Hajózástörténeti Közlemények

Bevezetõ

  A háború alatt a cs. és kir. hadihajók összesen 25 alkalommal futottak ki azzal a céllal, hogy az Otrantói-szorosban ellenséges hajóegységekre vadásszanak. Nem minden esetben a tengerzár hajóinak a megtámadása volt a cél. Gyakran csak felderítésre vagy a Brindisi és Valona közti hajóforgalom zavarására, támadására indultak. Az esetek többségében, - a rossz idõjárás, vagy az ellenség hiánya miatt - nem került sor összecsapásra, de az egyszerûség kedvéért, célszerû lenne meghonosítani a szakirodalomban, - az Isonzó-csaták elnevezésének mintájára - az elsõ, második, harmadik és negyedik otrantói ütközet megnevezést. Kívánatos lenne ez a gyakorlat azért is, mert ha az 1917. május 15-ei nagy összecsapásról, mint harmadik otrantói ütközetrõl beszélnénk, egyúttal burkoltan felhívnánk a figyelmet arra, hogy nem ez volt az egyetlen összecsapás a térségben.

  E terminológia szerint a következõ idõpontokban és résztvevõkkel zajlottak az otrantói-ütközetek:

• Elsõ otrantói ütközet: 1915. december 29. A HELGOLAND cirkáló és a TÁTRA, BALATON, CSEPEL, LIKA, TRIGLAV rombolók megtámadták Durazzó kikötõjét, majd a visszavonulás során harcba bocsátkoztak a Brindisibõl kifutott brit DARTMOUTH és WEYMOUTH cirkálókkal, az olasz QUARTO és NINO BIXIO cirkálókkal, valamint négy olasz és öt francia rombolóval[1]

• Második otrantói ütközet: 1916. december 22-23. A SCHARFSCHUETZE, REKA, DINARA, VELEBIT rombolók megtámadták az otrantói tengerzárat, majd harcba bocsátkoztak a közelben haladó CASQUE, PROTET, COMMANDANT RIVIÉRE, COMMANDANT BORY, DEHORTER és BOUTEFEU francia rombolókkal.[2]

• Harmadik otrantói ütközet: 1917. május 15. A NOVARA, SAIDA, HELGOLAND cirkálók és a BALATON és CSEPEL rombolók megtámadták az otrantói zárat, majd összecsaptak a brit DARTMOUTH és BRISTOL és az olasz AQUILA és MARSALA cirkálókkal, valamint számos ellenséges rombolóval[3]

• Negyedik otrantói ütközet: 1918. április 22-23. A CSEPEL, UZSOK, DUKLA, LIKA (II), TRIGLAV (II) rombolók a Valona és Brindisi között közlekedõ hajókaravánokra vadászva harcba bocsátkoztak az otrantói zárat védõ brit JACKAL és HORNET rombolókkal.

  Ezen rövid bevezetõ egyik célja, - amellett, hogy a források magyarázó tanulmányaként szolgáljon - hogy meghonosítsa ezt az új elnevezést.

  Október 7-én a központi hatalmak 6 német és 6 osztrák-magyar hadosztályból álló erõvel támadást indítottak a szerbiai fronton. A támadáshoz október 17-én a bolgár hadsereg is csatlakozott. A több mint kétszeres túlerõben levõ központi hatalmak hadseregei két hónap alatt megszállták Szerbiát. A harcok során mintegy 100 000 szerb katona elesett vagy megsebesült és kb. 160 000 fogságba került. Ennek ellenére a szerb hadsereg jelentõs része, 150 000 katona, kitört a központi hatalmak bekerítõ támadásából, és kijutott az Adriához. Az evakuálásukra kijelölt albán kikötõk San Giovanni di Medua, Durazzo és Valona voltak.

  A császári és királyi haditengerészet ezt a nagy szabású evakuációt képtelen volt megakadályozni, mert az antant biztosító egységek jelentõs túlerõben voltak.[4] Ennek ellenére 9 alkalommal futottak ki a cs. és kir. hadihajók, hogy valamelyik kikötõt támadják a három közül. A támadások során rombolókat és cirkálókat vettek be, mert ezen egységek sebessége lehetõvé tette, hogy idõben elmenekülhessenek egy túlerõben levõ antant csoportosítás elöl.

  1915. december 5-én, Horthy Miklós sorhajókapitány vezetésével, a NOVARA cirkáló és kísérõegységei[5] San Giovanni de Medua kikötõjét támadták meg. A sikeres rajtaütés során a cs. és kir. hadihajók elsüllyesztettek 8 szállítóhajót, 11-et pedig súlyosan megrongáltak. A haza felé vezetõ úton a WARASDINER romboló ágyútûzzel ronccsá lõtte a megfeneklett francia FRESNEL tengeralattjárót. Mivel a kikötõben elsüllyesztett szállítóhajók tele voltak a montenegrói hadsereg lõszer utánpótlásával, a rajtaütés jelentõsen megrövidítette a montenegrói hadsereg ellenállását.

