Hajózástörténeti Közlemények

Bánsági Andor:
Dreadnought veszteségek az elsõ világháborúban
I.

   1906 februárjában H.M.S. DREADNOUGHT néven egy forradalmian új hadihajót bocsátottak vízre Angliában, mely egy csapásra elavulttá tette a korábban épített csatahajókat és egyben új, meghatározó hadihajó típust hozott létre. Ettõl a naptól kezdve minden magára valamit is adó tengeri hatalom dreadnoughtokat akart építeni, vagy ha erre nem volt saját kapacitása, vásárolni. Az új csatahajóknak azonban nem csak a sebességük, a tûzerejük és páncélzatuk múlta felül a korábbi társaikat, hanem az áruk is. Részben emiatt a háború során, mint rendkívül költséges nemzeti szimbólumokat, igyekeztek a lehetõ legkevesebb veszélynek kitenni. A legnagyobb igyekezet ellenére mégis több dreadnought odaveszett aknák, belsõ robbanás vagy önsüllyesztés következtében. Most induló sorozatokban ezeket az eseteket mutatjuk be.
 

 
Az HMS AUDACIOUS.

  Az elsõ világháború kitörésekor a Nagy Flotta Második Csatahajó Rajának volt a tagja. 1914. október 27-én a Második Csatahajóraj – KING GEORGE V, AJAX, CENTURION, AUDACIOUS, MONARCH, THUNDERER, ORION - kihajózott Lough Swilly-bõl, hogy lõgyakorlatot hajtson végre az írországi Loch na Keal-nál.
 
  08:45-kor, egy forduló végrehajtása közben, az AUDACIOUS a BERLIN német aknarakó által lerakott aknára futott a Tory-sziget közelében. A robbanás a hajó alatt 4,9 méterrel, a bal hátsó gépterem keresztirányú vízmentes válaszfala elõtt körülbelül 3 méterrel történt. A bal oldali kazán- és gépház, az X torony lõszerraktára és az alatta levõ helyiségek azonnal víz alá kerültek, és a középsõ gépterem és a kapcsolódó helyiségek felé is lassan szivárgott a víz.
 

  Cecil F. Dampier kapitány azt hitte, a hajót egy tengeralattjáró támadta meg, ezért felhúzatta a tengeralattjáró-veszély jelzést, a raj többi része pedig eltávolodott a sérült csatahajótól. A hajó gyorsan 10-15 fokkal balra dõlt, amit sikerült ellen oldali elárasztással mérsékelni, így 9:45-kor a dõlés 1-10 fokra csökkent, ahogy a hajó a viharos tengeren hánykolódott. Ekkor a jobb oldali gépterem még mûködõképes volt. A hajó még 9 csomós sebességre volt képes és Dampier úgy hitte, hogy képes lesz önerõbõl megtenni a parttól való 25 mérföldes távolságot. A központi gépterembe azonban továbbra is szivárgott a víz, valószínûleg a hosszanti válaszfal sérülése miatt. 10:00-kor elrendelték a központi gépterem elhagyását, de a jobb oldali gépteremben is emelkedett a víz, ezért az ottani gépeket is leállították. 11 órára a központi turbina is víz alá került és a bal oldali fedélzetet már a hullámok nyaldosták.
 
  A LIVERPOOL könnyûcirkáló az AUDACIOUS mellé állt, míg az vészjelzéseket adott le. A Nagy Flotta fõparancsnoka, Sir John Jellicoe elrendelte, hogy az összes rendelkezésre álló romboló és vontató hajózzon ki és nyújtson segítséget, de csatahajót a tengeralattjáró veszély miatt nem mert kiküldeni. Ezalatt a helyszínre érkezett a White Star társaság OLYMPIC nevû óceánjárója is.
 

  Dampier elrendelte, hogy a legénység szükségtelen része hagyja el a hajót, akiket a Liverpool és az OLYMPIC csónakjai szállítottak el, így 14:00-ra csak 250 ember maradt a fedélzeten. 13:30-kor az Haddock kapitány, az OLYMPIC parancsnoka felvetette, hogy vontába veszi az AUDACIOUS-t. Dampier egyetértett vele és a FURY romboló segítségével 30 perc alatt átvittek egy vontató kötelet. A hajók Lough Swilly irányába indultak, de az AUDACIOUS annyira irányíthatatlan volt, hogy a kötelet eloldották. Ezután a LIVERPOOL és a THORNHILl szénszállító is sikertelenül próbálta vontába venni a csatahajót. 16:00-kor az elülsõ fedélzet 1,2 méterrel volt a víz felett, míg a hátsó csak 30 centiméterrel.

