www.curiousfox.com/history/northumberland_11.html; hozzáférés: 2006. január 15. (A fordító megjegyzése.)
 
12 Nelson már egy korábbi alkalommal is elírta Killiwick nevét Kelwicknek, egy olyan 1796. július 18-i keltezésû levélben, melyet Sir John Jervisnek írt akkor, amikor õ és Killiwick együtt szolgáltak Livorno blokádja során. Lásd NICOLAS: i. m. VII. köt. xc.
 
13 Az eredetiben használt kifejezés: master. (A fordító megjegyzése.)
 
14 Az eredetiben használt kifejezés: Comptroller of the Navy. (A fordító megjegyzése.)
 
15 "Véleményem szerint az 1805 körüli dátum valószínûnek tûnik." Felix Pryor jelentése a NMM-nek 2002 februárjában.
 
16 Ekkoriban a hadihajók fedélzetén különbözõ idõegységek mérésére alkalmas homokórákat alkalmaztak. A fent említett "idõmérõ" alatt azonban nem homokóra, hanem mechanikus idõmérõ szerkezet, kronométer értendõ, melyet a 18. század közepén fejlesztettek ki. Ez sokkal pontosabb volt a hagyományos homokóráknál, azonban rendkívül drága is, emiatt csak igen lassan nyert teret az alkalmazása. A listán említett juttatás jelentõségét mindezek mellett még kiemeli az a tény is, hogy ekkoriban csak egy-egy, hosszabb hajóútra induló hajó kapott kronométert és az is szigorúan a kapitány felügyeletére volt bízva. Vö. Brian LAVERY: The Arming and Fitting of British Ships of War 1600-1815. Conway Maritime Press, London, 1995. 29. o. (A fordító megjegyzése.)