  Nem sokkal késõbb, felderítõk és tengerészeti repülök arról számoltak be, hogy Durazzó kikötõjében több hadi- és szállítóhajó horgonyoz. A cirkálóflottilla parancsnoka utasította Henrich Seitz sorhajókapitányt, hogy a HELGOLAND cirkálóval és öt TÁTRA-osztályú rombolóval fusson ki, és támadja meg DURAZZÓ kikötõjét.

  1915. december 28-án éjfélkor, a Cattarói-öbölbõl kifutó HELGOLAND cirkálót a CSEPEL, LIKA, TRIGLAV, TÁTRA és BALATON rombolók kísérték. A Menders-fok magasságában a HELGOLAND legázolta a francia MONGE tengeralattjárót, mely õt akarta megtámadni. Miután a sérült tengeralattjáró a cirkáló mögött felemelkedett, a BALATON ágyútüzével elsüllyesztette. A naszád második tisztjét és 18 fõt a BALATON, 7 fõt a CSEPEL vett fedélzetére. Morillet sorhajóhadnagy, a tengeralattjáró parancsnoka önként elmerült naszádjával.

  A HELGOLAND-csoport 07.30-kor ért Durazzó elé. A további eseményeket báró Jordis fregatthadnagy jelentése tartalmazza, aki a LIKA parancsnoki hídján vezette a manõvert: "...Miután a sûrû téli köd miatt semmit sem láttunk kénytelenek voltunk befutni a kikötõbe. A jelzett két olasz romboló azonban nem volt ott, csak egy tehergõzös és egy vitorlás... amelyeket tüzérségi tûzzel elsüllyesztettünk... Közben jól álcázott parti ütegek heves tüzébe kerültünk, amelyek, amikor megindultunk kifelé, zárótüzet adtak arra a helyre, ahol bementünk. Ezért kénytelenek voltunk kissé bal felé kitérni. Az elõttünk haladó CSEPEL már maga mögött hagyta a feltételezett aknamezõt. Közben a TÁTRA csavarjai a felszínre vertek egy szürke aknát. A hídon álltam, amikor az egész hajó megrázkódott. Megtántorodtam. Hátul hatalmas vízoszlop tört a magasba. 8 óra 30 perc volt. A gépjelzõkarhoz akartam ugorni, hogy leállítsam a hajót, amikor ismét éreztem a hajó remegését, majd elveszítettem a talajt a lábam alól. Legalább öt métert repültem a magasba, mert a fényszórót mélyen magam alatt láttam. Visszazuhantam a hídra, ismét le akartam állítani a hajót, de a gépjelzõ hiányzott, és minden elgörbült és összetört... A LIKA orra mélyen a vízben állt és erõsen jobbra dõlt. A füsttõl és a lángoló naftától hátul semmit sem láttam, a hajó eleje is égett... Közben, égõ fáklyaként kezdtünk körözni az aknamezõn át, mert a jobb oldali hajtógép még mûködött és a kormánylapát elgörbült. Minden pillanatban arra vártunk, hogy ráfutunk még egy harmadik aknára is. Így körözve éppen nekifutottunk volna a közelben álló TRIGLAV-nak, ha parancsnokunk, Wünschek fregattkapitány át nem kiált, hogy menjenek arrébb, mert kormányozhatatlanok vagyunk. De amint a TRIGLAV elindult, középsõ kéményébõl hatalmas vízoszlop tört fel. A LIKÁ-n már minden égett, a fedélzet olyan forró volt, hogy egyik lábunkról a másikra ugráltunk. A lõszerkamra bármelyik pillanatban felrobbanhatott - a legénység mégis keményen és bátran kitartott és várta a parancsokat. Beugrottam a navigációskabinba és a jelzõkönyvet a tûzbe vetettem. Ekkor a parancsnok háromszoros hurrát vezényelt Õfelségére, és parancsot adott a hajó elhagyására. Ugyanebben a pillanatban a bal oldali elsõ lõszerkamra a levegõbe repült. Beugráltunk a vízbe. Alig hagytuk el a fedélzetet, elsõ részén két hatalmas robbanást láttunk, repeszek röpködtek a fejünk körül. A LIKA fara magasan kiemelkedett, orra mélyen a víz alatt volt... Margelik sorhajóhadnagy a hajó farán még megsemmisített néhány dolgot, felrobbantotta a hátsó lõszerkamrát és csak azután ugrott a vízbe. Ezalatt a parti ütegek még tovább lõttek bennünket, és még egy találat érte a LIKÁ-t. A parancsnokom mellett úsztam, a víz tele volt naftával, az embernek a szájába ment az olaj, sokan hánytak, mások vízbe fúltak. Egy halottról levettem az úszómellényt és odaadtam egy másiknak, akin nem volt. Közben egy másik is szólított: "Fregatthadnagy úr, Timkó vagyok, a cimbalmos, nem bírom tovább!" Nekiadtam a saját úszómellényemet. Amint késõbb hallottam, õt is kimentették. Ekkor a LIKÁ-ból már nem látszott más, csak hatalmas füstoszlop. A vízen úszott az olaj, s egyre terjedt. Háromnegyed órás úszás után értem el a TRIGLAV-ot, ahol csak egy jolle volt érintetlen, a többi mentõcsónak csupa ronccsá vált. Ezzel a kis csónakkal mentették a LIKA személyzetét. A TRIGLAV is súlyosan sérült, fedélzetéig a vízbe merült, de még tovább lõtte a parti ütegeket... az akna, amelyre ráfutott, 8 méteres léket szakított rajta..." [6]