 
A LIVERPOOL az AUDACIOUS-t vontatja.

  Mindeközben 13:08-kor üzenet érkezett a Mulroy-i parti õrségtõl, hogy a MANCHESTER COMMERCE gõzös egy nappal korábban ugyan ebben a körzetben aknára futott. 16:00-kor a Malin Head jelentette, hogy a CARDIFF vitorlás is aknára futott az elõzõ éjjel. Miután mindezekrõl értesült, 17:00-kor Jellicoe elrendelte, hogy az EXMOUTH pre-dreadnought fusson ki és vegye vontába az AUDACIOuS-t. Abban az esetben, ha a hajót megmentenék, egy tisztet is kért a Construction Department-tõl, a javítások miatt.
 
  Sir Lewis Bayly altengernagy, az Elsõ Csatahajó Raj parancsnoka, a CAMBRIA fedélzetén érkezett a helyszínre, hogy átvegye a mentés irányítását. A sötétség közeledtével Bayly, Dampier és a maradék ember 19:15-re elhagyta a hajót. Ahogy a hátsó fedélzet víz alá került, a hajó egyik csónakja elszabadult és a fedélzeten végigcsúszva további károkat okozott a csapóajtókban és a szellõzõkben, ami meggyorsította a far süllyedését. 20:45-kor, víz alá került fedélzettel, a hajó tatja süllyedni kezdett, majd egy kis idõre megállt, végül felborult. A csatahajó felemelt orral lebegett 21:00-ig, amikor robbanás következett be, 91 méter magasra lövellve a törmeléket, amit még két további követett. A robbanás látszólag a B lõszerraktár környékén történt és valószínûleg a polcokról leesõ gránátok okozták, ami a közelben tárolt korditot is begyújtotta. Egy páncéldarab a 730 méterre tartózkodó Liverpool fedélzetére hullott és megölt egy altisztet. Õ volt a hajó elsüllyedésének egyetlen áldozata.
 
  Jellicoe azonnal elrendelte, hogy a hajó elsüllyedését tartsák titokban, amivel az Admiralitás stábja és a Kabinet is egyetértett, bár ez késõbb sok derültséget okozott. A háború folyamán az AUDACIOUS nevét továbbra is feltüntették a flotta hadmozdulatainak publikus beszámolóin és listáin. Az OLYMPIC fedélzetén azonban sok amerikai állampolgár is tartózkodott, akik nem álltak brit fennhatóság alatt és továbbadták az elsüllyedés történetét. Számos fotó, és egy mozgókép is készült. November 19-én már Németországban is tudtak a csatahajó elsüllyedésérõl. Rheinhard Sheer, a német flotta parancsnoka a következõket írta a háború után: "Az AUDACIOUS esetében egyet kell értenünk a britek azon hozzáállásával, hogy nem hozzák nyilvánosságra a gyenge pontjaikat, mivel az ellenkezõ oldal erõirõl való pontos információknak meghatározó szerepe van a döntésekben."
 
  1918. november 14-én, néhány nappal a háború után, jelent meg az elsüllyedés hivatalos bejelentése a The Times-ban:
 
"HMS AUDACIOUS.
Egy megkésett bejelentés.
 
Az Admiralitás titkára a következõ bejelentést teszi:-
A HMS AUDACIOUS elsüllyedt, miután 1914. október 27-én aknára futott az északír partoknál.
Mindez titokban maradt a Grand Fleet parancsnokának kérésére és a sajtó hûségesen tartózkodott nyilvánosságra hozatalától."
 
  A Royal Navy vizsgáló bizottsága megállapította, hogy az elsüllyedéshez hozzájárult, hogy a hajó nem volt harckész állapotban, a vízmentes ajtók nem voltak lezárva és a kárelhárító személyzet sem volt készenlétben. Elõkészületeket végeztek, hogy a turbinák cirkulatív pumpáit is fenékpumpaként használják, de a gyorsan emelkedõ vízszint ezt megakadályozta. Habár az ajtók nyitva voltak a robbanás pillanatában, még azelõtt bezárták õket, hogy az emelkedõ víz elérte volna õket. A hajó alját ért károsodás mellett további gondot okozott, hogy a víz átszivárgott a vízmentes falakon is a csövek és a szelepek körüli rossz szigetelés miatt.
 

 
Az egyik leszakadt lövegtorony a roncs mellett hever.