Hajózástörténeti Közlemények

Bánsági Andor:
A LOLIGO, avagy egy elfeledett kísérleti tengeralattjáró

  A LOLIGO kísérleti kutató tengeralattjárót Dr. Paul Schottlander, egy breslaui magántudós megbízásából építtették a rovignoi Német Állattani Kutató Intézet számára. Dr. Schottlander a Földközi-tengeren akarta az állat és növényvilágot tanulmányozni, s az volt a szándéka, hogy hajóroncsokat kutat fel, különösen az ókorból. A tervezett expedíció vezetõjének Max Valentiner német tengeralattjáró parancsnokot jelölték ki. A naszád orrában egy kutató kabin volt, amelynek falába hét dupla üveges ablakot építettek be, amin keresztül az élõvilágot lehetett filmezni. A hajó aljába egy merülõ kamrát is beépítettek. A LOLIGO legénysége, a kutatókon kívül, három fõ - parancsnok, kormányos és gépész – volt. A hajótest a Ganz Danubius fiumei üzemében készült, míg a berendezésért a szintén fiumei Whitehead és Tsa. Hajógyár felelt, átadására 1914. szeptember 14-én került sor.
 
  A háború kitörése után felmerült a naszád megvétele a haditengerészet számára. A szükséges átalakításokat (periszkóp, torpedóvetõ-csõ és robbanómotor beépítése) 75 000 Koronára, míg a naszád vételárát 200 000 Koronára becsülték. Thierry korvettkapitány a tengeralattjáró parancsnokának Gaston Vio fregatthadnagyot szánta, aki mellé 7 embert osztott volna be. Tervei szerint a LOLIGO bevetési területe az isztriai szigetek környéke és a Trieszti-öböl lett volna. A naszád támaszpontjának San Sabba kikötõje volt szánva. Azonban a LOLIGO kis teljesítménye, és a felmerülõ komplikációk miatt a haditengerészet végül elállt a megvásárlásától.
 
  1915. májusában a hadsereg is érdeklõdni kezdett a LOLIGO megvásárlása ügyében a Garda tavi flottilla számára. A naszád helyszínre szállítása nehézségekbe ütközött volna, nem beszélve arról, hogy gondoskodni kellett volna a folyamatos alkatrész és üzemanyag utánpótlásról, a kiszolgáló személyzetrõl és a töltõ állomásokról. A két db 450 mm-es torpedóvetõ-csõ legyártását a Whitehead is csak 4 hónapos határidõvel tudta vállalni. Bár a LOLIGO szolgálatba állításnak lettek volna elõnyei, de végül a hadsereg is elállt a megvásárlásától.
 
  A háború végén a bevonuló olasz hadsereg a hajógyárban lefoglalta a LOLIGO-t, majd visszaadta a jogos tulajdonosának. Mivel Dr. Schottlander már nem tudott mit kezdeni a hajóval, 1927. május 19-én 13 000 líráért eladta, majd szétbontották ócskavasnak.
 
A LOLIGO adatai:
 

Építés helye:	Hajótest: Danubius - Fiume, elkészült: Whitehead – Fiume.
Vízkiszorítás:	44 t / 50 t
Hossz:	12,2 m
Szélesség:	2,7 m
Merülés:	2,2 m
Hajtómû:	1 db elektromotor, 30 LE
Sebesség:	7 cs / 4 cs
Személyzet:	3 fõ