  A sérült TRIGLAVOT a BALATON és a TÁTRA próbálta vontába venni, de a vontatókötél beleakadt a CSEPEL egyik hajócsavarjába, amely feltekerte azt, így csak a bal oldali gépet tudta mûködtetni. Mivel a TÁTRA vontató berendezése megsérült, a BALATON próbált segíteni. Amíg a TRIGLAV-ot a BALATON mellé kötötték, a HELGOLAND kb. 5-6000 méterrõl a parti ütegeket lõtte, hogy a rombolókat fedezze.

  Seitz sorhajókapitány 09.30-kor adta ki a parancsot a hazatérésre, de a CSEPEL és a TRIGLAVOT vontató BALATON kis sebessége miatt csak 6 csomóval haladhattak. Seitz 10.35-kor rádiójelentésében kérte a felmentõ erõk segítségét. 11.15-kor kifutott Cattaróból a KAISER KARL VI páncélos cirkáló, de a NOVARA és ASPERN cirkálók kazánjait is elkezdték felfûteni.

  Durazzóból még a reggel folyamán értesítették Brindisit a támadásról, ahonnan 07.55-kor futott ki a brit DARTMOUTH, és az olasz QUARTO cirkálók, valamint a CASQUE, a COMMANDANT BORY, a RENAUDIN, a COMMANDANT LUCAS, és a BISSON francia rombolók hogy Cattaró irányába hajózva elvágja a HELGOLAND-csoport útját. 09.30-kor az ABBA, a NIEVO, a MOSTO és a PILO olasz rombolók kíséretében a NINO BIXIO olasz és a WEYMOUTH brit cirkálók is kifutottak Brindisibõl, hogy csatlakozzonak az üldözéshez. 11.30-kor a Pali-fok magasságában hajózó HELGOLAND kötelék ugyanakkora távolságra volt Cattarótól mint a NINO BIXIO vezette hajóraj, míg a DARTMOUTH és a QUARTO az öt francia rombolóval már 20 mérfölddel közelebb járt a Cattarói-öböl bejáratához. Az ellenség azt tervezte, hogy a DARTMOUTH hajórajjal elvágja a HELGOLAND útját, és dél felé, a NINO BIXIO-csoport felé tereli a cs. és kir. hajókat. Seitz 11.45-kor értesült rádión arról, hogy az ellenség már elõtte jár. Ezután a HELGOLAND átvette a TRIGLAV vontatását, a hajócsavarjára tekeredett vontatókötél miatt az egy fõgéppel mindössze 20 mérföldes sebességre képes CSEPEL-nek pedig parancsot adott, hogy kíséreljen meg áttörni északi irányban, a part közelében.

  13:30-kor, amikor észak felé észlelték az ellenséget, az addig vontatott TRIGLAV-ot elsüllyesztették, a HELGOLAND, a BALATON és a TÁTRA pedig délnyugati irányba fordult. Az ellenség körbefogta a cirkálót és a rombolókat és tüzet nyitott. Elõször a HELGOLAND-ot érte találat, melynek következtében egy ember meghalt, hét pedig megsebesült. A DARTMOUTH és a QUARTO két oldalról tüzelt a HELGOLAND-ra, majd az olasz cirkáló a nyomdokvonalába állt. A HELGOLAND hátsó torpedóvetõ csövébõl egy torpedót indítottak a QUARTO-ra, amely kitért oldalra és a támadása egy idõre abbamaradt. Ez idõ tájt Oppel, a CSEPEL késõbb elesett gépmestere, ráadta a drótkötél által leblokkolt tengelyû fõgépre a legnagyobb gõznyomást. A 10 000 LE lassan megforgatta a beszorult tengelyt és a rátekeredett drótkötél szétszakadt. A CSEPEL ezzel visszanyerte régi mozgékonyságát, és 32 csomó sebességgel megkísérelte utolérni a HELGOLAND-ot, miközben az öt francia romboló, majd késõbb a QUARTO is üldözõbe vette. Hosszú tûzpárbaj következett, melyet 8-10 km-es távolságból vívtak egymással.

 
Az 1915. december 29-ei tengeri ütközet. © Benczúr László

  A HELGOLAND kezdetben a DARTMOUTH cirkálóval harcolt, majd késõbb odaérkezett a WEYMOUTH és a NINO BIXIO cirkáló is a négy olasz romboló kíséretében. Az ellenség óriási erõfölénybe került, és a HELGOLAND-ot több találat érte. Elesett egy matróz, négy megsebesült, tönkrement a kormányt mûködtetõ gõzgép és ettõl kezdve kézi erõvel kormányoztak, továbbá károk keletkeztek a felépítményekben. A CSEPEL 16.30-kor egyesült a csoportjával, amikor Seitz sorhajókapitány rádiótávirattal közölte a KAISERL KARL VI-tal, hogy forduljon vissza, õ pedig déli irányba fordult a hajórajával. Tél lévén hamarosan beállt az esti szürkület és Seitz 17.20-kor egy hurkot leírva megtévesztette az ellenséget és északnyugati irányba fordult, majd 18.15-kor északnak vette az irányt. A váratlan manõver meglepte az ellenséget, mely csak késve reagált, így a HELGOLAND-csoport az ellenség "T"-jét keresztezve, a vezérhajótól mindössze 3500 méterre végrehajtotta az áttörést. A NINO BIXIO, melynek tüzelését nagyban gátolta a WEYMOUTH pozíciója, súlyos sérülést szenvedett egy találattól. Az áttörés sikere után az üldözõ hajók lemaradtak és késõbb beszüntették a tüzelést.[7]

  Az ütközet után Haus admirális, a flotta parancsnoka, a következõképp írt jelentésében: "...a négy hajó (a BALATON romboló nélkül) a durazzói kikötõbe nyomult, a feltételezett, gyanítható aknák miatt a kisvizet jelzõ bója mellett, közvetlen közel az északi parthoz, nyomdokvonalban... 8 órakor ugyanezen az útvonalon, a kisvizet jelzõ bója mellett vezette vissza a CSEPEL a rombolókat. Nyomdokvonalában a hajók ugyanolyan biztonságban jöhettek vissza, mint ahogyan bementek; de csak a TÁTRA követte pontosan a CSEPEL-t a nyomdokvonalában... A LIKA és a TRIGLAV nem mentek a CSEPEL fordulópontjáig, hanem elõbb, tehát ugyanabban a percben fordultak balra, amikor a CSEPEL, alig hagyva maguk mögött a bóját... és így, emiatt futottak rá az aknamezõre. Erre a mérhetetlenül elõvigyázatlan elkanyarodásra, a sorból való kiválásra, arra, hogy nem követték a vezérhajót annak nyomdokvonalában, amely végül a két romboló elsüllyedését okozta és késõbb az egész köteléket a legnagyobb veszélynek tette ki, nincs semmiféle bocsánat..."[8]

  Báró Jordis fregatthadnagy jelentésében megemlíti, hogy a LIKA és a TRIGLAV a parti ütegek zárótüze miatt kényszerült korábban elkanyarodni, mint az elõttük haladó CSEPEL. Lévén, hogy a rombolók páncélozatlan hadihajók, kisebb kaliberû ágyúk tüze is komoly károkat okozhatnak bennük. Ez azonban még nem indokolja, hogy a biztonságos útvonalról való letéréssel kockáztassák az aknára futás lehetõségét, ami ebben az esetben meg is történt, igen súlyos következményekkel. Wünschek fregattkapitány, a LIKA parancsnoka, az egész köteléket veszélybe sodorta elhibázott döntésével, hiszen miután a TRIGLAV-ot vontába vették, csak 6 csomós sebességgel haladhattak. Ilyen körülmények között esély sem maradt a TRIGLAV megmentésére. Miért? A HELGOLAND csoport csak 09.30-kor tudott elindulni a sérült TRIGLAV-al, mintegy 6 csomós sebességgel. 13.30-kor pillantották meg az ellenséget, tehát 4 órával a visszaindulás után, amikor már megtették az út kb. 40 százalékát. Ha nincs szükség a TRIGLAV vontatására, a csoport 25 csomós sebességgel haladva biztonságosan behajózhatott volna Cattaróba, és maximum a DARTMOUTH-csoport tudja délnyugati irányból üldözõbe venni. Így viszont csak Seitz kiváló manõverezése és az ütközet alatt beálló szürkület mentette meg a köteléket.

  Haus rendkívül dühös volt, amikor értesült a két romboló elvesztésérõl, amit véleménye szerint az elért eredmények, a MONGE és a Durazzóban álló szállítóhajók elsüllyesztése, a legkevésbé sem kompenzáltak. Bár elismerte, hogy Seitz kiválóan manõverezett, és a rombolók elvesztéséért nem õt terheli a felelõsség, amíg élt, Seitz nem kapott több hajóparancsnoki beosztást.

1.

D. B. Crampton fregattkapitány [9] Thursby[10]-nek

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 58-60. o.)

  H.M.S. WEYMOUTH
1915. december 30.

  Van szerencsém benyújtani Õfelsége parancsnokságom alatt álló hadihajóinak, 1915. december 29-én szerdán történt bevetésének jelentését.

  2. 07.45-kor Cutinelli altengernagy szóbeli utasítást adott, hogy növeljük a gõznyomást, és tájékoztatott, hogy Durazzó elõtt osztrák-magyar[11] cirkálók és rombolók jelentek meg.

  3. Korábban parancsot kaptunk, hogy 10.00-ra 12 csomóra emeljük a gõznyomást, és attól az órától kezdve olyan készenlétben álljunk, hogy a teljes sebesség elérése két óra alatt megtörténjen, de igyekezetünknek köszönhetõen a teljes sebességhez szükséges gõznyomást 09.00-ra elértük.

  4. 08.30-kor jelentést tettem Cutinelli altengernagy zászlóshajóján (VITTORIO EMANUELE), ahol tájékoztattak, hogy a DARTMAUTH, a QUARTO és négy francia romboló (a CASQUE csoport) már 07.55-kor kihajózott.

  5. Kértem az altengernagyot, hogy engedje meg, hogy azonnal kihajózzak a BIXIO-val, de húzódozott és további információk beérkezésére kívánt várni.

  6. 09.10-kor további információkat kaptunk, hogy az ellenség még mindig Durazzo elõtt tartózkodik, és 09.15-kor engedélyt kaptunk az indulásra. Belleni[12] ellentengernagy a BIXIO-n vonta fel zászlaját, és 09.30-kor kifutott a kikötõbõl, majd követte õt a WEYMOUTH és négy olasz romboló (ABBA, NIEVO, MOSTO, PILO).

  7. Teljes sebességgel Cattaró felé vettük az irányt.

  8. A hajónapló másolata, a szignál napló és az útvonal napló tisztán mutatja az események lefolyását.

  9. 15.45-kor, amikor a WEYMOUTH utasított két olasz rombolót, hogy vágja el a lemaradt ellenséges romboló útját, úgy tûnt számomra, hogy az ellenséges cirkáló arra kényszerül, hogy balra forduljon, és segítsen a rombolójának. A WEYMOUTH északra maradt az ellenségtõl, mialatt a DARTMOUTH délebbre tartott, arra az esetre, ha az ellenség közelebb menne a partokhoz. Érintkezésben maradva a rombolójával, az ellenséges cirkáló újra jobbra fordult; a fordulás elõtt, két rombolója ellentétes irányban elhaladt a tatjánál, sûrû füstöt kibocsátva, ami néhány percre eltakarta a mozdulatait.

  10. Ettõl kezdve az ellenséges cirkáló fokozatosan távolodott, és 18.00-kor elérte célját, ÉNY-ra haladt a partoktól, gyorsan hátrahagyva minket, és 18.00-kor végül eltûnt a sötétben, Sebenico felé haladva.

  11. Habár a WEYMOUTH jó pozícióban volt, a naplemente miatt, mely 16.23-kor kezdõdött az ellenség mögött, és a távolság 7000 yard (6400,8 méter) volt, a lövések becsapódását nem lehetett megfigyelni, mindazonáltal úgy véljük, két találatot értünk el.

  12. Az ütközet alatt, a BIXIO a WEYMOUTH orra elõtt 1,5 mérföld (2413,95 méter) és 3 kábelhossz (555,9552 méter) közötti távolságra haladt; miután parancsot kaptunk az üldözésre, a WEYMOUTH folyamatosan felzárkózott.

  13. 18.00-kor Cattaró felé vettük az irányt és 18.40-kor találkoztunk a BIXIO-val, a WEYMOUTH pedig besorolt mögé.

  14. A BIXIO és a WEYMOUTH dél felé hajóztak az éjszaka folyamán és 09.00-kor értek vissza a kikötõbe, másnap reggel, december 30-án.

  15. Az üldözés során 27,7 csomós sebességet értünk el. A hajó 4 órán keresztül teljes sebességgel haladt, majd további négy órán át üldözte az ellenséget, és úgy vélem, hogy e ragyogó teljesítmény a gépház részleg kiváló munkájának köszönhetõ.

  16. A DARTMOUTH az ütközet alatt nem állt végig a parancsnokságom alatt, hisz Belleni ellentenger- nagy volt a szövetséges hajók parancsnoka, de szeretném kifejezni Albert P. Addison[13] fregattkapitány jó döntései iránti csodálatomat, ahogy megtalálta és üldözte az ellenséget.

  17. Meg kell jegyeznem, hogy az ellenség arra kényszerült, hogy 25 mérföldre (40,2325 km) megköze- lítse Brindisit...

2.

A. P. Addison fregattkapitány Thursby-nek

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 60-61. o.)

No.190

H.M.S. DARTMOUTH
1915. december 30.

  Van szerencsém benyújtani Õfelsége parancsnokságom alatt álló hadihajóinak bevetésé-nek jelentését, mely tartalmazza az osztrák-magyar NAVARRO[14] cirkálóval és rombolókkal lezajlott ütközetet is.

* * *

  H.M.S. DARTMOUTH és R.N. QUARTO Brindisi külsõ kikötõjében álltak másfél órás készenlétben, amikor parancsot hozott egy olasz tiszt és mutatott nekem egy darab papírt; ebbõl azt vettem ki, hogy két osztrák-magyar rombolót jelentettek Valona elõtt és ki fogunk futni a QUARTO-val és öt francia rombolóval.

  A francia rombolók nem voltak készen, ezért utasítottam õket, hogy kövessenek engem Cattaró irányába. (Megafonon a rangidõs tisztnek.)

  A kötelek eloldása után értesítettek, hogy két cirkáló és négy romboló bombázza Durazzót.

  Ekkor a QUARTO társaságában egyenesen Cattaró irányába indultam. Ahogy az a térképen is látható. Azzal a bizonyossággal hoztam meg ezt a döntést, hogy az egyetlen esélyem az volt, hogy északra kerüljek az ellenségtõl és elvágjam az útját.

  Ezt sikeresen végrehajtottuk és megtámadtuk az ellenséget. Az ellenség folyamatosan próbált északi irányban elölrõl megkerülni, és lõtávolságon kívül maradni. Nagyobb sebessége miatt végül képes volt erre, de addigra Brindisi közelébe ûztük, és arra számítottam, hogy a kikötõbõl megtámadják. A sebessége hozzávetõlegesen 30 csomó kellett hogy legyen.

  Egyszer dél felé tört, mint azt a térkép is mutatja, talán azért, hogy megvédje a mögötte haladó rombolóját, melynek az útját a NINO BIXIO-ról leváló két olasz romboló próbálta elvágni; de elképzelhetõ, hogy azért, mert úgy vélhette, nem tud észak felé elmenekülni a NINO BIXIO és a H.M.S. WEYMOUTH elõl.

  Ekkor a két romboló nagy mennyiségû füstöt bocsátott ki, aminek a 'NOVARA' nagy hasznát vette a manõvereinek eltakarásában és megnehezítette a követését is.

  Dél felé fordultam és feléje hajóztam, ekkor újra észak felé fordult.

  16.35-kor beszüntettem a tüzelést, ezt követõen pedig csökkentettem a sebességet.

  A QUARTO harcba bocsátkozott a rombolóval, de nem került a 'NOVARA' lõtávolságába.

  Úgy vélem, a 'NOVARA' két-három találatot kapott, de lehet, hogy többet, a DARTMOUTH agyúitól.[15]

  Meglepõdtem a 'NOVARA' 4.1"-es (10,414 cm) ágyúinak kiváló lõtávolságán, melyek látszólag 12000 yardot (10972,8 m) értek el.[16] Igen nagy mennyiségû össztüzet adott le.

  A H.M.S. DARTMOUTH tisztjei és legénysége rendkívül lelkes volt és kiválóan dolgoztak. Semmilyen hiba nem keletkezet és a hajó kész a kifutásra, amint feltöltötték szénnel. Ez a gépterem személyzetének becsületére válik. A fûtõk munkája rendkívül fáradtságos volt, 560 tonna szénhiánnyal futottunk ki, de nem okozott gondot a szén kiegyensúlyozása...

3.

Thursby az Admiralitásnak

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 74-75. o.)

TITKOS

No. 8/B.18

QUEEN
1916. január 5.

  1915. december 28-ai, No. 302/B.18 számú ütközetjelentésemnek folytatásaként, van szerencsém Lordságotok tájékoztatására a következõ jelentést tennem.

* * *

  4. December 29-én egy ellenséges hajóraj támadta meg Durazzót, mely a NOVARA-ból és öt TÁTRA-osztályú rombolóból állt. DARTMOUTH, QUARTO és négy francia romboló a CASQUE-csoportból, 07.45-kor a keresésükre indult; BIXIO (Belleni ellentengernagy zászlóshajója), WEYMOUTH és négy olasz romboló, NIEVO, PILO, MOSTO és ABBA, 09.30-kor indultak. Ezúttal továbbítom a WEYMOUTH és DARTMOUTH parancsnokainak a jelentéseit is.[17] Bár nem láttam Belleni admirális jelentését, mivel a fõparancsnok kézhezvétele után rögtön Rómába továbbította, de megígérte, hogy azonnal megmutatja, amint visszaküldték.

  A mellékelt riportok alapos áttanulmányozásából kitûnik, hogy Bellini admirális, azon túl, hogy jóváhagyta a WEYMOUTH üldözési kérelmét, nem adott le több jelzést az üldözés során. Szemmel láthatóan nem informálta a brindisii fõparancsnokot az ütközet során az ellenség irányáról és sebességérõl, és nem kért segítséget Brindisibõl a 'NOVARA' útjának elvágására. Úgyszintén nem vette igénybe a rombolókat, amelyek nagy sebessége lehetõvé tette volna, hogy az ellenség elé kerüljenek, mely pozícióból talán használhatták volna torpedóikat, és képesek lettek volna érintkezésben maradni az ellenséggel a sötétség beállta után is.

  Számításba véve azt, hogy az ellenség egy páncélos hajórajt küld ki a könnyû egységei megsegítésére, meglátogattam a fõparancsnokot 09.00-kor, 29-én, aki tájékoztatott, hogy minden egyes hajó Brindisiben a maximális sebességre emelte a gõznyomást, és készek kifutni, hogy megsegítsék könnyû egységeinket, amennyiben az szükséges lenne.

  5. Fõképp a brit hajók gépüzem személyzetének az ütközet során véghezvitt kiváló munkáját kívánom megjegyezni; leginkább a WEYMOUTH-ét, amely két órán keresztül tartotta a 27 csomós sebességet. Sajnálom, hogy a napfény hiánya megfosztotta õket a gyõzelemtõl.

  6. Még egy WEYMOUTH-típusú cirkálóra lett volna nagy szükség a szerb csapatok evakuálásának fedezése során, - melyre késõbb utalok - , ami épp zajlik, mivel a TOPAZE túl lassú erre a feladatra.

  7. Támadás érte a vonóhálós driftereket, miközben a Valonai-öböl bejáratát védték, valamint az Otrantói-szorosban is.

  Hivatkozva a 165-ös számú telegramomra, a 1072-es számú vonóhálós driftert, a LOTTIE LEASK-et, december 29-én, a sötétedés beálltakor, 20 mérföldre Saseno szigettõl északnyugatra, egy ellenséges tengeralattjáró ágyúlövésekkel elsüllyesztette.[18] Összehívtam egy vizsgáló bizottságot, hogy vizsgálja ki a hajó elvesztését; határozatuk és megjegyzéseik egy másik levél tárgyát fogják képezni. A teljes legénységet kimentették.

* * *

4.

Thursby Limpusnak

(Paul G. Halpern: The British Navy in the Mediterranian 1915-1918. Gower Publishing Company Limited, Brookfield, 1987. 75-76. o.)

[Kézirat]

H.M.S. QUEEN
1916. január 5.

  Csak egy sietõs megjegyzést tennék, hogy mennyire meg vagyok elégedve a K.C.M.G.-el.[19] Úgy vélem több embernek adott örömet, mint amennyi dicsõség megadatott sokaknak egy hosszú nap alatt. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyivel tartozunk neked és csodálatos tehetségednek, mely képessé tesz arra, hogy a semmibõl képes vagy létrehozni dolgokat.

  Ezer köszönet az enyémért kifejezett gratulációidért - ami fele annyit sem ért volna a szememben, ha nem veled együtt kapom meg. Úgy vélem Wemyss és Nicholson a következõ kitüntetésükre várnak.

  Képzelheted milyen dühös voltam a 'NOVARA' és a három 'TÁTRA' elvesztése miatt 29-én, fél órával több napsütés elég lett volna, és ha Belleni is tette volna a dolgát meglett volna, de mire számítson az ember egy öreg admirálistól, aki 8 éve parton van.

  Kimondhatatlanul elégedettséggel tölt el, hogy kaptál egy szektort, amire vigyázhatsz és hajókat, amelyekkel megteheted. Kiváló irány[meghatározó] szikratávíróink vannak itt, de semmink sincs, amivel vadászhatnánk rájuk, amikor bemérjük õket. Evakuáltuk az összes osztrák-magyar foglyot (25.000 fõ), és a szerb hadsereggel akarjuk folytatni, de nincsenek hajóink. A foglyokat karanténba helyeztük. Felfegyverezzük és aknásítjuk Durazzót és aknásítjuk Meduát és felfegyverezzük, ha használjuk, de az nem egy biztonságos hely.

  Ma visszaküldöm az ISIS-t, hétfõn kell kihajóznia, ha tartja a rutinját. Visszaküldöm a lõport, amit küldtél, mivel Troubridge úgy döntött, hogy jobb nem felrobbantani a megfeneklett gõzösöket. Hoznak valamennyi legénységet és ellátmányt a tengeralattjáróink? Azt hiszem, Brindisinek csak szükség bázisnak kellene lennie, a folyamatban lévõ javítások ellátására alkalmas gyárakkal. Bármikor jöhetnek Máltára nagyjavításra. Remélem mindig kettõ lesz bent, és kettõ kint.

  Úgy látszik nincs szerencsénk mostanában a hálókkal. Új tervet kell kidolgozni az üzemeltetésükre - épp most értesültem még egy gõzös elvesztésérõl Meduánál. Azt hiszem egyik aknánk elsodródott a rossz idõben, úgyszintén nyolc akna van Valona elõtt, éppen a driftereken kívül. GAZETTE kapott egyet. Örülök, hogy Wemyss K.C.B.-t[20] kapott, de sajnálom, hogy Nicholson csak egy C.B.-t.[21] Többet érdemelt volna, mint ahogy de R...

Bibliográfia:

• Csonkaréti Károly: A HELGOLAND-csoport hadmûvelete Durazzo ellen. Haditechnika 1996/1. 25-30.

• Galántai József: Az elsõ világháború. Gondolat kiadó, Budapest, 1988.

• Veperdi András: Fejezetek a cs. és kir. rombolók világháborús tevékenységébõl. In: Hajózástörté- neti Közlemények, 2006/2. http://steel-navy.hu/va00601.html

  1 Az ütközet elõtt a HELGOLAND legázolta a francia MONGE tengeralattjárót, majd a felemelkedõ naszádot a CSEPEL ágyútûzzel elsüllyesztette. Durazzó kikötõjében egy gõzöst és egy vitorlást süllyesztettek el. A TRIGLAV és LIKA rombolók aknára futás miatt süllyedtek el. Az ütközetben résztvevõ rombolók a következõk voltak: az olasz ABBA, NIEVO, MOSTO és PILO valamint a francia CASQUE, COMMANDANT BORY, RENAUDIN, COMMANDANT LUCAS, és BISSON rombolók
 
  2 A osztrák-magyar rombolók egy driftert megrongáltak. Az ütközet után két olasz romboló csatlakozott a franciákhoz, de a sötétben az ABBA nekiütközött a CASQUE-nek, majd a BOUTEFEU az ABBA-nak. A két sérült rombolót javításra Brindisibe vontatták.
 
  3 12 halászgõzös, 2 romboló és 1 tehergõzös elsüllyedt, 10 halászgõzös, 2 tehergõzös, 1 cirkáló súlyo- san megrongálódott.
 
  4 A szerb hadsereg, az osztrák, magyar, német és bolgár foglyok, valamint a muníció evakuálására igénybe vett szállítóhajók összesen 322 utat tettek meg. A biztosításukra kirendelt hadihajók megtett útjainak száma a következõ: Olaszország részérõl csatahajók 2, cirkálók 34, rombolók 270, torpedónaszádok 63, tengeralattjárók 141 és egyéb hajók 72 alkalommal futottak ki; Franciaország részérõl a rombolók 164, a tengeralattjárók 172 utat tettek; Nagy-Britannia 158 tengeralattjáró utat és 77 kisebb kísérõhajó utat jelentett, a cirkálókról nincs adat.
 
  5 A NOVARA cirkálóhoz a következõ egységek csatlakoztak: HUSZÁR, TURUL, PANDUR, WARASDINER rombolók, valamint a 61T, 66F és 67F torpedónaszádok.
 
  6 Idézi: Csonkaréti Károly: A HELGOLAND-csoport hadmûvelete Durazzo ellen. Haditechnika 1996/1. 25-27.
 
  7 In: Veperdi András: Fejezetek a cs. és kir. rombolók világháborús tevékenységébõl. In: Hajózástörté- neti Közlemények, 2006/2. http://steel-navy.hu/va00601.html
 
  8 Idézi: Csonkaréti Károly: A HELGOLAND-csoport hadmûvelete Durazzo ellen. Haditechnika 1996/1. 29-30.
 
  9 Denis Burke Crampton (1873 - 1936) fregattkapitány (késõbb altengernagy). Az ALEXANDRA királyi yacht parancsnoka, 1911-14; a WEYMOUTH parancsnoka a KÖNIGSBERG elleni hadmûveletek során a Rufigi folyón, 1915; majd az Adrián, 1915-16; a gibraltári rangidõs tiszt vezérkari fõnöke, 1917-18; visszavonult, 1922.
 
10 Cecil Fiennes Thursby (1861 - 1936) ellentengernagy (késõbb admirális, sir). Másodparancsnok, Ötödik Csatahajó-raj, 1914-15; a Második Mediterrán Hajóraj parancsnoka a Dardanelláknál, 1915; Tarantóba helyezték át, miután Olaszország belépett a háborúba és az Adriai Brit Hajóraj parancsnoka lett, 1915-16; Kelet-Mediterráneumi Hajóraj parancsnoka, 1916-17; a Parti Õrség és a Tartalékosok parancsnoka, 1918; Plymouth fõparancsnoka, 1919-1920; visszavonult, 1920.
 
11 A brit dokumentumokban általában a Monarchia hadihajóit osztrákként és nem osztrák-magyarként említik, ennek ellenére az osztrák-magyar jelzõt használjuk.
 
12 Contrammiraglio (ellentengernagy) Silvio Belleni, a "Divisone esploratori" (felderítõ divízió) parancs- noka.
 
13 Albert Percy Addison (1875 - 1952) fregattkapitány (késõbb Admirális, sir).A tengeralattjáró anyagok felelõse az Admiralitásnál, 1914-15; a DARTMOUTH parancsnoka, 1915-17; az ausztrál flotta parancsnoka, 1922-24; ellentengernagy, a Mediterrán Flotta Romboló Flottillájának parancsnoka, 1924-26; a hajógyárak igazgatója, Admiralitás, 1928-37.
 
14 Addison NOVARA-osztályú cirkálót értett ez alatt, amely ebben az esetben a HELGOLAND volt. A további hibák javításra kerültek.
 
15 Osztrák-magyar jelentések szerint a HELGOLAND öt találatot kapott az ütközet alatt. A veszteség két halott és tizenegy sebesült volt. A tizenhat kazánja közül kettõ mûködésképtelenné vált.
 
16 A NOVARA-osztály hajói 9 db 100 mm-es (3,9") ágyúval voltak ellátva.
 
17 Az elõbbi két dokumentum.
 
18 A tengeralattjáró a Cattaróba cirkálóútjáról visszatérõ U 39-es (Forstmann sorhajóhadnagy) volt.
 
19 K.C.M.G. Knight Commander of the Order of St. Michael & St. George. Brit kitüntetés.
 
20 K.C.B. Knight Commander of the Order of the Bath. Brit kitüntetés.
 
21 C.B. Companion of the Order of the Bath. Brit kitüntetés.